Istentisztelet 2020. május 24-én

(Dr. Kereskényi Sándor, internet)

1Móz 24,1-14 és 1Móz 24,15-27

Szeretett Testvérek!

Nem azzal kezdem, amivel befejeztem a felolvasást. Átlépek az Újszövetségbe. Ott is arra a tíz napra, amit most élünk át. A Jézus mennybemenetele és a pünkösd közötti tíz napra. Az apostolok, miután látták, amint Jézus felemelkedik és eltakarja egy felhő, visszatértek ideiglenes jeruzsálemi szálláshelyükre. Mit csináltak ott? Együtt imádkoztak „az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel" (ApCsel 1,14-15). Rendszeresen találkozhattak azzal a kb. százhúsz tanítvánnyal is, akik Péter szavait idézve: „egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus" (ApCsel 1,21-22). Ebből a közösségből sorsolták ki Mátyást, aki „belépett" a 12 apostol társaságába, Júdás megüresedett helyére.

Különös hangulatban lehetett ez a Jézust váró társaság. Mi lesz most? A Mester már elment, az ígért Szentlélek még nem érkezett meg. Meddig kell várniuk? Észreveszik, amikor majd „erőt kapnak"? Milyen lesz az? Imádkozva, anekdotázva, biztosan Jézusról beszélgettek a legtöbbet. Ismételgették a történeteket, a csodáit, a példázatait, a magyarázatait. Ki melyik részletre emlékezett. Hogy kapkodhatták a szót egymás szájából! „Ahá!" „Tényleg!" „Emlékeztek, amikor...?" Hálásak lehetünk az akkori ismételgetésekért, mert azokat jól eszükbe vésve, később, úgy húsz év múlva ezek alapján írták meg az első evangéliumokat.

Hálásak lehetünk a Biblia minden részletéért. Minden, azokba rejtett irányjelzőért. A mennybemenetel ünnepe és Pünkösd vasárnapja között fedezzük fel, együtt, az immár megérkezett, közöttünk élő Szentlélekkel, mennyi, sokatmondó részlet van ebben az ószövetségi történetben, amit sok ezer, bibliaolvasó kalauz szerint tájékozódó magyar református olvas ma szerte a világon.

A századik életévét jó ideje betöltött Ábrahámmal találkoztunk. Hogy van? Jól. Azt olvastam: „élemedett korú, öreg ember lett, és az ÚR mindennel megáldotta". Azon a napon „nyitottunk rá", amikor eszébe jutott megnősíteni a fiát. Magához hívatta intézőjét, és megeskette két dologra. Nem a kánaániak között válogat, hanem elutazik másfélezer kilométerre, és Ábrahám rokonai közül hoz neki egy jóravaló, vagyis: feleségnek való lányt.

Idén ezen a vasárnapon ünnepeljük a Magyar Református Egység immár 11. évfordulóját. Ábrahám menyének kinézése kapcsán eszünkbe juthat régmúlt és mai történelmünk megannyi megfontolt döntése, és ki tudja mennyi hibája. Ábrahám, szolgájától kivett esküjének célja az volt, hogy ne keveredjen a hit, és a távolság ellenére, maradjon egyben a család. Fiának, Izsáknak ne legyen kánaáni felesége, aki nemcsak a fejét, de a hitét is elcsavarhatja; és ne szakadjon meg azoknak az isteni áldásoknak a sora, melyet ősi idők óta ápol a családja, a nemzetsége.

Élemedett emlékeinkkel és az Úr áldásaival együtt jár-e a hűségünk? Hűségünk a minket innen kihívó, oda küldő Úr Istenhez; hűségünk a nemzetünkhöz; hűségünk a család áldásainak továbbviteléhez. Gondolkodjunk rajta és imádkozzuk meg magunkban - Istennel.

Ábrahám szolgája előre gondolkodott. Mi lesz, ha a leányka nem akar hetekig tevegelni az ismeretlen vőlegényhez? Akkor jön a „b" verzió, és Izsákot vigye hozzá, vissza az ősök földjére? Nem, nem! Ábrahám kategorikusan megtiltja, hiszen azért van már jó ideje Kánaánban, mert utódai ezt a földet fogják örökölni. Izsák nem mozdul sehová, a menyasszony jöjjön ide!

Megjegyeztük-e Istennek azokat az ígéreteit, melyekről tudtuk, hogy nekünk címezte azon az istentiszteleten, amikor beleborzongtunk az érintésébe? Megőriztük-e őket úgy, mint Ábrahám, és ragaszkodunk-e hozzájuk, nem is gondolkodva „b", „c", és „"d" megoldáson? Ha elvesztettük valamikor a biztos kijelentéseket, alázattal, de bátran kérjük Istent arra, hogy mondja el még egyszer!

Szegény öreg szolga további biztatásra várhatott, és Ábrahám nem is hagyta abba a buzdítást: „Az ÚR, az ég Istene... elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozhass feleséget a fiamnak."

Szóval? Van isteni parancsod, de még nem mertél belevágni? Ne húzd az időt! Ha akkor úgy volt, most is érvényes! Álljon bármi előtted; hordozz bármiért felelősséget, ha megértetted a küldetésedet, akkor „Az ÚR, az ég Istene... elküldi majd angyalát előtted."

Indulsz, de még mindig izgat az, hogy „de mi lesz ha én mindent megteszek és mégsem úgy sikerül"? Erről szól a folytatás, Ábrahám hűséges szolgájának minden félelmet megszüntető feloldozása: „Ha a leány nem akar követni téged, akkor mentes leszel a nekem tett eskü alól". Ezek után nincs több kifogás! Se' a szolgának, sem neked! Teljesítsd a hallott, megértett, megerősített küldetésedet!

