Istentisztelet 2022. december 11-én

 

 

Advent 3. vasárnapján

 

(Dr. Kereskényiné Nemes Lívia)

 

Lekció: Jónás 2

Textus: Jónás 2,3

 

Kedves Testvérek!

 

Jónás adventje. Én ezt a címet adnám ennek a prédikációnak. Jónás is az Úr eljövetelére, adventjére várt.

Nem templomban ült, és nem a házában. Azt sem tudjuk, hogy milyen testhelyzetben volt. Jónás egy hal gyomrában imádkozott. Nem mindennapi szituáció. Idézzük vissza, hogy került oda!

Élte az életét, és egy nap meghallotta az Úr Igéjét. Azt a hangot, ami semmi mással nem lehet összetéveszteni. Amikor Isten szólítja meg az embert, fel sem merül a kérdés, hogy vajon Ő mondta-e, vagy nem.

Jónás számára is egyértelmű volt. Isten szólította meg, de... nem tetszett neki. Az Úr Ninivébe küldte. Ma sem jószántából indul Ninivébe az, akit oda küld Isten, vagy ott van dolga. Az iraki város bevezető útjain elhelyezett táblákon az olvasható, hogy: Moszul.

Jónás nem mondott nemet az Úr felszólítására. Annál rosszabbat tett. Máshová indult. Nem kérdezett semmit, úgy döntött, hogy Tarsísba menekül. Nem tudjuk pontosan, merre volt ez a város. Hajóval lehetett elérni. Ez alapján, és a hasonló ókori településneveket vizsgálva a tudósok három kikötővárosra tippelnek. Jónás célpontja Hispánia, vagy Tunézia partvidéke, esetleg Szicília lehetett.

Jónás viselkedését tekintve mindegy melyiket fogadjuk el, egy biztos: ezek a helyek Ninivével éppen ellenkező irányban fekszenek. Jónás sok elődjéhez, sok kortársához, és sok mai, az Úr szavát megértő emberhez hasonlóan pontosan az ellenkezőjét tette annak, amire Isten felszólította.

Jónás első mozdulata az engedelmesség volt, hiszen Isten azt mondta neki: „Indulj"! „El is indult". De a következő felszólítást már elengedte a füle mellett, és átértékelte. Az Úr azt mondta neki: „Indulj, menj"! Jónás indult is, de nem azért, hogy oda menjen, ahová az Úr küldte, hanem azért, hogy „meneküljön az Úr elől."

Hány ilyen utunk volt már? Megértettük Isten Igéjét. Úgy kezdtünk neki a teljesítéséhez, mint igaz hívek. Tettettük az engedelmességet, de csak az első lépésig. Utána menekülőre fogtuk. Indultunk, de a másik irányba. Az igazi menekülő az ellenkező irányba szalad. Mint Jónás. Az Izráeltől keletre fekvő Ninive helyett: nyugat felé.

Kérdezzük meg magunktól: Hol tartok most? Abba az irányba haladok, amerre az Úr küldött, vagy ellenkezőleg: egyre nagyobb a távolság Isten akarata és az én akaratom között?

Jónás megvette a Földközi-tengeri hajóútra érvényes egyirányú menetjegyét, és felszállt a Tarsísba tartó hajóra. Lement a belsejébe. Valami puha rakomány tetején kényelmesen elhelyezkedett, és elaludt. Jó mélyen. Arra sem ébredt fel, hogy ijesztő vihar támadt, de akkora, hogy a tapasztalt hajósok is félni kezdtek. A vészhelyzetben a személyzet tagjai a kárral mit sem törődve mindent megtettek azért, hogy mentsék az életüket. A rakomány súlyosabb darabjait kidobálták. A mindenféle népből összeválogatott matrózok közben a saját isteneikhez kiáltoztak.

Bár a feleslegesnek tűnő dolgokat egytől-egyig a tengerbe hajították, a hajót még így sem lehetet kormányozni. Csak az ima maradt. Könyörgés a mindenféle istenekhez. Egyvalaki nem vett részt benne: Jónás. Nem imádkozott, mert még mindig aludt. A kapitány teljesen kiborult. Felszólította Jónást, hogy keljen fel, és kiáltson az Istenéhez.

A kapitány ugyanazt mondta Jónásnak, mint amit Isten, amikor Ninivébe küldte: „Kelj föl"! „Indulj"!

Közben a matrózok és az utasok sorsot vetettek. Kizárásos alapon meg akarták tudni, ki miatt kerültek veszedelembe. Nem tudom, hogy csinálták. Kockáztak, vagy pálcikákat húztak. A lényeg az, hogy maga Isten hirdetett eredményt, és Jónást sorsolták ki. Elővették, és jól kikérdezték, hátha kiderül, miért estek ilyen nagy veszedelembe. Kiderült. A pogány utastársak még jobban megijedtek, amikor megtudták, hogy Jónás az Úr elől menekül: „Hogy tehettél ilyet?!"

Pogány hajósok kérik számon Jónást, Izráel Istenének prófétáját. Engem ez kísértetiesen emlékeztet azokra a kérdésekre, amiket nem hívő emberek tesznek fel keresztyéneknek. Hogy tehettél ilyet? Te nem is vagy igazán keresztyén? Hogy tehettél ilyet? Te nem református vagy? Hogy tehettél ilyet? Megengedi ezt a te Istened? Hogy tehettél ilyet? A te Jézusod biztos nem így viselkedett volna!

