Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Istentisztelet 2019. augusztus 18-án

Hang: kattints a képre!

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: 1Krón 28,5-10

Textus: 1Krón 28,20

 

Szeretett Testvérek!

Apa és fia. Háromezer évvel ezelőtt egy tizenkilenc éves fiatalember, Salamon hallgatja apja, a király: Dávid király intéseit, biztatását. Izráel összes vezető embere jelen van, amikor a király odafordul a fiához: „ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel,... téged választott ki az Úr, hogy házat építs szentélyül. ... fogj hozzá! ...az én Istenem veled van, ...és nem hagy el, amíg be nem fejezed mindazt a munkát, amely az Úr házában végzett szolgálathoz szükséges."

Alacsonyabb volt az átlagéletkor, és korábban váltak éretté az akkori fiatalemberek, de... akkor is! Ezt hallani tizenkilenc-húszévesen! Salamon jól tudta, mi mindenen ment keresztül az apja. A család legkisebb fiaként elemózsiát vitt a hadseregbe behívott fivéreinek, aztán néhány perc múlva, egyetlen jól célzott parittyahajítással ő döntötte el a háború kimenetelét. Aztán lantpengetése, éneke miatt kinevezték Saul király főterapeutájának. A csatatéren is megállta a helyét. Olyannyira, hogy Saul féltékeny lett rá, és kis híján felnyársalta. Dávid évekig bujdosott, menekült hajléktalan szabadcsapatával. Aztán ő lett Izráel következő, második királya. Már akkor eszébe jutott, hogy állandó szentélyt, templomot emel az Úrnak. Isten azonban háborúskodó, túl sok vért ontó embernek minősítette, de ezzel együtt megígérte neki, hogy fia, Salamon építheti meg az Úr házát.

Ennek jött el az ideje. Dávid, az apa ezt az örökséget hagyja több mint húsz fia közül az Úr által választott utódjára: Salamonra. Hét évig épült a Templom. A körülötte lévő kiegészítő épületek és palota befejezése újabb tizenhárom esztendőt vett igénybe. A gondos tervrajzokon, leírásokon, építőanyagon, szakembereken kívül mi kellett ehhez? Az ígéret. Amit az apján, Dávid királyon keresztül adott az Úr Salamonnak. „az Úristen, az én Istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el, amíg be nem fejezed mindazt a munkát, amely az Úr házában végzett szolgálathoz szükséges." Ó, de szeretnénk egy ilyen ígéretet! Milyen biztosak lennénk a dolgunkban, ha tudnánk, hogy Isten velünk van, nem hagy cserben és nem hagy el, amíg be nem fejeztük. Mit is? Azt a szolgálatot, amit Ő adott.

Legutóbb tegnap előtt beszélgettem valakivel arról, ami az életük kenyerének javát már megevő embereknek örök, visszatérő, és egyre fontosabb kérdése. Meddig élek még, és miért? Az Istent ismerő és benne bízó embereknek erre nem lehet más válasza, mint az, amit most éppen ebből az impozáns bibliai nagyjelenetből, királyi intelemből hallhatunk.

Addig van dolgunk ezen a földön, amíg be nem fejezzük az Úristentől kapott szolgálatunkat. Salamonnak az építkezés befejezéséig garantálta Isten, hogy vele lesz, nem hagyja cserben, nem hagyja el. És utána? Utána vagy kap másik megbízást, vagy nem. Honnan tudja meg? Nincs más dolga, csak az, hogy keresse, megértse, és teljesítse a következő; mindig csak a következő, de: az Úrtól kapott szolgálatot.

Mit mondott a fiának Dávid? „Ha keresed, megtalálhatod. De ha elhagyod őt, akkor félreállít téged végleg." (1Krón 28,9) Ezek szerint: Istent elhagyni annyi, mint nem keresni Őt.

Isten aktivitást vár azoktól, akikkel megértette magát. Akikkel akármilyen kicsit is, de már megsejtette a jenlétét. A létezését. Az emberbe a születésétől kezdve bekódolta önmagát. Mindenki keresi Istent. Mindenkinek hiányérzete van nélküle. Még annak is, aki a legjobban tagadja. Azt tagadja, akit tagadni kell, mert van. Amiről nem tudunk, azt nem tagadjuk. Akiről nem akarunk tudni, azt nem szidjuk, azt nem kerüljük, az nem háborít fel minket. Isten ellenségei azt az Urat átkozzák, akinek a jelenléte, tanításai provokálják őket. Provokálják a benne, az Istent tagadókban is meglévő jót.

