Istentisztelet 2022. december 4-én

 

Advent második vasárnapja

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Lk 5,17-26 Textus:

 

Lk 5,23

 

Szeretett Testvérek!

 

És szerintetek? Szerintetek melyik a könnyebb? Ha azt mondom: Istennek megvallott bűneitek megbocsáttattak Jézus keresztfáján, vagy ha azt: tegyetek eleget annak, amit Jézustól tanultatok?

Melyik a könnyebb advent idején? Azt mondani: hiszem, hogy Isten emberi testben jelent meg Betlehemben? Vagy megígérni: húsz nap múlva, szenteste, otthon először felolvassuk Lukács és Máté evangéliumából a karácsonyi történeteket, aztán dicséreteket énekelünk, aztán asztali áldással kezdve az étkezést megvacsorázunk, és csak aztán, de csak aztán köszönjük meg Jézusnak, hogy még ajándékokat is készíthettünk, vásárolhattunk egymásnak?

Melyik a könnyebb? Azt mondani: hiszem, hogy újra eljön Jézus; erre az eljövetelre (latinul: adventus) készülök? Vagy az a könnyebb, hogy annak megfelelően éljek? Bármelyik percemet, gondolatomat, szavamat megítélheti, ha most, mindjárt megjelenik.

„Melyik a könnyebb?" kérdezte Jézus. „Azt mondani, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, és járj?"

Hát persze, hogy könnyebb kimondani valakire: „megbocsáttattak a te bűneid." Azt, hogy így van-e, egyedül Isten tudja. Na de „azt mondani" valakinek, hogy "kelj fel, és járj"; na, az már nem olyan egyszerű. Azt abban a pillanatban látják, hogy sikerült-e, vagy sem.

Jézus gyógyító hatalmának hitelességét Kapernaumban tették mérlegre. Abban a városban, amit otthonának tartott. A régi próféciák beteljesedése miatt Betlehemben született. Apró gyermekkora első idejét Máriával és Józseffel menekültként Egyiptomban töltötte. Utána Názáretbe költöztek. Nem tudjuk mikor, és miért költöztek a hegyekből a barátságos, szép fekvésű tóparti városba, Kapernaumba, de Máté evangéliumában ugyanez a történet így kezdődik: „Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába." (Mt 9,1) Márk evangéliuma is megírja a tetőbontással járó gyógyítást, és pontosan belövi a helyszínt: „Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van." (Mk 2,1) Így lehet szépen összerakni az evangéliumokban kicsit különbözőképpen lejegyzett eseményeket.

Menjünk hát haza mi is Kapernaumba Jézussal, és nézzünk körül! Állj! Nem férünk be! Még az ajtó közelében sincs hely. Ránk szólnak: Cs-sss! Odabent, a zsúfolásig telt házban Jézus hirdeti az Igét. Isten akaratát. Hallgatjuk a kiszűrődő tanítást. De mögöttünk is mozgolódnak. Négy férfi fogja az ágy szélét, amin mozgásképtelen társuk fekszik. Bemennének. Vajon miért? Ha csöndben maradnának, így is hallhatnák Jézust.

Úgy látszik nem ezért jöttek. Újra felemelik a béna ember ágyát, és kezdenek fellépkedni a ház tetejére vezető lépcsőn. Na, legalább nem mocorognak, nem pusmognak tovább, megint csend lesz kint és hallhatjuk Jézust. De mi ez? A négy férfi a cseréptetőt bontja! Mit akarnak már megint? Jobb lesz utánajárni! Uzsgyi! Szaladjunk fel utánuk! Nicsak! Már akkora lyukat téptek fel a tető közepén, hogy le tudják engedni a kötelekkel hordággyá alakított ágyat, rajta a béna emberrel, akit magukkal hoztak. Ezt jól kiszámították! Pont Jézus elé sikerült leereszteni.

Jézus felnéz. Négy, tetőbontástól és ágymozgatástól pihegő férfit lát. Mit lát rajtuk? Hitet. Reménységet. Szeretetet. Jézus most lefelé néz. Egyenesen a lába előtt fekvő, mozdulatlan ember szemébe. És megszólal: „Ember, megbocsáttattak a te bűneid."

A házban figyelő, legjobb öltözetű hallgatók „az írástudók és a farizeusok" ekkor valami egymás közti dialógusba (διαλογίζομαι ejtsd: dialogídzomai), párbeszédbe, okoskodásba kezdenek: „Kicsoda ez, hogy így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?"

Jézusnak nem kell hegyeznie a fülét. Ő olvas a gondolataikban. És már nekik is szegezi a kérdést: „Melyik a könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, és járj?" Tiszta lelkiismerettel azt sem könnyű kimondani valakire, hogy „megbocsáttattak a te bűneid". De ezen még el lehet tanakodni. Filozofálni, dialógust folytatni, megbotránkozni. Na de, a következményekkel számolva a béna embert felszólítani: „kelj fel, és járj?" Mert ugye, lehet, hogy felkel és jár, de mi van, ha továbbra is képtelen megmoccanni? Akkor minden, amit addig abban a házban mondott Jézus, hazugságnak bizonyul.

De nem így lesz! Mert Jézus ismeri a farizeusok, az írástudók gondolatait, de tanakodásuk végeredményét is. Isteni hatalom kell a bűnök megbocsátásához? Igazatok van. Mihez kell még ekkora hatalom? Egy béna ember azonnali gyógyításához, na, akkor most figyeljetek! „Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön - így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!"

És úgy lett! A másodpercek alatt meggyógyult beteg „szemük láttára azonnal felkelt, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament." De nem csak ő. „Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent".

