.

***

„Az asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal. Mint a virág kinyílik, elhervad és eltűnik, mint az árnyék, nem marad meg." (Jób 14, 1-2)

***

"Az ember örök hajlékába tér... A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta."(Prédikátor 12,5-7)

 

Van örökkévaló házunk...

• Ahogy rohannak az évek...
• Ahogy az alig változóban is sokasodnak az emlékek...
• Ahogy a nap egyre inkább lemenőbe hajlik...
• Ahogy egyre meghittebben szólal meg a múlt...
• Ahogy egyre idősebbek leszünk...
• Ahogy egyre inkább gyarapodnak gondjaink, ősz hajszálaink, ráncaink...
• Ahogy egyre inkább küzdünk többfajta betegséggel, fájdalmakkal...
• Ahogy egyre többször érnek csalódások, ütések, sebek...
• Ahogy egyre közelednek az utolsók...

• Úgy kell kérnünk az Urat, hogy formálja életünket Lelke által akarata szerint.
• Úgy kell készülnünk, hogy még összeszedettebben állhassunk rendelkezésére.
• Úgy kell még eltökéltebben törekednünk az engedelmességre, a szolgálatra.

• Így kerülünk egyre közelebb az Úr Jézus Krisztushoz.
• Így kerülünk egyre közelebb  a színről-színre látáshoz.
• Így kerülünk egyre közelebb a mennyei hazához, a végső otthonhoz.

„Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben." (2Korinthus 5,1)

***

...

"Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén." (Dániel 12,13)

...

A végső pályára: IRÁNYBA állítva

Bizonyos, hogy kérlelhetetlenül esteledik.

Ahogy puhán elfogynak a fények,
megfakulnak a színek,
a megfáradt utcazajban
sorra elcsitulnak a hangok.
Ahogy a szürkület érkezik észrevétlen,
és az utolsó fecske is fészkére száll.
Vonszolva tér nyugovóra az alélt, kifeszített lélek.

Ahogy az utcalámpák egyszerre kigyúlnak.
Ahogy az ablakfények rendre kihunynak,
hírtelen és puhán áll be a sötétség.
Immár egyre sötétebb a világ.
Itt a csillagok is csak titokban ragyognak.

Ahogy életünk göröngyös, cikcakkos,
elvarratlan, zegzúgos labirintusában
a legtermészetesebb módon fordulnak el tőlünk az emberek,
oly kérlelhetetlenül fogynak el, fagynak le sorra a szívek.
Akkorra már - mi magunk - végleg
egyedül maradunk.

Akkorra már, - mint kihült gránit-
csak a huszonkét lépcsőfok maradt,
de az makacs eltökéltséggel.  
Félig leeresztett redőnyökkel,
előre kiporciózott gyógyszeradaggal,
végleg lenémított telefonnal.
Csak a monoton, könyörtelen hibaüzenet a régi:
"A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható."
"A fiókja megtelt, nem képes új üzenetet fogadni."

Majd elérkeznek az utolsók.
Mert itt indulni kell, menni kell, lépni kell:
haladni a VÉG FELÉ.
És egyszerre, kérlelhetetlenül a VÉGSŐ irányba,
a célegyenesbe fordulunk.
Attól kezdve már csak előre van,
nap-nap után,
levegővételtől- levegővételig,
szívdobbanástól- szívdobbanásig,
imádságtól- imádságig.

Amíg végül
minden kitágul
és minden mi földi,
minden mi számított
menthetetlenül
ELMARAD.

• Trencsényi László

 

***

BÚCSÚZÁS  a földi élettől

Mind elmegyünk a minden földiek útján

"Én elmegyek az egész föld útján." (1Kir 2,2)

EGO INGREDIOR VIAM UNIVERSAE TERRAE

mert akkor mind elmegyünk
az egész földnek útján
mindent itthagyunk

és végleg letesszük
még az időt is
örökre

„Nincs itt maradandó városunk,
az eljövendőt keressük." (Zsid 13,14)

NON ENIM HABEMUS HIC
MANENTEM CIVITATEM

és akkor mind távozunk
mindenektől elvállva
végleg le és bezárva

elengedünk mindent
ami földi
ami még ide köt

így indulunk
mert nincs itt
maradandó városunk

és akkor majd hírtelen
váratlanul de biztosan
elérkeznek az utolsók

az utolsó év
hónap
hét
nap
óra

az utolsók között is
egy szoba
egy tükör
egy törülköző
egy fésű
egy telefon
egy táska
egy lábtörlő
egy ajtó
egy kilincs
egy kulcs
lépcsők
majd az utca

idegen tekintetek
idegen házak
idegen fák és felhők

itt minden oly idegen már
így indulunk oda ahonnan már
nem is vágyunk soha többé vissza

majd egyszerre itt van
az utolsó perc
utolsó pillanat
utolsó mondat
utolsó szó
utolsó könny
utolsó mosoly
utolsó mozdulat
utolsó ölelés
utolsó tekintet
utolsó sóhaj
utolsó ima
utolsó lélegzet
szívdobbanás

„Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol,
épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben." (2Kor 5,1)

EX DEO HABEAMUS DOMUM NON MANUFACTAM
AETERNAM IN CAELIS

 

és akik Krisztus megváltottaiként
úgy éltek itt mint 
Szentlélek temploma

kiszakadva innen végleg letéve
földi porsátorukat
mind megérkeznek

és az Atya áldottaiként
elkezdhetik immár
a végsőt a múlhatatlant

és a gyöngykapuhoz érve
boldogan léphetnek majd oda
hol leplezetlen megbecsüléssel
fogadnak HAZA

"Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek." (Jn 14,2)

Az Úr Jézus ígérete szerint elkészített helyre, oda vár HAZA a dicsőség honába, ahol zavartalan közösségben együtt lehetünk a mi feltámadott Megváltónkkal és mindazokkal, akik Őt szerették, becsülték és követték mindhalálig.

ET QUI CUM ILLO SUNT VOCATI
ET ELECTI
ET FIDELES

„És vele vannak, az elhívottak, a választottak és a hűségesek". (Jel 17,14)

 

Trencsényi László

 

. . .

M E M E N T O   M O R I

. . .

***

"Minden egy helyre megy,
valamennyien porból lettek
és a porba térnek vissza."

(Prédikátos 3,20)

...

"Az ember örök hajlékába tér...A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta."(Prédikátor 12,5-7)

...

"Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni. De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét, és arra törekszenek, hogy teljesítsék rendelkezéseit."

(Zsoltár 103, 14-18)

...