Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Kik a nyomorultak?

"Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél
nyomorultabbak vagyunk!" 1 Korintus 15,19

Sokfajta nyomorúság létezik a földön. Éhezés, otthontalanság, háborúk, fogyatékosságok, súlyos betegségek.. stb.
A földön élő nyomorultak számát még megbecsülni sem lehet, de azt sem, hogy mennyi minden döntheti nyomorba az emberi életeket!

De kik is a valódi nyomorultak?
Az Ige alapján mi most betekintést nyerhetünk a legsúlyosabb nyomorúságba. Ez nem a testi nyomorúság, mert az az üdvösségre nézve nem mérvadó. A hitetlenség és az istentagadás már a valódi nyomor állapotot jelzi, mert ők csak ebben a világban reménykednek és az -együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk" programjával élnek, és a pénz, a siker és a mámor motiválja őket, mely végül is a kárhozatba dönt!

A legsúlyosabb csapás mégis az, ha valaki valamilyen szinten hisz ugyan Krisztusban, de Őt csak egy olyan tanítónak ismeri, aki szépeket tudott mondani, de nem tudja elfogadni csodáit, vagy az ellenség szeretetére való felhívását, így a feltámadás öröme sem járhatja át szívét.
Így ír erről a szomorú állapotról Dobos Hajnal a református költőnő:

"Ó, Uram, olyan bolondos az ember.
Eljátszogat a kegyelemmel, aztán csak fuldokol.-

Ne szégyelljük bevallani: bármilyen kiegyensúlyozottnak tűnik is az életünk, hogy a Feltámadott, élő Krisztusba vetett hit nélkül, még teljes nyomorban élünk, és így minden embernél nyomorultabbak vagyunk, beleértve a testi-lelki vagy szociális nyomort is!

Vegyük hát fontolóra, Istenünk most hozzánk intézett szavait!

Mi, református keresztyének is valljuk, hogy az Úr Jézus azért jött erre a földre és jutott a keresztre, vállalva a legnagyobb nyomorúságot, hogy minket megmentsen, hogy mi ne legyünk többé nyomorultak.
Ó mi lesz az osztályrészük azoknak, akik ilyen nagy üdvösséggel nem törődnek?-

Kérjünk hát bocsánatot az Úrtól, ha eddig volt bármi fenntartásunk is hitünkkel kapcsolatban.
Kérjük most az Urat, hogy Szentlelke által oszlasson el most minden kétséget bennünk, és lehessünk mi is megmentett boldog gyermekei Istennek!

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 258, összesen: 1035100

  • 2026. július 23., csütörtök

    Interjú Pál Sándorral, a budafoki református gyülekezet presbiterével, aki sportbíróként a kezdetek, azaz 1986 óta minden Forma–1-es versenyen szolgál...
  • 2026. július 22., szerda

    A napi ige mentén haladva az igeolvasás imádsággá válhat, ha a zsoltárok tartalma nem csupán „Dávidé”, hanem a sajátunkká is válik. Hét fontos megálla...
  • 2026. július 22., szerda

    A Kisoroszi Református Egyházközség nyári táborában jártunk, ahol a Teen Missions International nevű szervezet képviseletében húsz amerikai és kanadai...
  • 2026. július 20., hétfő

    Három ország, tizenkét nap, hatvan vándor. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara a svájci reformáció főbb állomásait járta végig. A kap...
  • 2026. július 20., hétfő

    Ünnepi istentiszteleten adtak hálát Némethné Balogh Katalin több mint két évtizedes misszióvezetői szolgálatáért, és beiktatták a Református Iszákosme...
  • 2026. július 19., vasárnap

    Egész életében gépjárművekkel foglalkozott, majd nyugdíjas éveiben húszévnyi egyházi szolgálat várt rá. P. Tóth Zoltán északpesti főgondnok portréja.
  • 2026. július 16., csütörtök

    Lélegzetvételt, megnyugvást és közösséget kínál ebben az évben is a taliándörögdi LéleKzet Református Udvar a Művészetek Völgye forgatagában július 24...
  • 2026. július 15., szerda

    Megmaradni Kárpátalján és megmaradni Krisztusban – e kettős gondolat köré szervezték meg az első kárpátaljai családi napot Kiskunlacházán.
  • 2026. július 14., kedd

    Mi történik ilyenkor a gyülekezeti élettel? Pihen, szünetel, vegetál? Nem, csak másképp működik – nyári üzemmódban.
  • 2026. július 13., hétfő

    Portréinterjú a gerjeni református gyülekezet lelkipásztorával, Véghné Sándor Emmával, aki saját, halálosnak bélyegzett betegségéből is erőt tudott me...