Istentisztelet 2024. március 17-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Böjt 5. vasárnapján

 

Lekció: Jn 16,12-15

Textus: Jn 16,12

Énekek: 33/1; 493/1.2.6.; 763/2 ú. ék.; 512/2; Himnusz 1. verse; 445/5.6.

 

Szeretett Testvérek!

 

Két nappal ezelőtt többen jól megmondták, mit jelent március tizenötödike most, nekünk. Forradalmat. Egyértelmű. De, hogy hol, ki ellen, azt majd' annyiféleképpen magyarázták, ahányan mikrofon elé léptek, vagy eléjük léptek a mikrofonnal.

Vajon Istennek mi mondanivalója van egy nemzet ünnepével? Ki, mikor érti meg? Amikor Ő, a történelem Ura akarja. Amikor eljön az ideje. Isten beidőzíti akarata megértésének idejét. Így tette ezt Jézus idejében is. Így teszi ezt most is, velünk. Együtt, és egyenként.

Van olyan része a Bibliának, amit nem értetek? Nekem van. Pedig elég sokat foglalkozom vele.

A János evangéliumából felolvasott, mai üzenetünk szerint: ez így normális! Jézus ismeri a szellemi/lelki befogadóképességünk határait. A vele együtt vándorló tanítványai sem voltak képesek magukba szívni mindazt, amit a Mester mondott nekik. Túlságosan sok és új volt az, ami egy-egy kisebb, vagy nagyobb lélegzetű beszélgetés során elhangzott.

Nem tudom eldönteni, ki volt, vagy ki van jobb helyzetben. Ők, vagy mi? A tizenkét apostol közvetlenül Jézustól hallott sokkal-sokkal több kijelentést, mint amit viszont mi: leírva olvashatunk. Bármikor visszakereshetjük. Ugyanakkor, a Bibliában, valószínűleg csak a töredékét találjuk meg annak, ami ténylegesen elhangzott Jézus szájából. Péter, Jakab, Tamás és többiek nem jegyezték fel, amit Jézus tanított nekik útközben, esti pihenőik során, vagy egy nagyobb sokaság előtt. Az evangéliumok írói a szájhagyományra és a még élő apostolok, vagy éppen (Máté és János esetében) a saját emlékeikre támaszkodva hagyták utódaikra azt, amit a Szentlélek eszükbe juttatott.

Nos, mi is így vagyunk ezzel. Ugyan melyikünk mondhatja el magáról, hogy ismeri az egész Bibliát? Bármit kérdezhetnek tőle, a legapróbb részlet is azonnal, tisztán és világosan áll előtte; akár idézni is tudja. Bizony, egyikünk sem.

E fölötti elkeseredésemben, tanulmányaim legelején nagyon nagy hatást gyakorolt rám az a professzorunk, aki a bibliaismeret című tárgyat oktatta. Az első előadás elején ennyit mondott: „Kérem szépen, a sikeres bibliaismeret vizsgához egyetlen dolog szükségeltetik: alaposan, minden szavára figyelve: el kell olvasni a Bibliát. Én majd' nyolcvan éve olvasom, de még mindig találok olyan részt, ami kiment a fejemből. Vagy most értem igazán. És valószínűnek tartom, hogy további meglepetésekre számíthatok."

Hát, valahogy így. Ezért mondta Jézus akkor, hogy lenne még mondanivalója, de az övéi, akiket nagyon szeret, és igencsak jól ismer, nem lennének képesek elviselni, elhordozni, kibírni, eltűrni, befogadni, amit Isten kijelentett titkairól mond nekik.

Ugyanez az oka a te, a mi véges Ige-befogadásunknak. Egy bizonyos mennyiségen túl, nem vagyunk képesek elviselni azt, amit Isten mondott, megíratott. Képtelenek vagyunk elhordozni azt a súlyt, ami bejelenti a Jézus által, személyünkre szóló igazságot. Ha odafigyelünk, tíz perc igehallgatás, két perc bibliaolvasás olyan hatást gyakorol ránk, amit lelkileg nehezen dolgozunk fel. Mert ilyenkor Jézus szemével nézünk vissza, mondjuk a mögöttünk álló hétre.

A szívét őszintén megnyitó emberre tényleg olyan erővel hat az emberi szavakon keresztül megszólaló isteni leleplezés, feltárás (mert ezt jelenti a kijelentés), hogy azt tényleg, csak részleteiben képes megemészteni. Ezért történnek meg velünk azok az érdekes esetek, amikor ugyanazt az istentiszteletet végigülő/hallgató két testvér teljesen másképpen összegzi az elhangzottakat. Egyiket ez a mondatrész érintette meg, a másik nem is emlékszik rá.  Ő lélekben egy korábbi leleplezést, vagy éppen örömhírt hallva emelkedett az egekig.

Jézus tud erről a csodáról. Az igazságot, az üzenetet másképpen halló, elfogadó jelenségről. Tud róla, hiszen egykor Ő maga jelentette ki a tanítványoknak, hogy nem mondott el mindent. De ne aggódjanak! Ami még nem hangzott el, azt majd a Szentlélek kijelenti nekik.

Hát nem nagyszerű? Mi is átélhetjük azt a csodát, amit egykor az apostolok! Nincs minden a birtokunkban, amit Jézus szólt és tett. De kérhetjük és várhatjuk a Szentlélek megelevenítő erejét, kijelentését mindazzal kapcsolatban, amiről még nem kaptunk konkrét tanítást.