Hálával tartozunk azoknak a nem hívő felebarátainknak, akik arra emlékeztetnek minket, hogy mit vallunk a szánkkal, és ahhoz képest mit engedünk meg magunknak.

Ebben a „Hogy tehettél ilyet?!" kérdésben benne van még egy kérdés: Most aztán MI mit csináljunk? És Jónás végre Isten emberévé válik. Az lesz, akinek az Úr elhívta. Azt ajánlja, áldozzák fel, vessék a tengerbe, mert miatta kerültek ebbe a viharba. A jóindulatú hajósok szeretnék megmenteni, de végül minden kísérletük kudarcba fullad. Nem tudnak kievezni a szárazföldre. Engednek hát Jónásnak, és kihajítják. Azonnal vége lesz a viharnak. Lecsendesedik a tenger.

Nektek is van ilyen történeteitek? Az önző csapattagot kizárják a sportkörből. Lecsendesedik az öltöző, múlik a feszültség, sikeres lesz a csapat. Távoltartási végzést hoznak az erőszakoskodó családtag ellen. Lecsendesednek az esték, nyugodt lesz az alvás, pihenten, nyugodtan kelnek a gyerekek, félelem nélkül indul a nap. Felmondanak a tisztességes munkát akadályozó kollégának. Lecsendesedik a szoba, a terem. Másnap jókedvűen érkeznek a dolgozók, és egyre jobb eredményeket mutatnak fel a munkában.

Jónást kidobták a hajóból. De nem dobták ki Isten kegyelméből. Mert onnan csak az eshet ki, akiről az Úr lemond. Jónásról nem mondott le. Egy halat rendelt oda, az pedig lenyelte. Ne haragudjatok, ha nem megyek bele abba, hogy ismertessem a bölcsek vitáinak részleteit arról, hogy van-e olyan hal, vagy nincs, amelyik lenyeli az embert, és az tovább él a gyomrában. Akkor, attól a hajótól nem messze volt egy ilyen hal. Lehet, hogy az előtt nem, és azóta sem, de akkor: volt!

És Jónás ott kezdett imádkozni. A történet kezdete óta először imádkozott az Úrhoz. Először az őt elnyelő hal gyomrában beszélte meg a helyzetét az Úrral: „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem."

Jónás nem tehetett egyebet a hal gyomrában, mint imádságban táplálta magában a reménységet: az Úr eljön, meghallgat, és megment.

Eljön. Advent. Jónás adventet élt át. Az Úr eljövetelében bízott. Semmi másban nem bízhatott. Senki másban nem bízhatott. A hal gyomránál mélyebbre, annál kilátástalanabb helyzetbe már nem kerülhetett. Kár, hogy csak ott jutott eszébe az Úr eljövetelében, adventjében bízni. Azért imádkozni.

Jónást meghallgatta az Úr. Meghallgatta, hogy írta le a helyzetét. Meghallgatta, hogy engedetlen prófétája elcsüggedt, de Reá, az Úrra gondolt, és elkezdett hozzá imádkozni. És meghallgatta azt is, hogy Jónás kimondta: „amit megfogadtam, teljesítem."

Nem olvassuk, hogy Jónás mit fogadott meg. Valószínűleg azt, hogy térjenek vissza az Úr eredeti tervéhez. Elindul, elmegy Ninivébe, és prédikálni fog az ott élő gonosz népnek. Ezt megfogadja, és teljesíti. Ehhez viszont ki kell jutni a hal gyomrából. Hozzá teszi hát, immár hittel imádkozza: „Az Úrtól jön a szabadulás!"

Igen. Az Úr eljött. „Az Úr pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre." Kezdődhet a fogadalom teljesítése.

Jézus eljövetele, születése előtt is olvasunk adventi nyomorúságban élő emberekről. Zakariáshoz az idős paphoz, és meddő feleségéhez Erzsébethez eljön Gábriel angyal és bejelenti, hogy: „meghallgatásra talált a te könyörgésed". Ők is kimondhatták: „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem." A názáreti Máriához is eljött az Úr angyala, „rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára", és a Messiást adta méhébe. Mária jegyesét, Józsefet is megalázott nyomorúságában látogatta meg az Úr angyala. Felfedte a menyasszonyával, Máriával történtek titkát: „ami benne fogant, az a Szentlélektől van." Máriát és Józsefet is meghallgatta az Úr.

Milyen nyomorúságaink vannak adventben?

Mi az, amiről nem tehetünk, mert ebben az időben, ezek között az események között kell élnünk?

Hisszük, hogy ha kiáltunk az Úrhoz, meghallgat minket a nyomorúságunkban?

Mi az, amiről én tehetek?

Mi az amiről te tehetsz, és senki mást, csak magadat okolhatod miatta?

Ezekből a nyomorúságokból is kiálthatunk, mert az Úr meghallgat minket.

Tőle, „Az Úrtól jön a szabadulás!"

Ezzel a hittel várjuk Őt. El fog jönni!

Adventben még inkább megértjük. Ámen