Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Krisztussal gyűjteni

Jézus mondja: " Aki nem gyűjt velem, tékozol.- Lukács 11,23

Pilinszky János szavaival élve: "Menthetetlenül egymásra vagyunk utalva!- Milyen igaz ez a kijelentés az embertársainkkal való kapcsolatunkra nézve, de még igazabb Jézus Krisztusra vonatkoztatva, mert menthetetlenül Krisztusra vagyunk utalva.

Mi valamennyien gyűjtögető emberek vagyunk. Mindenki gyűjt valamit csak az nem mindegy, hogy mit.
Egy háborúból hazatért katona mondta el, hogy ameddig előre haladtak mindenki gyűjtögetett amit csak talált, sokszor felesleges dolgokat, kacatokat is. Amikor már visszavonultak, mindent el kellett dobálni, csakhogy életüket megmentsék.
Döbbenetes az, hogy hitetlenül mennyire istentelen az értékrendünk és nagyon keserves lesz a kijózanodás, amikor rá kell jönnünk, hogy mennyire értéktelen kacatok vannak birtokunkban. Megpróbálhatunk Isten nélkül élni, de garantáltan nem sokra megyünk és előbb vagy utóbb életünk romjain kell majd csalódottan belátnunk, hogy minden erőfeszítésünk hiábavaló volt.
Félelmetesen beigazolódnak rajtunk is Jézus szavai: "Aki nem gyűjt velem, az tékozol". Nélküle nincs helyes értékrendünk. Életünk arról árulkodik, hogy mennyi felesleges dolog vesz körül és mennyi szenny: a könyvespolcon, kazettákon, újságjainkban stb. Van- e erőnk kidobni azt amit Krisztus nélkül gyűjtögettünk, ami mind szemét.

Nagy fájdalom a mérhetetlen tékozlásunk is.
Jézus nélkül eltékozoljuk az egészségünket:
Mennyi beteg sóhajt fel: Ó ha gyermekkoromtól fogva hívő életet éltem volna, nem tettem volna tönkre magam. Az egészség Isten drága ajándéka becsüljük meg nagyon és éljünk káros szenvedélyektől mentesen.

Jézus nélkül eltékozoljuk az ifjúságunkat.
József Attila így sírja el utolsó versében: "Ifjúságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek." Mennyi idős testvér belátja, hogy csak az volt élet, amit Istennel töltött.

Jézus nélkül mindent csak tékozlunk.
Tudjuk, hogy az a legnagyobb tékozlás az, ha Jézust Krisztust mellőzzük életünkből. Ilyen tékozló fiak voltunk valamennyien és azok is maradunk volna, ha az Úr nem mutatta volna meg számunkra hatalmát.
Ha megismertük Őt, szenteljük Neki hátralévő életünket, hogy ezután Vele élhessünk, gyűjtve drága mennyei kincseket!

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 584, összesen: 852290

  • 2025. augusztus 27., szerda

    Az Ars Sacra Fesztivál 2025-ben immár tizenkilencedik alkalommal bizonyítja, hogy a szakrális művészet eleven és inspiráló párbeszéd a jelenkor emberé...
  • 2025. augusztus 26., kedd

    Ablonczy Áron nem valami ellen, hanem valamiért lázad, víziója, hogy az ifjúsági szolgálat valóban missziói legyen.
  • 2025. augusztus 25., hétfő

    Ajánló Timothy Keller magyarul nemrég megjelent, Hivatás és elhívás című könyvéről.
  • 2025. augusztus 24., vasárnap

    Egy felnőtt konfirmandus tanúságtétele
  • 2025. augusztus 21., csütörtök

    Mire gondolsz, amikor azt mondják, hogy „lepereg előtted életed filmje”?
  • 2025. augusztus 20., szerda

    Ha művészeti nevelés, akkor bábszínház. Ráadásul a Budapest Bábszínház idén éppen hetvenöt éves. Teszárek Csaba színművésszel beszélgettünk A szomjas ...
  • 2025. augusztus 19., kedd

    Keresztény ország – lehetséges?
  • 2025. augusztus 18., hétfő

    ...AKI mellé ők is odaülnének.
  • 2025. augusztus 17., vasárnap

    A 106 éves püspöktől a szultáni engedéllyel épített református templomig – hat érdekesség dunamellékről
  • 2025. augusztus 13., szerda

    Bár az AI-nak nincs személyisége és Krisztustól kapott elhívása, de az algoritmus ma mégis hasonló kérdést szegezne nekünk: hol a helyem?