Ábrahám embere pakol, indul, hetek múlva megérkezik Arám-Naharajimba. Ott lakott Ábrahám testvére: Náhór. A város előtti utolsó, nem autós, hanem tevés pihenőnél; nem benzin, hanem itatókútnál megáll. Jönnek a vízhordó asszonyok. Az öreg szolga úgy érzi, kár vesztegetni az időt. Felméri a helyzetet és elkezd imádkozni. Ő a gazdája feleségéért jött, a kúthoz meg, ni, csak! -, lányok asszonyok igyekeznek. Na, hát akkor! A megbízása egyértelmű, a körülmények adottak, mire várjon? Minden körítés nélkül a tárgyra tér. Gazdája, Ábrahám Istenéhez imádkozik. Elmondja a tervét. Ő, a szolga majd odaáll a forrás mellé. Valamelyik lánytól elkéri a korsóját. Ha az odaadja, és még azt is felajánlja, hogy megitatja a tevéit, akkor ő, a szolga tudni fogja, az a menyecske lesz az Istentől Izsáknak rendelt feleség, gazdája menye.

Szabad ennyire pontos kérésekkel bombázni Istent? Hát... szívjuk a fogunkat, de úgy tűnik: igen! Mert Isten belemegy a játékba, jóváhagyja a derék, öreg szolga pontról-pontra kidolgozott tervét.

És! Lássatok csodát! Minden úgy történik, ahogy az öreg elképzelte. Megjön Rebeka, Ábrahám testvérének, Náhórnak szép, szűz lányunokája. Vizet merít, a szolga odaszalad hozzá. Inni kér. Kap. Aztán Rebeka, mintha ismerné a szolga terveit, felajánlja, hogy a tevéket is megitatja. Nem tudom, hány literes lehetett a korsója, de annyiszor fordult a vályúhoz, ami tíz tevének elég volt. Jó ideig hordhatta a vizet; cirka négy-ötszáz litert! A kemény munka végén a szolga szállást kér. Rebeka jó szívvel felajánlja, és közben kiderül a rokoni kapcsolat! Erre, a hosszú utat éppen csak maga mögött tudó öreg szolga „meghajolt, leborult az ÚR előtt, és ezt mondta: Áldott az ÚR, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, aki nem vonta meg hűségét és szeretetét uramtól. Az ÚR vezérelt engem ezen az úton uram testvérének házához."

Meg mered csinálni? Fel mered vázolni azt a pontos tervet, amit elképzeltél magad előtt, ami a megbízásod teljesítéséhez szükséges? Mernél úgy imádkozni Istenhez, mint Ábrahám öreg szolgája? Én odaállok..., valakit megszólítok..., az így válaszol..., még azt is felajánlja..., én pedig abból fogom megismerni Isten hűségét, és reménységem beteljesülését.

Szabad így imádkozni? Igen, de mi alapján? Annak alapján, hogy úgy mint Ábrahám, te is egy Istentől kapott alapra építesz. Ábrahám ígéretet kapott arra, hogy utódaié, ez esetben: Izsáké és annak fiaié lesz a föld, melyre Isten utasítását követve, kivándorlóként/bevándorlóként érkezett.

Ha van ilyen alapod, hidd el, az majd szilárdan megtartja az építményt is. Ha könyörögtél érte, - mert ugye, annak is van jézusi feltétele: „Kérjetek, és adatik nektek" -, és kivártad, megkaptad az ígéretet, ne késlekedj átvenni, és nekiindulni a végrehajtásának!

Hogy mondod? Kérted; jaj, már mióta kéred, és még mindig nem kaptad meg? Ez hogy lehet? Ezt Jakab apostol írta meg neked, nekem. Azt olvassuk: „Kívántok valamit, és nem kapjátok meg... ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni." (Jak 4,2-3) Ábrahám és öreg szolgája nem az élvezeteiket hajszolták. Isten ígéreteit „kergették". Ahhoz, hogy az örökösnek, Izsáknak utódai szülessenek, ahhoz saját népükből kellett feleséget keresniük. A kérésük beállt Isten nyomvonalába. Ígéreteinek vágányára.

Mielőtt kérsz, gondold végig, miért kéred! Mire kéred? Azért, hogy jobb legyen neked, vagy akár szeretteidnek, nemzetednek? Saját magad, családod, nemzeted önző kívánságaidat akarod kielégíteni, vagy azért kéred, amit kérsz, mert tudod, hogy Isten elhívottjaként a szolgálatodhoz, a küldetésedhez betöltéséhez elengedhetetlen hozzávalókra van szükséged?

Mik azok? Amik Isten Országának lelki GDP-jét, romolhatatlan értékeit, gazdagságát növelik. Jézus „odakacsintott" nekünk, amikor a kéréseinket illetően megsúgta: „Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok! Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek." (Lk 12,29.31.)

Várakozás ideje? A közben elmondott imáink? Konkrét kéréseink? Mennyi segítséget kaptunk most hozzá a Biblia első könyvéből!

Először azt: figyeljünk a részletekre! Ássuk ki a Biblia sorai, sőt, a szavai között megbúvó elsősegélycsomagokat!

Másodszor: gondolkodjunk arról, mit akar tenni Isten szeretteinkért, nemzetünkért, egyházunkért! Amin tudunk: javítsunk! Ami hibát elkövettünk: tanuljunk belőle!

Harmadszor: emlékezzünk vissza Isten ígéreteire! Ha elfelejtettük, kérjük el újra!

Negyedszer: építsünk rájuk! Merjük elkérni a nem máshoz, de azokhoz szükséges „építőanyagot"!

Végül: adjunk hálát, mert az, hogy ma hallhattad Isten akaratát, azt jelenti, hogy mint Ábrahámtól, tőled sem vonta meg hűségét és szeretetét! Ámen.