Az utolsó esély

"Azután ezt a példázatot mondta: "Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált."  Lukács 13,6

Ebben az Igében azt hallottuk, hogy a gazda egyetlen fügefáján termést keresett, de nem talált ezért a kivágás veszélye fenyegette. Pedig ennek a fügefának minden lehetősége megvolt arra, hogy teremjen, mivel gondos jó kezekben volt, mégis gyümölcstelen - terméketlen maradt. Ez a történet ott és akkor minden hallgatót érzékenyen érintett mivel tudták, hogy Jézus róluk beszél.

Azt, hogy mennyire szomorú ez a történet, csak azok tudják igazán, akik már belátták, hogy Isten nélkül milyen elrontott, haszontalan volt az életük és sehova sem jutottak.
Isten jól ismer minket! Hát nem tragikus az a helyzet ha nem azt találja bennünk, amit vár?
Pedig Isten számára mi is az egyetlenek vagyunk, akikről naponta gondoskodik és várja, hogy termést hozzunk. Mi még ott élhetünk Isten "kertjében" az Ő színe előtt, nem mindegy tehát, hogy akarunk-e teremni, vagy csak a helyet foglaljuk meddő életünkkel!

Vannak olyan embertársaink, akik már túléltek életveszélyes helyzeteket, szerencsétlenségeket, vagy halálos betegségből meggyógyultak, ők jól ismerik az utolsó esélyt, hogy mit jelent a halál torkából megmenekülni!

Ez a fügefa is a szolga közbenjárására kapott még egy év haladékot a gazdától, egy utolsó esélyt, hogy teremhessen. Mi ezt a kegyelmi időt, csak akkor tudjuk igazán értékelni, megbecsülni, ha megértjük hogy a mi életben maradásunknak, megmenekülésünknek Jézus Krisztus keresztje, váltsághalála volt az ára.

Egyszer mindenkinek az életében el kell jönnie a gyümölcstermés idejének, ezt keresi ma a mi Urunk rajtunk!
 Vajon ma talál-e a mi életünkben megtéréshez illő jó gyümölcsöt? Ez a Lélek gyümölcse! (Galata 5,22) "Szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.-

Testvérek, egyáltalán nem mindegy hogyan élünk, kit szolgálunk és milyen termést hozunk! Könnyen beláthatjuk, hogy magunktól képtelen vagyunk jót cselekedni, hisz önmagunktól nem lehetünk jobbá. Szükségünk van gondoskodó kezekre, türelemre, szeretetre, bűnbocsánatra!

Az Úr Jézus Krisztusnál mindezt megtalálhatjuk, mert Ő a mi Gondviselőnk, Aki közbenjár értünk és Szentlelke által szüntelenül munkálkodik életünkben.

Trencsényi László
református lelkipásztor