Istentisztelet 2023. január 29-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Zsolt 111

Textus: Lk 14,1-6

 

Szeretett Testvérek!

 

Tudtok-e válaszolni Jézus kérdéseire?

Tudjátok, milyen izgalmas időtöltés? Ráadásul hatékonyan fejleszti a bibliaismeretünket. Vágjatok bele! Vegyétek rá magatokat, hogy mondjuk... mától elkezditek olvasni a négy evangéliumot! Szépen, lassan, nyugodtan. Ugye, Máté evangéliuma az első? Fedezzétek fel, melyik fejezetben hangzik el Jézus első kérdése! Nem lesz könnyű válaszolni rá. De: vegyétek magatokra! Mintha titeket, mintha téged kérdezne!

Tudsz-e válaszolni Jézus kérdéseire?

Lássuk, hogy álltak ezzel a törvénytisztelő, saját vallási előírásaikat aprólékosan megfogalmazó, körmönfont szokásaikat betegesen megtartó farizeusok!

A vezetőik egyike meghívta Jézust ebédelni. Így olvastam legújabb fordítású Bibliánkban: ebédelni. A meghívás azonban - nem véletlenül - szombatra, a nyugalom napjára esett. Sabbath napján pedig nem volt szabad ételt melegíteni, úgyhogy maradjunk a szó szerinti fordításnál, mi szerint a meghívás csupán néhány falat kenyér elfogyasztására szólt.

A farizeus házigazda, és hasonló kegyességű társai ezzel is meg akarták mutatni, hogy ők bizony tisztelik a Törvényt. Péntek naplementétől szombat naplementéig nem főznek, nem sütnek semmit. Csak hideg ételt, azok közül is az egyszerűbbeket eszik meg. Jézust tehát: kenyér-ebédre invitálták. Sabbath van, ez van!

Jézus elfogadta a meghívást. A házba lépve, hogy hogy nem, elé került egy vízkóros ember. Valamilyen krónikus ödémát, vizenyőt kiváltó betegségben szenvedett. A szívével vagy a veséjével lehetett problémája. Esetleg allergiás volt valamire.

Hogy került oda? Nem véletlenül. A farizeus ebédtársaság belépése pillanatától kezdve nagyítóval figyelte Jézus mozdulatait. Lehet-e fogást találni rajta? Vét-e a nyugalom napjának bármely előírása ellen?

Jó okuk volt rá. Nem is olyan régen, Jézus a szent szombat napján, a zsinagógában adta vissza egészségét egy sorvadt kezű embernek. Látták, figyelték. Ott, akkor, mostani meghívói alig bírták türtőztetni magukat „esztelen indulat szállta meg" őket. A gyógyításon csodálkozó, hálát adó tömegben visszafogták magukat. Nem volt merszük lefogni, bántani, de már „arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal." (Lk 6,11)

Hát, jól kitalálták! Tőrbe csalják. Nem nyilvános helyen, hanem valamelyikőjük házában. Ki kell provokálni, hogy megtegye ugyanazt, mint akkor, a zsinagógában! Gyógyítson szombaton!

Mi sem könnyebb ennél! Kivárnak egy alkalmas szombati napot. Kerítenek egy beteget. Vízkóros? Azt pont jó lesz! Nem igényel azonnali beavatkozást. Nincs közvetlen életveszélyben, nem szükséges a szombati ügyeleten kezelni. Ha Jézus mégis meggyógyítja, azzal áthágja a farizeusi előírásokat. Meg lehet vádolni, előzetes letartóztatásba helyezhető. Utána már csak hipp-hopp, össze kell trombitálni a rögtön ítélő bíróságot, és kész! Ha nem sikerül kellőképpen felbosszantani egy együgyű, a jó hangos szólamoknak azonnal engedő kis csődületet, és ott, helyben megkövezni Jézust, akkor le lehet csukatni, és hát... a börtönben minden megtörténhet!

Alaposan megszervezik, és összehozzák a találkozót. Jézus elfogadja a meghívást a kenyér-ebédre. Valahonnan elé tolják a vízkórost. Pattanásig feszül a hangulat. Gyógyít Jézus, vagy nem? Nem. Kérdez: „Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?"

És mit olvasunk? „De ők hallgattak."

Vajon miért? Hisz' az előírásaik egyértelműek. Szombaton nem szabad gyógyítani.

Miért hallgatnak? Visszaemlékeznek arra, hogy korábban, a zsinagógában, ahol a sorvadt kezű embert gyógyította meg Jézus, mit kérdezett tőlük? Akkor azt, hogy: „... szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?" (Lk 6,9) Akkor sem szóltak.

Jézus a zsinagógában végignézett rajtuk, és helyre hozta a beteg ember kezét. Azért hallgatnak hát most a házban, hogy a kiparancsolt csendben Jézus tegye meg ugyanazt, mint akkor!

