*

...

SZÓRAKOZTATATÁS

az egyházban?

„Egyszer valaki ezt kérdezte tőle (Az Úr Jézustól): „Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?" Erre Ő így felelt nekik: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak." (Lukács 13, 23-24)

Ebben az Igében az Úr Jézus Krisztus kétféle életútról, életvitelről beszél.
Valaki vagy az egyiken, vagy a másikon jár, HARMADIK LEHETŐSÉG NINCS.

Mi a különbség köztük?
A keskeny, a krisztusi út az Életre visz. Ezt az utat keresni kell. Erre az útra csak a szoros kapun át lehet belépni. Ezt a szoros kaput csak kevesen találják meg és ezen az úton csak kevesen járnak. Csak kevesen vállalják a megszentelt krisztusi életvitelt, a keresztet és az ezzel járó szenvedéseket. De mind boldogok, akik megtalálták a keskeny utat, és hálás szívvel boldogan haladnak rajta egészen a célig.
***
Tény az, hogy a bűn miatt minden ember a SZÉLES ÚTRA születik.
Mindenki számára ismerős az az életstílus, ami ott található.
A széles út a szórakoztatás útja, és folyamatosan széles tömeg hömpölyög rajta.
Ott minden zavaros és igen nehéz rajta tájékozódni.
Hogy a megtévesztés biztos legyen,
a tágas kapura még ki is írják, hogy: "ISTEN HOZOTT"

SZÓRAKOZTATATÁS az egyházban

Korunkban nem túlzás a lelki értékek válságáról beszélni.
Manapság a sok névleges keresztyén nem is akar már a krisztusi alázat útján járni, ez nem illik bele személyes elképzeléseibe; sokkal kényelmesebb számára a bűnbánat, bűnvallás nélküli érzelmi "olcsó, szórakoztató" keresztyénség.
Az ilyenek, nem is akarnak már tudni az ÍTÉLŐ Istenről, hanem inkább csak a szeretetről szeretnek hallani, elsősorban a „jólét, a kényelem és a siker evangéliuma" érdekli őket.
Ilyen tévelygők mindig voltak és ma is vannak, akiknek „viszket a fülük", akik nem akarják az egészséges tudományt hallani és a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat (2Timótheus 4,3-4). Az ilyenektől haladéktalanul el kell határolódni.
...
Mindannyian szembesülünk azzal a változással, ahogy az egyházak átmentek a szórakoztatás területére. Ma már sokan úgy gondolják, hogy csupán az igehirdetés nem elég vonzó korunk embere számára. Így fokozatosan átkerül a hangsúly az igehirdetésről valamilyen pótszer alkalmazására (zene, dicsőítés, játék, fesztivál, bálozás stb.)

Ma már egyáltalán nem meglepő, ha ilyen egyházinak hirdetett "szórakoztató" programokat hirdetnek egyes gyülekezetek:

"Táncház, népdalkör, beavatás az ünnepi népszokásokba, hagyományápolás, farsangozás, mulatságok, fesztivál, ifi buli, dicsi suli, filmklub, "református bálozás", rockkoncert. Játék az egyházban: Játszóház, csocsó, ugrálóvár, vizibomba, trambulin, csillámtetkó, kisállat símogató, bazár, stb..."
Itt a nyilvánvaló cél az, hogy minél több embert bevonzani BÁRMI ÁRON.
Valóban válogatás nélkül mindenkit be kell vonzani?
Nagyon úgy tűnik mintha ma az Egyház szereptévesztésben lenne. Mintha átvette volna a régi "kultúrházak" művelődési és szabadidőközpontok szerepét, funkcióját.

Pedig az Egyház nem arra kapott megbizást, hogy szórakoztasson. Nincs ilyen felhatalmazásunk. Az apostolok ezt nem tették volna. A Szentírás sehol nem beszél arról, hogy az Egyház feladatai közé tartozna az emberek szórakoztatása.
***
Szívleljük meg a biblikus figyelmeztetéseket.
Tartózkodjunk a hamisítványoktól.
Vegyük észre a veszélyeket.
Soha ne fogadjuk el és ne kövessük a korunk hamis prófétáinak megtévesztő tanításait.
Soha ne azonosuljunk a kontroll nélküli, -fék nélküli- érzelmi rajongó, fesztiválozó keresztyénséggel.
Soha ne hallgassunk a vallásos hitetőkre, akik látványos, show műsorhoz hasonló „rock-oltárok" előtt zenés-szórakoztató alkalmakat tartanak.

TANÍTANI KELL, NEM SZÓRAKOZTATNI!

Tudjuk, hogy sokan jól érzik magunkat ott, ahol ez a világi stílus van a középpontban. Ma már ez a menő.
Pedig ezeken a világias csatornákon beáramlik az istentelen világ szennyes kínálata is,
a maga megbotránkoztató stílusával, világi módszereivel, zajos zűrzavarával, zenebonájával,
érzelmi kitöréseivel, rajongó, kontroll nélküli önfeledt tobzódásával.

Hol van ma már a Krisztus nevéért való szenvedésvállalás, a „kereszthordozás".
Ma már inkább a laza, langyos, LÁTVÁNY-keresztyénség dominál.

Biblikus gyülekezetek soha nem használhatnak
világias eszközöket az Ige tiszta hirdetésére!!!
Nekünk ezt soha nem szabad megszokni, nem szabad beletörődni, sőt tiltakozzunk ellene.
Tusakodjatok a hitért!
„Küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akiknek az ítélete régóta meg van írva: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják." (Júdás ap. levele 3-4)

Trencsényi László
református lelkipásztor

MINDEN MÁS ELENYÉSZIK!

„Az ember elenyészik, mint az árnyék. Olyan a vagyona is, amit gyűjtött, mint a fuvallat.” Zsoltárok 39,7 (SZIT ford.)
„Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!” Zsoltárok 39,7 (Károli ford.)

A földi életünk minden napja Isten ajándéka, amely után jön a végső elszámoltatás.
Ha csak földi kincsekkel rendelkezünk, mindent elárul rólunk torz értékrendszerünk. Isten szemében így a legszánalmasabbak vagyunk, mivel Igéjében kijelenti, hogy az ember menthetetlenül elenyészik vagyonával együtt.
A Szentírás fényében kiderül, hogy az értéknek hitt féltett
kincseink csak hitványságok az örökkévalókhoz képest.
Akinek nincs hite, Istent tökéletesen kihagyja számításaiból.
Akinek nincs reménysége, csak ebben a földiben tud gondolkodni.
Akinek nincs lelki látása, csak mulandó földi kincseket képes gyűjteni.
Akinek nincs szíve, mindent csak önmagának akar.
„Aki magának gyűjt, nem Isten szerint gazdag!” Lk.12,21

Akinek nincs Krisztusa, annak az életéből tragikusan hiányzik minden, ami igazán lényeges, értékes és fontos!
Az Isten szerinti gazdagság, mennyei kincset takar, és elavulhatatlan, örökkévaló értéket jelent. Ezt a kincset csak Jézus Krisztusban találhatjuk meg. Csak tőle kaphatunk kegyelmet és életet.
Ő naponta gazdagon megtölti szívünket békességével, megkoronáz szeretetével és lelki ajándékaival ruház fel.
Az Úr Jézustól kapott üdvözítő hitünk kincseit, szent gyöngyeit
a legnagyobbra kell értékelnünk,
mivel az csak az Isten választottainak adatik
és úgy kell óvnunk, mint a szemünk fényét,

"Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben" 2. Péter 3,14

Trencsényi László

református lelkipásztor