Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Istentisztelet 2019. március 3-án

Hang: kattints a képre!

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Nehémiás 4,1-8

Textus: Neh 4,8/b

 

Szeretett Testvérek!

 

Ki tudja megmondani, hány lépcsőfokot kell leküzdeni a járdától a templom bejáratáig? ...  A pontos szám: . (A nyereményt a márciusi gyülekezeti ebéden lehet átvenni!...) ... lépcsőfok. Akinek már nehézséget okoz, az nem mindegy, hogyan számlálja őket. Kétféleképpen lehet: Jaj, ennyi van még hátra! Vagy: Már a en vagyok! (Ott van a kis pihenő rész.) Micsoda különbség! Kudarc, elbátortalanodás, vagy hála és erőgyűjtés? Teológus-hallgató koromban nyelvtanításból éltünk. A középiskolás tanítványom, aki a debreceni Loki ifjúsági csapatában focizott, később válogatott sportoló lett, egyszer azt mondta: Nem mindegy, hogy az edző a szünetben azt mondja: 2:0-ra vezet az ellenfél, vagy azt: Fiúk! Csak 2 gólt kell ledolgozni, és még egyet lőni! Vesztésre állok, vagy kiszámolom, mennyi kell a győzelemhez? Az itt ülő egyetemisták jól tudják, milyen különbség van úgy nekiindulni az új félévnek: még három és fél év van hátra, vagy: a legnehezebb másfél év már sikerült!  Idős testvéreim hány példát adtak arra, mi a különbség a között: 81 éves vagyok, miért élek még? És a között: Már nyolc évtized van mögöttem, egyre kevesebb maradt hátra addig, amikor már nem lesz sírás, szenvedés, könny, de lesz minden, amiben hittem, bíztam, és kimondhatatlanul boldog leszek!

Bizonytalanság, megingás, vagy előretekintés? Nem az emberiség, hanem az egyén; a te és az én kérdésem. Ébredésünket, hangulatunkat, tenni akarásunkat, hitünket meghatározó és felmérő kérdések.

Van feladatom? Van. Kitől kapom? Attól, akitől az életemet. Ha nem tudna mit kezdeni velem, már visszahívott volna. Ma nem keltem volna fel. Nem élnék. De élek! Akkor része vagyok, eleme vagyok, nélkülözhetetlen szereplője vagyok az isteni színjátéknak. Sorsfordító mondatokat kell elmondanom valakinek? Monológot - magamnak? Egyszavas főszereplő vagyok valaki életében? Néma statiszta, aki a jelenlétével jelzi a mai szereplők helyét, mozgásterületét, korlátait, lehetőségeit? Erősíti őket, csak azzal, hogy megjelent. Többen vagyunk. Kihagyhatatlan szerep! Nekem itt a helyem. Neked is! Van helyed, van szereped. Van mondatod, van lépésed, van tájékoztatást nyújtó rendeltetésed. Ma élsz, tehát: ma fellépésed van! Még akkor is, ha nem látnak. Mint a színházban a súgónak. Te emlékezteted őt, aki hallgat rád. Várja is tőled a „súgást"! Mert emlékszik rád. Te vagy a kellékes, ha odakészítetted a színpadon megjelenő életébe a gondolatot, a szót, a formát, a tárgyat, az időzítést. Te vagy az, aki felhúzza, vagy leereszti a függönyt: Most kezdődik, figyelj! Vége van, pihenhetsz! Életben vagy, tehát feladatod van!

Életen maradtak azok az izraeliták, akiknek nagyszüleit, dédszüleit, ükapáit, ükanyáit évtizedekkel ezelőtt az asszírok, a babiloniaiak vezették, korbácsolták el messzi földekre. Ott, a fogságban is volt dolguk. A legfontosabb: életben tartották a hitet. Azt, hogy Isten nyilvántartásában szerepelnek. Hol? Ott, a fogságban? Tudván azt, hogy házaik lerombolva, a jeruzsálemi Templom kiégve, földjeik a maradék és a betelepítettek birtokában? Igen. Ott a babiloni vizeknél, a hatalmas folyók mellett küldetésük volt. Az időközben végbement rendszerváltozások eredményeként pedig a kései utódoknak alkalma nyílt arra, hogy hazamenjenek. Vissza, az Ígéret Földjére. Oda, ahová az ősatya, Ábrahám érkezett. Oda, ahol több mint fél évezreddel később Dávid király fővárossá tette Jeruzsálemet. Oda, abba a hazába, amit mindig szülőföldjüknek, őseik lakhelyének tartottak. Hiteles embereknek tartják magukat, ezért hazamennek. Igaz, sokkal rosszabb lesz ott, mint perzsa földön, ahol házat építettek, beindult az üzlet, gyerekeik, unokáik nevelkedtek. De soha nem érezték magukat otthon. Vissza kell térniük szülőföldjükre, mert Istennek ott van dolga. Velük. Nekik kell tenniük, dolgozniuk, építeniük, bátorítaniuk, imádkozniuk. Ott, ahol őseik sírjai domborulnak.

