Istentisztelet 2023. október 15-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: ApCsel 16,6-9

Textus: ApCsel 16,10

Énekek: 47/1; 479/1.2.; 226/2; 396/3; 392/2; 463-466; 845 ú. ék.

 

Szeretett Testvérek!

 

Ez aztán a válogatott csapat! Róluk beszélek, akik bejárták a két római fennhatóság alá tartozó Szíria, és Cilícia tartományt. Hogy el tudjuk helyezni a térképen, merre is jártak: a Földközi-tenger észak-keleti kanyarulatát vetítsük magunk elé! Ez ma Szíria és Törökország határvidéke.

Na, de kik is a Jézus evangéliumát eszük, lelkük hátizsákjában hordozó; azt, ahol csak lehet, szétosztó, antiókhiai keresztyén válogatott tagjai?

Pál apostol, aki korábban már járt arrafelé. Ő kezdeményezte a második utazást. Akkori társának, Barnabásnak mondta: „Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk, hogy megy a soruk." (ApCsel 15,36) Kisebb nézeteltérés után Barnabás nem tart vele. Ő egy Márk nevű társat vesz maga mellé. Hasonló indíttatással, szívükben, szájukban az evangéliummal elhajóznak Ciprusba.

Ki tart Pállal? Szilász. Ki volt ő? Egyike annak a két küldöttnek, akik a jeruzsálemi apostoli zsinat határozatát vitték Antiókhiába.

Mi volt ez a határozat? Mi felől kellett dönteni? Figyeljetek, mert titeket is érint!

A Jézust még személyesen ismerő apostoloknak, és zsidó hitből keresztyénné lett megtérteknek azt kellett eldönteni, hogy érvényes-e a zsidó hitgyakorlat, Mózes törvényeinek megtartása azok számára, akik nem zsidók, hanem pogányokként válnak Krisztus követőivé?

Komoly vita támadt, de amikor Péter szólásra emelkedett, végighallgatták. Jól tették. Mert ő tett pontot a szóváltásokra. Hogyan? Elmondta a pogányokkal kapcsolatos, első kézből szerzett tapasztalatait. A saját történetét. Amit így foglalt össze: „A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, ahogyan nekünk, és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket."

El tudjátok képzelni, mekkora, világtörténeti jelentőségű volt Péter kijelentése? A Jézusba vetett hit által megvilágosodott emberek, legyenek bármilyen származásúak, egyenlők a zsidókkal! Isten előtt nincs különbség az Ábrahámban elhívott, Mózessel törvényt kapott, Ézsaiás, Dániel, Illés és a többi próféta által vezetett, Dávid király erejével, Salamon bölcsességével kormányzott izraeliták, és a Jézust követők között!

Arany János hangulatleírását Jeruzsálembe repítve: „Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik." A jeruzsálemi találkozón nem „fehér galamb, ősz walesi bárd", hanem Jézus apostolának, Péternek hangja emelkedik a tekintélyes apostoli zsinat fölé: „miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát akartok a tanítványok nyakába tenni, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni?" Végezetül Péter rövidre zárja a vitát: „mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők." Mi, a zsidók, úgy, mint ők, a pogányok! (ApCsel 15,8-11)

Punktum. Nincs több hozzászólás. Már csak annyi van hátra, hogy a mihez tartás végett megfogalmazzanak egy üzenetet az antiókhiai zsidó és pogány testvéreknek. Az apostolok és a presbiterek ezt írták „saját kezükkel": „Mert jónak látta a Szentlélek és mi is, hogy ne tegyünk több terhet rátok a szükségesnél:" - most figyeljetek, mert hallottátok, nekünk is szól: „tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól." (ApCsel 15,28-29) Ha úgy tetszik: ennyit át kell vennünk a mózesi törvényekből! Nem én mondom, hanem az első apostoli zsinat tagjai. A Szentlélek jóváhagyásával, hiszen benne maradt a Bibliánkban.

A Pál apostollal missziós úton résztvevő csapat második tagja, Szilász ott volt ezen a jeruzsálemi gyűlésen. Megy az apostollal, és ő is viszi az örömhírt a római provinciákba: a Jézust elfogadók számára nyitva áll a mennyország kapuja!

Megérkeznek Lisztrába. Emlékeztek? Múlt vasárnap mi is „jártunk" ott! Ahol, miután Pál apostol meggyógyította azt a születése óta sánta embert, őt és Barnabást Hermésznek és Zeusznak tartották. Még áldozni is akartak nekik a helyi Zeusz-templomban. Erről gyorsan lebeszélték a lelkes tömeget. Közben megérkeztek az őket üldöző zsidók, és az ünneplés átcsapott lincselésbe. Pált szinte halálra kövezték.

Mi történt azóta Lisztrában? Megtért egy fiatalember. Timóteusnak hívták, és Pál annyira megkedvelte, hogy maguk mellé vette. Hárman mennek tovább. Pál, a jeruzsálemi Szilász, és a lisztrai görög-zsidó Timóteus.

Hárman? Vagy van még velük valaki? Igen! Amikor arra az izgalmas, először kissé misztikus jelenetre kerül sor, amit felolvastunk, hirtelen többes szám első személyre vált az elbeszélés. „igyekeztünk elmenni Makedóniába, mert megértettük: Isten oda hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot." Ki ez a névtelen tudósító? Nem lehet más, mint az egész könyv, az Apostolok Cselekedeteinek írója: Lukasz doktor, akit mi Lukácsként ismerünk. Ő a szerzője a Bibliánkban lévő harmadik evangéliumnak is. Négyen folytatják hát útjukat.