Mindnyájan. A méltatlankodó, északról, Galileából, délről, Júdea falvaiból, de még a  fővárosból, Jeruzsálemből is odagyülekező farizeusok és írástudók elámultak, „és dicsőítették az Istent".

Most a Szentlélek időt és teret leküzdő szárnyaira ülve repüljünk vissza Kapernaumból, és arra figyeljünk, hogy nekünk mit mond Jézus!

Szóval, szerintetek melyik a könnyebb? Azt elhinni, hogy megbocsáttattak a bűneink, vagy ezt komolyan véve azt tegyük, amit Jézustól tanulunk, majd amire a Szentlélektől indíttatást kapunk.

Milyen jó ez a szó: indíttatás. A Szentlélek beindít minket. Ez történik itt a templomban. Otthon. A Biblia lapjain nyugvó szemeink mögött, a fejünkben. Az átsuhanó ima érintésében. A számlálatlan idejű imádság lélegzetvételei közben. A Szentlélek, mint az autó önindítója indulásra kész állapotba hoz minket. Aztán, hogy sebességbe tesszük-e magunkat, és gurulni kezdünk-e az úton, amire Jézus kanyarítja az eszünket, a lábunkat, az már a mi választásunkon múlik.

Nem könnyű. Nem könnyebb megtenni azt, amit hiszek, mint amit aránylag könnyen ki tudok mondani.

Könnyebb azt imádkozni: „Legyen meg a Te akaratod", mint teljesíteni Isten akaratát.

Kapernaumban Jézusnak mindkettő könnyen ment. Azt mondani a béna, ágyban fekvőnek: „megbocsáttattak a te bűneid", és azt mondani: „kelj fel, és járj"! Könnyű volt neki, mert Ő az Isten.

Könnyű Neki; Neki, Jézusnak könnyű kimondani, hogy a te bűneid is megbocsáttattak. És neki könnyű kimondani, hogy bűneim bocsánatát elfogadva mit tegyél. És mit ne tegyél. Térj magadhoz, kelj fel kirakat-keresztyénséged matracáról, vedd a hónod alá, és Istent dicsérve térj haza! Oda, ahol összeszedheted magad. Haza, a belső szobádba, ahol megint elcsendesedsz Isten társaságában. Haza, ahol szólni kíván hozzád az Úr. Útközben dicsőítsd Istent. Köszönd meg neki, amit veled tett. Aztán tedd végre azt, amit a bénának született, majd helyrehozott, de az Istent hanyagoló éveid során újra lebénult hiteddel nem tudtál elvégezni.

Jézusnak nem nehéz. Nem nehéz megszólítani minket. Nekünk nehéz. El kell érned egy bizalmi szintet, a hit egyszer izzóra hevült hőfokát ahhoz, hogy elhidd: tényleg nem fog megítélni az Isten, mert bevallottad Neki, hogy Te vagy a vétkes! Bűnvallóvá lettél. Nem őt okolod, akit magad elé tolsz. Nem őt, akire súlyos felelősség hárul döntései meghozatalakor. Nem az Európai Unió, és nem Amerika, és nem Ukrajna, és nem Oroszország, és nem a zsidók, és nem a bankárok, és nem az összeesküvők, vagy az összeesküvés-elméleteid szereplői a vétkesek, hanem te, és én, akik vagy kiállunk az Isten igazsága mellett, vagy összekeverjük a hamissággal azért, és annyira, hogy bajunk ne származzék belőle.

„Melyik a könnyebb?" - kérdezte Jézus. És kérdezi most. Elfogadni a bűneid bocsánatát? Ez akkor sikerül, ha elhiszed, hogy bűnbocsánatra szoruló ember vagy. Melyik a könnyebb? Bevallani, a vétkeidet, majd elfogadni a bűnbocsánatot, vagy felébredni, felkelni, és járni? Járni az utat, amit a száddal vallasz, amit szépnek tartasz, ami hiányzik neked, amire vágyakozol, vagy: csak az elméleti keresztyénséged ágyából figyelsz? Az a könnyebb?

Jézus segít. Mert a Szentlélek idehozott a templomba, és itt letett. Megbontotta a kísértések miatt leárnyékolt elméd, lelkiismereted, hited mennyezetét, hogy újra odatérdelhess Jézus elé.

Advent második vasárnapján Jézus azt kéri tőled, tőle, tőlünk, hogy legyünk olyanok, mint a béna ember társai, akik minden akadályt leküzdöttek azért, hogy Jézus elé tegyék le azt, akit ennyire szerettek. Csak oda kellett vinni. De úgy, hogy Jézus látta a hitüket! Advent második vasárnapján Jézus azt kéri tőled, tőle, tőlünk, hogy legyünk olyanok, mint a gyógyult ember. Ma Istent dicsőítve menjünk ma haza! Ha egyedül jöttél: magadban. Ha nem egyedül, akkor vele, velük beszélgetve arról, amiről mindenki, ott, a kapernaumi házban és az ajtó előtt: „Csodálatos dolgokat láttunk ma!" Ugye láttad? Ugye, belenéztél a lelkedbe, és észrevetted, mit tett veled Jézus?

„Melyik a könnyebb?" - kérdezi Jézus. És mi végigvizsgálva magunkat mondjuk: könnyebb Téged, mint győzelmes, Bibliába zárt, Krisztust imádnunk, mint az utunkat elénk járó Jézust követnünk.

Mégis azt szeretnénk. Ma újra elindulunk. Téged követünk Urunk. Ámen