Istentisztelet 2021. január 24-én

(Dr. Kereskényi Sándor, internet)

Jn 6,52-60       Jn 6,64-71

Szeretett Testvérek!

Ő volt a pénztáros. Júdás. Ő kezelte a Jézusnak és az állandóan vele vándorló tanítványoknak juttatott adományokat. A Biblia nem szól róla, hogy a tizenkét tanítvány közül miért éppen ő nyerte el ezt a felelős tisztséget. Az biztos, hogy Jézus jóváhagyta. Ő mindenkinek megelőlegezi a bizalmat. Az árulóknak is.

Mert, hogy róla beszélek. Arról a Júdásról, aki elárulta az Urat. Volt egy másik Júdás is. Jakab fia, vagy más néven: Taddeus. Mi most a „rossz hírű" Júdást vesszük elő. Miért is? Mert Istennek bőven van mondanivalója Júdás történetéből. Árulóknak, és árulás előtt állóknak. Azok számára, akik hiszik, hogy nem véletlenül maradt fenn a sok-sok régi irat közül annyi, és azokban az a tartalom, amit egybekötve tarthatunk a kezünkben. És néha kinyitjuk. Aztán egyre gyakrabban. Mert kiderül, hogy ez nem egy irodalomtörténeti emlék, ami „annyi szép, időtálló gondolatot tartalmaz", hanem használati utasítás: az életed kezelésére. Menetrend: az életen túli úti cél elérésére. Forgatókönyv: a beszélgetéseidhez. Hazugságvizsgáló: a hallottak értelmezéséhez. Szűrő: a hasznos dolgok megtartására; a szenny kifacsarására. Ennyi mindenre, és ennél még sokkal többre alkalmas tehát az a Biblia, ami az áruló Júdás személyében nem emléket, hanem tanúságot állított immár kétezer év keresztyénségének.

Az még hagyján, hogy nem tudjuk, miért ő lett a kis csapat pénzügyi felelőse. A Biblia Júdás kiválasztásának történetét sem hagyta ránk. Mikor, hol hívta el Jézus? Júdás hogyan válaszolt a megszólításra? Úgy, mint Péter? Úgy, mint János és Jakab? Úgy, mint Máté?  Titok. Mondjuk, azt sem tudjuk, miért választott ki Jézus téged, vagy engem. Mikor? Hol? Miért éppen akkor? Milyen körülmények között? Egyáltalán vissza tudjuk datálni az első alkalmat, amikor a Szentlélek megérintett minket? Legtöbb esetben: nem. Aki emlékszik, az azért emlékszik, mert akkor válaszolt „igen"-nel. Hogy azt megelőzően hányszor próbálta már Jézus elhívni, az kiesett a memória-tárolójából.

Száz szónak is egy a vége: Jézus kiválasztotta Júdást. Júdás azonban nem Jézust választotta, hanem magát. Jézus minden lehetőséget megadott neki, hogy higgyen benne, higgyen neki. Júdás közvetlenül Jézus szájából hallotta a tanításokat. Sokkal többet, mint amit a Bibliában olvasunk. Mint ahogy Jézus sokkal több cselekedetének volt tanúja, mint amennyit mi betűbe szedve találunk a Szentírásban. Ki merem mondani, hogy Júdás intenzívebben érezte Jézus szeretetét, mint bárki is közülünk.

Mikor kanyarodott le Júdás arról a vágányról, amin gondolatának vagonjai még Jézus után futottak? Mikor kapcsolta le magát az üdvösség tanítványi szerelvényéről, amire Jézus csatolta rá? A Biblia nem nyilatkozik róla.

A mi vagonunk rajta van? A Református Egyházé; a Szeged-Honvéd téri gyülekezeté, a családodé, a házasságodé, a tied? Mennyire stabilan? Vashorog tartja ezeket a vagonokat Jézus mozdonya mögött, vagy csak valami lötyögő kábel? Júdás történetének erről is van szava, életedet, közös életünket rendező-pályaudvarát felügyelő Igéje. Figyelj, mit mond a Szentlélek, Istennek, lelkünk futását, kanyarjait, kisiklásait figyelő forgalomirányítója!