Ez azt jelentené, hogy nem Jézus mégsem jelentett ki mindent, ami az üdvösségünkhöz szükséges?

De! Viszont annyira ügyel, az aktív, Őt kereső, igazság után kutató, igényes hitéletünk fenntartására, hogy felkelti az érdeklődésünket a részletek utáni kutatásra.

Ő maga mondja: nem hozott mindent tanítványai tudomására. Még lenne mondanivalója, de azt lehetetlen feldolgozni.  Ezért küldi el az igazság Lelkét (aki nem más, mint a Pünkösd óta elérhetővé vált: Szent Lélek), Aki mindazt, amit Ő - Jézus - addig tanított, kiegészíti, elmagyarázza, és előkészíti az alkalmazásra.

Mi történik tehát, itt, az istentiszteleten? Isten (Jézus), az igehirdetés „bolondsága" útján közli velünk akaratát. Ez nem az emberi szavak miatt válik érthetővé (azok csak eszközök...), hanem a Szentlélek - hadd mondjam így -: szinkrontolmácsolása útján.

Az elhangzó, és a Lélek közbenjárásával érthetővé formált, kézbesített isteni üzenet először megszólít mindenkit, aki itt ül, de ezzel egy időben külön-külön, személyes útmutatással is szolgál a hallgatóknak. Adott esetben, a Szentlélek ugyanazon a mondaton belül végzi el ezt a kétirányú munkáját. Ráadásul, az elhangzó üzenet nem csak másként halljuk, de más-más hatást is gyakorol ránk.

Hadd érzékeltessem ezt két példa segítségével!

Elhangzik egy félmondat: felelős vagy azokért, akit / akiket Isten rád bízott. Ezt hallván, ahányan itt ülünk, annyiféle képzettársítást végzünk el magunkban. Kit bízott rám az Úr? A gyermekemet. A társamat. A testvéremet. A szüleimet. A nagyapát, a keresztgyermekemet, a barátomat. A másodperc tört része alatt azonosítjuk a gondoskodásunkra igényt tartó személyeket, majd azonnal reagálunk az isteni érintésre.

Egyikünk hálát ad, mert van ereje, türelme, hite gyakorolni a szent megbízatást. A másik testvérből bűntudatot vált ki ez a néhány szó, mert tudja, óriási tartozása van azok felé, akiknek át kéne adnia azt, amit itt hallott. A harmadik őszinte, feleletet váró, és azt elfogadó kérdéseket tesz fel a „felelősség" szó hallatán: Mit tegyek Uram? Hogyan csináljam másképp'? Éritek? Egy szószékről elhangzó Ige, és a Szentlélek hatására: százféle reakció.

Vagy, egy másik példa. Húsvét előtti, böjti vasárnapon vagyunk együtt. Azt mondtam: böjt. Mire gondolsz? Mire emlékeztet a Szentlélek Isten? Tegyük fel, arra, ami itt, böjt első vasárnapján elhangzott: a böjt általában azt jelenti, hogy hat hétig megtartóztatom magam valamitől, ami egyébként az életem része.

Teszem ezt annak érdekében, hogy a helyett a bizonyos dolog helyett, még több időt tudjak Istenre szánni; hálát adjak azért, mert rendelkezem azzal, amit most megvontam magamtól; megértsem azokat és imádkozzam értük, akik ritkán, vagy soha nem élhetnek azzal, ami nekem olyan kedves.

Tudom, bőven akadnak közöttetek olyan testvérek, akik böjtölnek. Talán annyiféleképpen, ahányan most itt vagyunk. Egyfajta étel megvonása. Egy megszokott időtöltés, kikapcsolódás szüneteltetése. A testi vágy kielégítésétől való tartózkodás.

A böjt fogalmát értitek, még Jézus szavaira is egyformán emlékeztek, amikor azt mondja, ne látszódjék meg rajtatok a böjt, ne egy külső dicsekvés legyen az, hanem egy belül megélt áldás. De, hogy egészen pontosan mit tegyetek, azt a Szentlélek adja elétek. Ő írja a Jézus által tanított alap rád, hozzád illeszkedő folytatását.

Testvérek, Jézus, tehát mindent kijelentett üdvösségünkre, vagyis: az Istennel eltöltendő életre, mely már itt megkezdődik e földön. Ugyanakkor, ajándékait befogadni képes értelmünk határait tekintetbe véve, Szentlélek Istent küldte el, hogy egy-egy adott helyzetben emlékeztessen, erősítsen minket arra, hogyan alkalmazhatjuk az Ő igazságát.

Nem baj tehát, ha megint azt tapasztalod, hogy valamit „kihagytál" az igehirdetésből. Az engedetlenség ott kezdődik, amikor a megértett üzenetet nem vagy hajlandó kézbe venni és áldásként megélni. Adjunk hálát ma azért, hogy Isten, az Ő tapintatos, erőnket, képességeinket felmérő szeretetével és türelmével adagolja nekünk az örök élet felé vezető energiahordozót: a megértett Igét! Annyit, amennyit be tudsz fogadni.

Ne félj; később majd jön a ráadás!

És a ráadással megértjük; még jobban megértjük, mit ünnepeljünk március 15-én; miért tartsunk bűnbánatot március 15-én; mit kérjünk március 15-én; miért, és meddig maradjon meg bennünk az, amit 1848. március 15-ével nem egykori és mai forradalmárok, hanem Isten tanított, tanít a nemzetünknek.

Ámen