Meg is teszi. Egyetlen érintésével meggyógyítja a beteget (gondolom, eltűntek a vizenyős puffadásai) majd elbocsátja. Az ambuláns beavatkozáson meggyógyult beteg már nem hallja a második, Jézusnak a vendéglátóihoz intézett kérdését: „Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton esik a kútba, vajon nem húzza-e ki azonnal?"

Válasz? Jól sejtitek: „Nem tudtak erre mit felelni." Erre sem.

Az első kérdésre azért nem, hogy rávegyék Jézust a szombati gyógyításra, és elítéljék. A másodikra azért nem, mert immár Jézus akarta rábírni őket arra, hogy lássák be: bizony ők, a farizeusok megszegik a szombat-napi nyugalom törvényét, ha arra kényszerülnek, hogy mentsék azt, ami drága a számukra. Márpedig „valakinek a fia vagy ökre" bizony érzelmileg (a gyerek), és anyagilag (a haszonállat ökör) a legdrágább javaik közé tartozik.

Mivel kezdtük: Tudsz-e válaszolni Jézus kérdéseire?

Remélem, hogy majd otthon megkeresitek Jézus összes, Bibliában fellelhető kérdését. Válaszoljatok mindegyikre!

Most maradjunk ennél a kettőnél! Vegyük úgy, mintha Jézus a mi házunkba lépett volna be, a mi komfortzónánkba, a mi kényelmes, zavartalan szellemi közegünkbe.

Mondok valamit: Meg is tette!

Tíz-tizenöt perccel ezelőtt Jézus hozzánk intézte akkori meghívóinak feltett kérdéseit. Mindkettőt. „Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?" Majd a másikat: „Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton esik a kútba, vajon nem húzza-e ki azonnal?"

Mi közünk ezekhez a kérdésekhez?

Annyi, mint akkor az ott megkérdezetteknek.

„Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?" Vannak-e olyan előírásaid, amiket nem Isten, hanem te állítottál fel magadnak?

„Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton esik a kútba, vajon nem húzza-e ki azonnal?" Mikor függeszted fel a saját kis előírásrendszeredet? Akkor, amikor nem másra, hanem rád vonatkozik, és ugyancsak kellemetlenné válik teljesíteni őket?

Igen, erről van szó. Van egy rend, aminek megtartását következetesen megköveteled másoktól. Ha becsületes vagy, akkor magadtól is. De! Mi történik, ha azok miatt kell mégis ellentmondanod a szabályaidnak, akiket nagyon szeretsz, akiket minden áron, saját határvonalaid átlépésének tudatában is megvédesz, megmentesz?

Mi történik? Rájössz, hogy van valami, ami több a szigorú következetességednél. Van valami, ami magasabb, a saját előírásaidból felépített légváraknál. Van valami, ami szelíden lebontja változtathatatlannak hirdetett meggyőződésedet.

Mi ez? A szeretet.

Isten az emberre vigyázó, az embert őrző, az ember meggondolatlanságait megelőző szeretetéből vésette kőbe a parancsolatot: „... a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon...". Keresd meg ezt is! (2Móz 20,10) Ebben a sokkal bővebben leírt parancsolat egyik sorában sem találod azt, hogy ne gyógyíts, ne ments életet, ne tégy jót, egy szóval: ne szeress!

Szóval: Tudsz-e válaszolni Jézus kérdéseire?

Most, amikor arra ösztökél, hogy jól gondold át, miért ragaszkodsz annyira ahhoz, amit Ő nem kért tőled, mit válaszolsz neki?

Mit felelsz Jézusnak, ha a mai Igével belép a gondosan összerakott eszmerendszered kapuján, és azt ajánlja, hogy ne félj átlépni azokat a küszöböket, amiket szeretet nélkül kalapáltál össze?

Nehéz kérdések? Nehéz rájuk válaszolni?

Tudod mit? Akkor hallgass! Hátha az történik, ami a farizeus házában. Hátha azt teszi veled Jézus, amit azzal az emberrel, akit elé hoztak. Mert amikor Jézus kérdései után beáll a csend, ő nem hagyja annyiban. Gyógyítani kezd.

Abban a házban: „hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta." És amikor Jézus feltette a második kérdést, leleplezve a farizeusok előírásainak korlátait (mert, ugye, ők sem hagyják veszni a gyermeküket és a haszonállataikat még a nyugalom napján sem), és a farizeusok tovább hallgattak, mert nem tudtak mit felelni, én azt hiszem, ők is meggyógyultak. Rájöttek, hogy ők is tudnak szeretni. A törvényeiket is áthágva: szeretni.

Képes vagy rá? Képes vagy Jézusnak engedve feladni tetszetős, tiszteletreméltó, de szeretet-híjas elveidet? Ha igen, az annak bizonyítéka, hogy Jézus megérintett, és meggyógyított. Váljék egészségedre!

Ámen