Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Krisztussal gyűjteni

Jézus mondja: " Aki nem gyűjt velem, tékozol.- Lukács 11,23

Pilinszky János szavaival élve: "Menthetetlenül egymásra vagyunk utalva!- Milyen igaz ez a kijelentés az embertársainkkal való kapcsolatunkra nézve, de még igazabb Jézus Krisztusra vonatkoztatva, mert menthetetlenül Krisztusra vagyunk utalva.

Mi valamennyien gyűjtögető emberek vagyunk. Mindenki gyűjt valamit csak az nem mindegy, hogy mit.
Egy háborúból hazatért katona mondta el, hogy ameddig előre haladtak mindenki gyűjtögetett amit csak talált, sokszor felesleges dolgokat, kacatokat is. Amikor már visszavonultak, mindent el kellett dobálni, csakhogy életüket megmentsék.
Döbbenetes az, hogy hitetlenül mennyire istentelen az értékrendünk és nagyon keserves lesz a kijózanodás, amikor rá kell jönnünk, hogy mennyire értéktelen kacatok vannak birtokunkban. Megpróbálhatunk Isten nélkül élni, de garantáltan nem sokra megyünk és előbb vagy utóbb életünk romjain kell majd csalódottan belátnunk, hogy minden erőfeszítésünk hiábavaló volt.
Félelmetesen beigazolódnak rajtunk is Jézus szavai: "Aki nem gyűjt velem, az tékozol". Nélküle nincs helyes értékrendünk. Életünk arról árulkodik, hogy mennyi felesleges dolog vesz körül és mennyi szenny: a könyvespolcon, kazettákon, újságjainkban stb. Van- e erőnk kidobni azt amit Krisztus nélkül gyűjtögettünk, ami mind szemét.

Nagy fájdalom a mérhetetlen tékozlásunk is.
Jézus nélkül eltékozoljuk az egészségünket:
Mennyi beteg sóhajt fel: Ó ha gyermekkoromtól fogva hívő életet éltem volna, nem tettem volna tönkre magam. Az egészség Isten drága ajándéka becsüljük meg nagyon és éljünk káros szenvedélyektől mentesen.

Jézus nélkül eltékozoljuk az ifjúságunkat.
József Attila így sírja el utolsó versében: "Ifjúságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek." Mennyi idős testvér belátja, hogy csak az volt élet, amit Istennel töltött.

Jézus nélkül mindent csak tékozlunk.
Tudjuk, hogy az a legnagyobb tékozlás az, ha Jézust Krisztust mellőzzük életünkből. Ilyen tékozló fiak voltunk valamennyien és azok is maradunk volna, ha az Úr nem mutatta volna meg számunkra hatalmát.
Ha megismertük Őt, szenteljük Neki hátralévő életünket, hogy ezután Vele élhessünk, gyűjtve drága mennyei kincseket!

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 112, összesen: 840467

  • 2025. augusztus 07., csütörtök

    A Tolnai Református Egyházmegye fiataljai már több mint egy évtizede gyűlnek össze Mórágyon, hogy hangszert ragadva zenéről, hitről, közösségről és pé...
  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.