A gadarai megszállottak, megérezve Jézus gyógyító szeretetét, tehetetlenségükben így üvöltöttek: „Mi dolgod velünk, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?" (Mt 8,29) Az ördögi lélek kínzónak érzi az isteni közeledést. A másik ördögöktől irányított lélek a zsinagógában esett neki Jézus tisztaságának. Jóságára telepedett gonosz zavarodottsága ezt kiáltotta belőle: „Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje." (Mk 1,24) Még egy példa; amikor a beteg lélektől gyötört fiút odaviszik Jézus elé, az „azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett, és habzott a szája." (Mk 9,20) Szomorú, szörnyű, festményeken, de filmhíradókon is rögzített emlékeink vannak arról, hogy az Isten jelenlétét érzékelők habzó szájjal, magukból kifordulva ordítoznak, csapkodnak. Volt már nekünk ilyen uralkodónk, művészünk, irodalmárunk, pártvezetőnk. Káromló lelkét Szentlélekre cserélte az Isten.

Keresed-e az Urat? Ha nem, akkor: éppen elhagyod. Ez történt Salamonnal is. A leggazdagabb, templomépítő izráeli királyról azt olvassuk, hogy „Salamonnak a szívét vénségére más istenekhez hajlították feleségei, és szíve nem volt teljesen Istenéé, az Úré. ". Apja, Dávid miatt nem kellett megérnie a büntetést, de halála után a Közel-kelet leggazdagabb országa kettészakadt. Keresel-e engem? - kérdezi az Úr ma reggel. Engem keresel, vagy csak a társaságot, az eseményt? Keresel? Azért jöttél ide? De jó! És hogyan keresel? Úgy, mint uralkodása első két évtizedében Salamon? Az milyen volt? Olyan, ahogyan Dávid mondta a fiának: „szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel". Dávid és Salamon héber nyelvén ez, kicsit pontosítva így hangzik: békés (שָׁלֵם - sálém) szívvel, és benne örömet találó lelkes-edéssel (נֶפֶשׁ - nefes).

Megérkeztünk. Ezért jöttünk ma ide. Azért, hogy frontálisan ütközzünk négy kérdéssel.

Mondom. (1.) Tudatosítjuk-e Istent a ránk bízott lelkekben? Dávid elmondta fiának. Te tudod, rád kit bízott az Isten. Tisztában van-e vele, hogy miért él ezen a földön? Tisztában van vele, vagy a megszépített, általad is jóváhagyott tisztátalanságában tengeti az életét? Egyre sikeresebben, lelkében egyre vékonyodva. Vagy: egyre betegebben, ezzel párhuzamosan, lelkében csordultig meggazdagodva?

Második (2.) csattanás, a velünk szembe érkező Szentlélek forgalomban: Hisszük-e azt, hogy azért kelünk fel reggelenként mosolyogva, vagy a depresszió határát súrolgatva, önsajnálattal kenegetve, mert Istennel van dolgunk? Valamit meg akar csinálni az ő hatalmas, mega-vállalkozásában, és abban szerepet kaptál. Igen, azért ébredtünk fel! Én ezt hirdetem a néhány nap híján 101 éves gyülekezeti tagunknak. És ezt hiszem az 1 napot élt nővéremre emlékezve. Azért született meg 7 évvel előttem; azért vittek ki a sírjához, azért ültettünk levendulát a debreceni temetőben, mert a kis beteg testével üzent valamit a szüleimnek, az élő nővéremnek, és nekem. Salamon rájött, hogy neki beszélő Istene van. Útmutatója. Az, aki atyján, Dávidon keresztül elmondatta azt a szerepet, amit neki, Salamonnak adott.

És te is azért vagy ma itt, mert a kelekótya nemtörődömségedben, elkényelmesedett megállapodottságodban, magadat utáló elkeseredettségedben is Isten játékosa vagy. Az életed 30-50-90 éves meccsére berendezett küzdőtéren. Isten már a már a puszta jelenléteddel is kezdeni akar valamit. Aztán, ha - ennek az igehirdetésnek a hozadékaként - keresed is Őt, akkor majd megtudod, mit! Mire vagy jó! Miért vagy egyedülálló a Jóisten térképén! Olyan nincs, mint te, mert téged csak azért teremtett, hogy azt tedd, amit ő kíván végrehajtatni veled. Ha benne vagy, akkor az Ő akaratát keresve: aktívan. Ha nincs kedved, akkor passzívan, de békétlenül, és öröm nélkül.