Elindul a nagy menet. Az Eufrátesz vidékéről a kőhalmokból álló Jeruzsálembe. Cirka 1500 km. Ma, autóval, kényelmesen, több-szendvicses, fagyizós, egy alvós megállóval: két nap, kényelmesen. Akkor, tevékkel, szamarakkal, gyerekekkel, életkezdő rakományokkal, körülbelül 40-50 nap.

Megérkeznek. Mi az első dolguk? A hálaadás. Aztán: a falak építése. Ellenséges területen vannak. Senki nem nézi jó szemmel, hogy azok a bizonyos zsidók, akik egykor nem hallgattak a prófétáikra, és magukra húzták a bajt, most a perzsa király menlevelével megint beköltöznek oda, ahol már azoknak a gyerekei, unokái élnek, akiket a történelem odatelepített. Ők, a később érkezettek is a hazájuknak vallják azt, amit az izraeliták nem becsültek meg. A szájuk nagy volt, de a hitük, Istenbe vetett bizalmuk erős hiányosságokat mutatott. Falakat építenek? Igen. Készülnek valamire. Arra, hogy megépítsék a Templomot, az ima és tanulás helyét. A templomot és az iskolát. És az otthonaikat. Ott akarják folytatni az életüket, ahol könnyelmű őseik abbahagyták. Visszaköltöznek. Haza. Isten és a papjaik segítségével.

Ott aztán mindent a nyakukba kapnak, ami ideális körülménynek egyáltalán nem nevezhető. Istennek vannak ilyen húzásai. Elhívás, biztatás, imameghallgatás. Minden ami elég ahhoz, hogy a kegyes hívő jókedvűen belevágjon valamibe. Úgy hinnénk, az első, bátorítás után úgy ugrálhatunk, ahogy akarunk. Hát nem. Isten azokra kíváncsi, azokat edzi, azoknak a lelkét szépíti tűzben tisztított arannyá, akik a nehezebbik részt választják. Sokan ott maradtak Babilonban. Sokan szurkoltak a jólétből, és felépített biztonságból. Ők ennyit tettek az anyaföld újjáépítéséért. A többit a visszatérő, kockázatot vállaló híveire bízta az Úr.

Azok pedig nekiestek a romoknak. Szabályos munkabeosztással, tervezéssel, okosan és szorgalmasan. Látván az eltökéltségüket, az ellenség azonnal lépett. Fenyegetően, rosszindulatúan, gúnyolódva. Őrséget állítottak ellenük. Fegyverrel, imádsággal. Következett a fizikai fáradtság, és a belső támadás! „Megrokkant a teherhordók ereje", a szomszéd településeken, a földeken dolgozó honfitársaik pedig ijedten jelentették: „Mindenhol, ahová visszatértünk, ellenünk készülődnek!"

Az építők fáradtságát látta, a rossz híreket hallotta. Kicsoda? Nehémiás. Ő, aki a távoli fogságban született. Ő, aki idegen földön a legtöbbre vitte: a perzsa király pohárnoka volt. Artaxerxész uralkodó bizalmas embere. Ez a Nehémiás vezette haza a felszabadított zsidók soron következő csoportját. Ő kezdte el a jeruzsálemi építkezést. Ő figyelte a kimerült építkezőket, ő fogadta a vidékről híreket hozó zsidókat. Ő szervezte meg a védekezést. Dárdákkal, kardokkal és íjakkal felszerelt férfiakat állított az elkészült falak elé és mögé. A romos falak minden réséhez őröket rendelt. Nemzetségenként. Ismerősök álltak egymás mellett, vagy egymástól hallótávolságban. Amikor mindent elrendezett, ennyit mondott nekik: „A nagy és félelmetes Úrra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!"

A fáradt, megijesztett zsidók két választ kaptak. Mire? Arra, ami a legjobban foglalkoztatta őket. Egész álló nap arra gondoltak, azon járt az eszük, hogy kikkel állnak szembe. Mennyi ellenségük van. Ezért kezdi Nehémiás azzal, hogy: „A nagy és félelmetes Úrra gondoljatok ...!" A kőhordás és a falazás közben, ha nem beszélgetnek, nem énekelnek, akkor gondolkodnak. A rossz gondolatok támadnak. Valahogy vissza kellene szorítani őket! Gondolatot, gondolattal. „A nagy és félelmetes Úrra gondoljatok..."