Merre? Nyugat felé. Eredetileg (Ásia tartomány felé) tartottak volna, de - milyen különös! - „a Szentlélek visszatartotta őket". Nem tudjuk, hogy történt, de hogy megértették, és irányt váltottak, az biztos!

Gondolták, akkor Ásiát megkerülve jutnak el Bitiniába, a Fekete-tenger déli régiójába.

Nem, nem! Nem arra! Hogyhogy? Azért, mert „Jézus Lelke nem engedte őket." Hát, ha arra sem, akkor - pontos utasítás híján - elindulnak a másik irányba. Mennek, amíg lehet. Meddig lehet? A tengerig. Troász város kikötőjében éri őket az éjszaka. Itt van dolguk? Ebben a büszke városban kell hirdetniük az Igét, ahol a helyiek a nyolcszáz éves trójai eposz bűvkörében élnek, a betelepedett rómaiak pedig azzal dicsekednek, hogy a nagy Júliusz Cézár ide akarta átköltöztetni Rómából a Birodalom székhelyét?

Nem tudják, de nem mennek tovább; ottmaradnak a városban. Várnak. És akkor egy „éjjel látomás jelent meg Pálnak".

Mi az a „látomás" (ὅραμα -ejtsd: horama)? Az, amit néhány évtizeddel korábban három apostol látott a hegyen, ahol Jézus beszélgetett Mózessel és Illéssel. (Mt 17,9) Látomás volt az égő csipkebokor Mózes előtt. (ApCsel 7,31) Látomásban szólt az Úr Anániáshoz, akinek el kellett mennie a damaszkuszi úton földre esett, keresztyénüldöző Saulhoz (ApCsel 9,10), akiből az a Pál lett, aki Troászban szintén látomást látott.

Mit látott? Egy makedón férfit, aki arról győzködte, hogy segítsen nekik, és azonnal menjen Makedóniába. Pál valószínűleg felébresztette a többieket, mert azt olvassuk, hogy a látomás után azonnal igyekeztek útra kelni.

Miért is? Mert megértették, hogy oda hívta őket az Úr. Megértették? Hogyan?

De jó lenne tudni, hogy lehet megérteni az Úr kijelentéseit, amit az életünk, sokszor érthetetlen történései közepette tálcán nyújt nekünk!

Pálnak látomásban adta tudtára Isten, hogy mit, és hol kell tennie. Egy makedón férfi kérlelte. Neki egyértelmű volt. És a többiek? A másik három? Lukács, Szilász és Timóteus, akik nem látták a látomást, miből gondolták, hogy Pál apostol nem a fáradtság miatt képzeleg? Hogy értették meg, miért hitték el, hogy tényleg Makedóniába kell utazniuk?

Segítségünkre siet a Biblia szép görög nyelve. Azt, hogy „megértettük", azzal a szóval fejezi ki Lukács doktor, amit az orvosi nyelvben is használt.  συμβιβάζω (ejtsd: szümbibadzó) - írja, amit a csontok, izmok, inak és ízületek találkozásának leírására használt a „rendelőjében". Egyébként Pálnak is tetszett a hasonlat. Nem egyszer átvette egy-két levelében, pld, így: „az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével". (Ef 4,16) Itt az a szó, hogy „összekapcsolódik", ugyanaz, amit Lukács írt Troászban: „megértettük".

És így értjük meg mi is! Amikor Pál elmesélte három társának, hogy milyen látomása volt, ők ezt összekapcsolták a velük történt eseményekkel. Aha! Hát ezért tartott vissza minket a Szentlélek, amikor Ásia felé mentünk volna! Aha! Hát ezért nem engedett minket Jézus Lelke Bitinia, a Fekete-tenger felé! Összeáll a kép: ide, ebbe a kikötőbe irányított minket az Úr, mert Makedónia a célunk!

Értitek, miért kellett ma ide jönnötök, ebbe a templomba, ezt az igehirdetést meghallgatni?

Mert az Úr meg akarta válaszolni sok-sok, ki tudja, mióta gondolataitokat ostromló kérdéseiteket, amik így kezdődnek: Miért nem engedted Uram? Értitek? Összekapcsoljátok közel- és távoli múltatok eseményeit, és ahogy egybe illeszkednek, kiderül belőlük, hogy irányt kell váltanotok? Vagy: kiderül belőlük, hogy álljatok meg, várnotok kell, míg az írott Igéből, a hirdetett Igéből, vagy belső szobátok csendjéből meg nem kapjátok a választ a „mikor", a „merre", kérdéseitekre? Pálékat az Úr hívta Makedóniába.

Akit most Jézus Lelke hív, az ki fog jönni az Úr asztalához, és magához veszi a kenyeret, iszik a borból. A kenyér nem valóságosan Jézus teste. A bor nem valóságosan Jézus vére. Annál sokkal több! A Szentlélek változtatja azzá, így erősít meg Jézus valóságos jelenlétéről testünkben és lelkünkben.

Így teszi Isten kezünket, lábunkat, szívünket, nyelvünket Jézus hírnökeivé! Ámen.