Harmadik (3.) szent ütközés az Isten Lelkének kíváncsiságával: Érted-e már, hogy keresztyénként, - a ma, itt lévők esetében - református módra Istent keresni nem passzivitás? Erre könnyű felelni. Ha saját késztetésed hatására jöttél ma ide, de most, az elmúlt negyedórában is eszedbe jutott, hogy „jobb lenne máshol lenni", akkor a vallásos kötelességed, és nem a Jézus iránti kíváncsiság, szomjúság indított útnak a Belvárosból, Alsóvárosból, Tarjánból, Újszegedről. Máskor, így ne gyere! Találsz valami hasznosabbat otthon. Nem én, hanem Dávid és Salamon Istenének embere úgy vár, mint aki kíváncsi. Arra, hogy mi a következő teendője, vagy hogyan legyen a folytatás abban, aminek a kezdetén, közepén, befejezése előtt áll. A kíváncsi ember pedig minden, csak nem érdektelen. Nem passzív. Ostromolja a megbízást adó Urat.

Salamon, immár Isten felelős szolgájaként páratlan lehetőséget kapott az Úrtól. Bármit kérhetett tőle. Emlékeztek, hogy' élt vele? Bölcsességet kért. (2Kórn 1,10) Azt kérte, amit királyként nem hagyhatott ki. Az ő, és az egész nép jóléte, boldogulása azon múlott, hogyan intézi az ország ügyeit. Ó, mennyi minden múlik azon, hogy ilyen vezetői vannak-e az államoknak? A gyülekezeteknek. A Református Egyháznak. Az oktatási intézményeknek; óvodától egyetemig. Az igazgatói irodáknak.  A családoknak. A házasságnak. Ilyen, Isten bölcsességét kérők.

Van még valami? Igen! A negyedik (4.) ütközési pont. Elfogadod-e az isteni dioptriát, amin keresztül: az Istent gyalázó, vagy vele szemben közönyös embert is annak látod, akiért - úgy mint érted -,  Jézus szenvedett és meghalt?

Ha így tudsz tekinteni a világra, a világban téged nyaggató, megkeserítő ellenségeidre, akkor volt miért felkelned ma. Holnap. Akkor te, igen, te vagy az, aki kereste, megértette, és minden gyengesége, indulata ellenére teljesíteni akarja Isten akaratát.

Holnap után ünnepeljünk, adjunk hálát ezzel a megértéssel. „Felhozta" őseinket az Úr, egészen idáig, a Kárpát-medencéig. Terve volt, terve van velünk. Azért maradtunk meg. Te is része vagy az elhívott nemzetnek. Isten országának kőművese, tetőfedője, kivitelezője. Keresd, és találd meg a helyedet ott, ahová rendelt az Úr!

Ma a nem is egy napra, de a hírforrások szerint egy esztendőre bőségesen biztosított új kenyér feletti hálaadásunkkal kíván megerősíteni gondviselő kegyelmében! Ámen

 

 

Csatolt dokumentumok:

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 58, összesen: 1484554

  • 2019. november 18., hétfő

    Gyakran a túl nagy elvárásokkal kezdődik az egész, majd megindokoljuk magunknak, miért nem gond ez, utána viszont csőstül jön a baj. Nincs azonban oly...
  • 2019. november 17., vasárnap

    Hajlamosak vagyunk a rutinokhoz való ragaszkodásra, még akkor is, ha állandóan panaszkodunk helyzetünk sivárságára. Tomka János és Bőgel György a régi...
  • 2019. november 17., vasárnap

    Vasárnap délután. A tárgyak nem néznek össze, a vizespohár nem csendül magától. Minden áll és néz. Mire vár? Valami azt nyikorogja, változom. Átmenőbe...
  • 2019. november 14., csütörtök

    „Már nem fogok ott ólálkodni körülöttük. Nem fogom várni a lehulló morzsákat. Nem fájdíthatom a szívem azzal, hogy nézem őket és sóvárgok. Belefáradta...
  • 2019. november 14., csütörtök

    A vidékfejlesztés, a felzárkóztatás és a teremtésvédelem elválaszthatatlanok egymástól, és a hátránykompenzáció mellett a kapcsolati hálózatok megújul...
  • 2019. november 12., kedd

    „Fontosnak tartjuk elmondani, hogy ha valaki nem tudja, milyen irányba induljon el, ne jelentkezzen mindenképpen egyetemre. Lazítani kell a dobozokban...
  • 2019. november 12., kedd

    A Budapest-Déli Református Egyházmegye pályázatot ír ki a Budapest-Pestlőrinc-Erzsébet-Bélatelepi Református Egyházközség lelkészi állására.
  • 2019. november 11., hétfő

    A díjnyertes kötet a bibliatanulmányozás teljesen új dimenzióját nyithatja meg sokak előtt.
  • 2019. november 10., vasárnap

    Egy átlag vasárnap minden 180. budapesti lakos vesz részt református istentiszteleten, a teljes fővárosi lakosság kevesebb mint egy százaléka. A Kié a...
  • 2019. november 07., csütörtök

    Kilenc lelkész tett lelkészi esküt és vehette át lelkészi oklevelét a Dunamelléki Református Egyházkerület november 7-i közgyűlésén. Nyolc lelkészt a ...