Júdás azt jelenti: Dicsértessék! Júdás zsidó volt. Neve ugyanaz, mint Jákób, az ősatya egyik fiának, az izráeli törzs névadójának neve: Júda. (Héberül: יְהוּדָה - ejtsd: Jöhúda.) Másik, „ragadvány" neve: Iskáriótes. Ennek két magyarázata van. Egy népszerű, és egy valószínűbb. A népszerű az, hogy az Iskáriótes a görög szikariosz szóból ered, ami azt jelenti: merénylő, orgyilkos. A római katonákra támadó szabadságharcosokról, vagy terroristákról van szó (ez nézőpont kérdése), akik a hasonló nevű, hosszú tőr használatával követték el merényleteiket. Ebben az esetben Júdás azért volt „Iskáriótes" (szikariosz), mert a zsidó forradalmárokhoz, a híres zélótákhoz tartozott. Az egyszerűbb magyarázat szerint Júdás a déli Júda vidékén található Keriot városból származott. Ezért hívták így: Kerióti Júdás. Mint ahogy másvalaki Szegedi Erika, vagy Kecskeméti Zoltán.

Ennyit a névről. Iskáriótes (kerióti) előnévvel lehetett volna bármi Júdásból. Én is lehetek bárki, bármi attól, hogy Kereskényi vagyok. Júdás volt, aki volt, a Sátán eszköze lett. Én vagyok, aki vagyok, a Gonosz bármikor rám vetheti a kezét, megkörnyékezhet az akaratával. Félve mondom: téged is!

Ezért tanította nekünk Jézus: „Szabadíts meg a gonosztól"! Júdás is idejében hallotta. Vajon imádkozott-e így attól kezdve, hogy Jézus azon a Hegyen sokakkal együtt megtanította neki ezt az imát? Vajon mi így imádkozunk-e amikor kimondjuk: Szabadíts meg a gonosztól? Szabadíts meg Uram attól, hogy árulód legyek! Szabadíts meg attól, hogy azt a kísértést látva, azt a buzdítást hallva, azt az illatot érezve, annak a simogatásnak engedve, azt a kínálatot megízlelve ne neked, hanem a gonosznak engedjek! Szabadíts meg Jézus saját akaratom indíttatásaitól! „Legyen meg a te akaratod"!

Júdás biztosan nem arra készült, hogy: „Na, én áruló leszek!" Te, sem, én sem iratkozunk be áruló-képző tanfolyamra. Mégis, képesítés nélkül azokká válhatunk.

Jézus háromszor szólt arról, hogy elárulják, elfogják, aztán megcsúfolják és keresztre feszítik. A Jézus körözését kiadó ellenségei Júdással szövetkeztek. Miután Júdás felajánlotta közreműködését. Pedig biztosan nem így gondolta, amikor elfogadta Jézus hívását, látta, hogyan önti csodák formájába az isteni szeretetet. Amit mi is megtapasztalunk. Amiért mi is hálát adunk ha felismerjük, ha eszünkbe jut. Amikor hálát adunk azért is, ami nem történt meg velünk. Júdás nem árulóként kezdte, de azzá vált. Soha, de soha nem láthatjuk előre, Jézus melyik tanítványa köt alkut az ellenséggel.

Soha ki nem találjuk,, melyik tanítvány árulja el Jézust azok közül, akiknek a Mester korábban, mint egy utolsó szolga, megmosta a lábait. Melyik lesz árulója azok közül, akiket korábban kihozott a kórházból. Levett a lélegeztető gépről. Megbocsátotta házasságtörését. Lopását. Isten nevének közhelyes használatát. Jézus az Úr asztalánál kenyeret és bort ad árulóinak. Jézus meghallgatja árulói kéréseit, amit magukért, gyermekeikért, társukért, nemzetükért mondanak.

Jézus meghallgatja leendő árulóit. De: ki hallgatja meg Jézust? Júdás akkor, Júdás most, Júdás bármikor is élt, éljen: érzéketlenné válik. Az utolsó vacsoránál asztalhoz ülnek. Az egész társaságból csak Jézus és Júdás tudja, kiről beszél, amikor a Mester ijesztő kijelentést tesz: „Bizony mondom nektek, egy közületek elárul engem, aki együtt eszik velem." (Mk 14,18) Vajon Júdás csuklott egyet? Átfutott a fején: Jézus tudja! Még nem késő! Nem árulom el! Mégis megtette.