Téged mennyi minden nyomaszt? Mit látsz feketén? Különösen akkor, amikor Istenben bízva kezdtél neki valaminek. Ijesztő gondolatok villognak a fejedben? Nyomasztó képek rajzolódnak eléd? „A nagy és félelmetes Úrra gondoljatok..." Ahelyett, ami szeretne felülkerekedni az erődön, a buzgóságodon, a hiteden. Ez jó. Ez segít. Ezt meg kell próbálni. Ezt érdemes gyakorolni. Jön a rossz gondolat, elé teszem a másikat. „A nagy és félelmetes Úrra gondoljatok..."

És mit csináljak? Folytassam ott, ameddig, ahová már eljutottam? Igen! Közben nevezd át a kötelességedet, feladatodat, elintéznivalódat! Munka helyett nevezd: harcnak! De hát nem túl fellengzős ez? Te az ennivalóért, a mindennapokért, a családodért, a fejed felett lévő házért dolgozol. Akkor jó, mert hozzád beszél Isten! A Lélek telefonkészülékén, skype-ján, sms-én Nehémiás felhívásán keresztül Ő üzen, Ő bátorít: „... harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!"

Lesz ennek happy endje? De lesz ám! A jeruzsálemi várfal ötvenkét nap alatt felépült. Egyik kézben a kopja, a másikban a tégla. A teherhordók övén a kard. Az őrök mellett a kürtös. A kivitelező brigádok másodpercek alatt felfegyverzett városvédőkké váltak.

Akarod-e? Vállalod-e? Végigcsinálod-e? Azt, ami úgy kezdődik, hogy újra lehet építeni. Életednek azt a részét, ami romokban hever. Mint Jeruzsálem. Nekikezdesz-e annak ellenére, hogy az újjáépítés körülményei nem túl kedvezőek? Sőt! Kifejezetten nehezek. Megmosolyognak. Ha tovább folytatod, megfenyegetnek. Úgy, mint a jeruzsálemi építkezőket.

Imádkozol-e, mindenek előtt? Úgy, mint Nehémiás és társai. Felállítod-e a védelmet? Úgy, mint Nehémiás. Szólsz-e azokhoz, akikkel együtt érzel felelősséget a családokért, az otthonokért, a közeli és távoli jövőért? A nagy és félelmetes Úr-e a hivatkozásaid alapja, gondolkodásod forrása, tanácsaid kiindulópontja? Tudod a jó válaszokat. Fogadd meg őket! Ismételd magadban és bátorítsd azokat, akikkel közösséget érzel. A külső és belső ellenséggel szembeni, mindennapos harcaid során hirdesd: „A nagy és félelmetes Úrra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!" Ámen

 

 

Csatolt dokumentumok:

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 25, összesen: 1525796

  • 2020. március 28., szombat

    Keresztyén emberként a kialakult helyzet akarva akaratlanul eszembe juttat bibliai történeteket. A babiloni fogságot, a pusztai vándorlást, Nóé történ...
  • 2020. március 26., csütörtök

    Várakozásainkat sokszor ellentétpárokban éljük meg. Mindnek megvan a maga szerepe, ám ha megpróbáljuk őket közelíteni egymáshoz, gazdagabbnak élhetjük...
  • 2020. március 25., szerda

    Miben segíthet most a Református Tananyagfejlesztő Csoport az otthonról tanító pedagógusoknak? Pompor Zoltánnal beszélgettünk.
  • 2020. március 24., kedd

    Minden krízis magában rejti a növekedés lehetőségét. Milyen kapaszkodóink lehetnek a magány, a bezártságérzés vagy a távmunka nehézségeiben? Miként vi...
  • 2020. március 23., hétfő

    Pedagógiai reflexió
  • 2020. március 22., vasárnap

    Tanárok, diákok és szülők támogató együttműködése kell ahhoz, hogy a digitális távoktatás hosszú távon működőképes legyen. Körképünk az első hét után.
  • 2020. március 21., szombat

    Hatodikos gyerekek imádságai járvány idején.
  • 2020. március 19., csütörtök

    Van remény! – üzeni Nicky Cruz élete. Nyolc dolog, amit az egykori bandatag történetéből meríthetünk.
  • 2020. március 18., szerda

    Teljes munkaidős állásra keressük új kollégánkat.
  • 2020. március 17., kedd

    A protestáns spiritualitás a napi feltöltekezésre helyezi a hangsúlyt, mert az Istennel való kapcsolat életközösség. Németh Dáviddal beszélgettünk.