Egy verébcsalád (PASSER DOMESTICUS) tragédiája

Már a táborunk első napján örömmel figyeltünk fel arra, hogy a nyírfán lévő odút
ezen a nyáron egy békés verébcsalád (PASSER DOMESTICUS) foglalta el.

Hamarosan megszoktuk és nagyon meg is szerettük egymást.
Naponta figyeltük, ahogy a gondos verébszülők rendszeresen etetik a hangos,
örökké éhes fiókáikat.

Nem féltek tőlünk, pedig csak néhány méterre voltunk otthonuktól.
Az egyik napon nagy csiripelésre lettünk figyelmesek.
Mindannyian megrémülve és tehetetlenül néztük,
amint éppen egy sikló kúszik be az odúba....

Döbbenetes volt, hogy milyen váratlanul érte támadás ezt a békés otthont.
Ők nem tudtak védekezni, de nekünk hívő embereknek
meg kell ismernünk a ránk leselkedő veszélyeket,
hogy mindenkor vigyázzunk és felkészültek legyünk,
nehogy mi is martalékai legyünk a gonosz támadásának.
Azonnal eszünkbe jutott a figyelmeztető Ige,

" Legyetek józanok, vigyázzatok
mert ellenségetek az ördög, mint
ordító oroszlán jár szerte, keresve
kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan..."
(1Péter 5, 8-9)

Sima, 1998
Trencsényi László
református lelkipásztor