Nekikezdenek az étkezéshez. Jézus a kenyérről és a borról beszél. Nem mondja ki, kiről van szó, de újabb jelet ad Júdásnak: „...íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon." (Lk 22,21) Ez már szíven ütötte! Még csak az asztalon van a kezem, és nem az árulás díjáért nyújtom. Kell ezt nekem csinálnom? A füle hall, az agya felfogja, de a szíve már nem ugrik Jézus mentőövéért. Már hat az árulóknak kifejlesztett érzéstelenítő.

Júdás készülődik. Úgy hangzik, mintha Jézus bátorítaná: „Amit tenni akarsz, tedd meg hamar!" (Jn 13,27), de én azt hiszem, nem erről van szó. A visszafordulás utolsó lehetőségét kínálja Jézus. „Amit tenni akarsz...", vagyis: amit nem a beléd bújt ördög, hanem amit te, az engem szerető Júdás, az én szeretett tanítványom tenni akarsz, azt tedd meg! Júdás maradj itt! Nélküled is megtalálnak! Maradj velünk! Szíved szerint ezt akarod, te, Júdás, aki ismersz engem!: „... tedd meg hamar": Győzd le magad!

De sok árulótól hallottam már a győzelmük történetét! Felnőtté érett konfirmandustól. A fogadalomtétele után hat évvel elővette az ajándékba kapott Bibliáját. „Valami erő" - fogalmazta ő, hat évig nem engedte, hogy elővegye az Írást. De egy napon szó szerint lerántotta a polcról a Bibliát, és nekiállt olvasni. Ő ezt akarta. „Amit tenni akarsz, tedd meg hamar!" Egyetlen mozdulat volt. Mint azé a szerencsétlené, aki letekerte a vodkás üveg tetejét, aztán - maga sem tudja minek, kinek a hatására, de - a kerítés falához vágta. „Amit tenni akarsz, tedd meg hamar!" A tőle oly idegen kívánság, ami tizenegy évig diktált neki, megvetette vele a vodkát. De a benne megszólaló Lélek (utólag mondta, hogy a Szentlélek lehetett az), a falhoz dobatta vele az utolsó üveget! A felesége visszavonta a válóperes eljárást, a gyerekei újra az ölébe bújtak. A harmadik áruló huszadjára cipelte fel a szeretője bevásárlószatyrát. A lépcsőn felfelé menet végig bámulta a lábát, a csípőjét. Aztán... nem ment be a lakásba. Az ajtóban letette a szatyrot és szó nélkül leszaladt a hatodik emeletről. A csinos kolleganő őt akarta. A férfiben parázsló hit azonban rákiáltott: „Amit tenni akarsz, tedd meg hamar!" Megtette. És megmentette a házasságát. Mindkettejükét.

Három példát mondtam. A bűnvallások kiindulópontja, a történetek kezdete mindig ez volt: „Nem is tudom, hogy vett rá az ördög"! Úgy, hogy mint Júdás esetében: belé ment. Először az ünnepek, a „húsvét" közeledtével. (Lk 22,3) Másodszor akkor, amikor Jézus kezéből fogadta el a falatot. (Jn 13,27)

A Sátán sok mindent megtehet, de az együttműködésedre van szüksége! Nélküled nem sokra megy.     Ezért nem kell kétségbe esned! Ezért bízhatsz abban, hogy képes vagy ellenállni minden kísértésnek. Nem adod el magad neki. Pillanat alatt végig gondolod, mit akarsz megtenni? Azt, amit ő, a Sátán, téged felfogadva akar megtenni? Vagy: amit te akarsz elvégezni? Te, aki keresed, kicsit már ismered, és szereted Jézust? Tanulj Júdás esetéből! Amire rávettek, abból kiléphetsz. Ha még csak elindultál, visszafordulhatsz! Amit megtettél, megbánhatod. Ne árts magadnak! Hagyd abba! Jézus segít neked. Ezért hallottad ezt az igehirdetést! Ámen