Istentisztelet 2022. október 2-án

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: 1Pét 2,1-10

Textus: Fil 1,1

 

Szeretett Testvérek!

 

A csütörtöki, kora esti bibliaóránkon, bibliaiskolánkban egyháztörténeti kérdéseket feszegetve, két héttel ezelőtt arról tanultunk, beszélgettünk, kik a magyar „szentek"? Egyáltalán: Mit jelent a szentté „avatás"? Mióta van? Ki dönt felőle? Kihagyja jóvá, hogy valakit „boldoggá", vagy „szentté" avatnak?

A gyakorlatban mindez a történelmi katolikus és ortodox egyházak körében zajlik, de a „szent" titulus mélyen beleivódott már protestáns, református szóhasználatunkba is. Ha valakinek azt mondom: „szent" István, mindjárt államalapító, első királyunk jut eszébe, innen az 1000-es évszám, augusztus huszadika, és a többi. De ha azt kérdezem tőle, tud-e valamit I. Istvánról, azon töri a fejét, vajon melyik királyra gondolok? Nem magyar „szentről" beszélgetve, még a református testvér is azt mondja: Assisi „szent" Ferenc.

Ezt a témát kerültük körbe a bibliaiskolánkban. A végére már kevés időnk maradt arra, hogy igazán behatóan vizsgáljuk meg, mit jelent; kit minősít szentté, a Biblia?

Péter apostol azt írja a Krisztust követő hívekről:     „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe... akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok". (1Pét 2,9.10.)

Mit szóltok hozzá? Ti, mi, akik egykor nem számláltattunk a választottak (a zsidók) közé, Jézusba megváltó halálába és feltámadásába vetett hitünkkel bekerültünk Isten válogatottjába! Életre-válogatottjába. Örök életre válogatottjába.

Hogy kerültünk közéjük? Mitől ez a kiváltság? A Héberekhez (vagy, ahogy egyházi szóhasználatban ismerősebb: Zsidókhoz) írt levélben olvassuk: „Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei". (Zsid 3,1)

Mennyei elhívás részesei vagyunk! Te is, aki hosszú idő után megint elhívást, meghívást kaptál - nem tőlem, hanem a mennyből - arra, hogy foglalkozz komolyan Isten dolgaival! Ne csak mezei keresztyén legyél, aki azt hiszi, hogy ő tiszteli meg Istent, azzal, hogy eljön a templomba, és nem fordítva! Isten elhívása életed legnagyobb megtiszteltetése, kiválasztása! Ezért, ettől vagy szent! Nem pápa, nem zsinat, nem kivizsgáló testület, hanem Isten avatott szentté! Kihívottá. Elválasztottá. Elhívottá.

A Bibliában nem azok a szentek (ἅγιος, ejtsd: hagiosz), akiket halála után nyilvánítanak azzá, hanem az, akit Isten elhívott arra, hogy neki szentelje az életét.

Nem feltétlenül apostolként, papként. Szent az, aki az Istennek szentelt, Istennek átadott életével használja tehetségét, végzi addigi munkáját. Szent az, aki Istennek tulajdonítja azt, amivé lett. Amit elért.

Amint megérzi, „meghallja", tudatossá válik benne, eljut a tudatáig, hogy szent, hogy kiválasztott; Isten lesz az igazi főnöke. Neki engedelmeskedik, és nem másnak, amikor felméri a helyét, a teendőit, és Isten előtti tisztességgel tesz eleget kötelezettségeinek. Azoknak, melyeket Isten jóváhagyásával végez. Honnan tudod meg? Onnan tudja meg, hogy örömöd találod benne. Mert a munkád nem mond ellent Isten jótetszésének. Az is előfordul, hogy onnantól lesz örömöd a munkádban, amikortól megérted, hogy neked ez a dolgod a világban.

Miért leszünk szentek? Attól válunk szentekké, azért hív el, azért választ be az Övéi közé Isten, mert értékeli a szorgalmunkat? Nem, nem! Ha Pál apostol tanítványának, Timóteusnak is volt ilyen kérdése, megkapta rá a választ: „ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk." (2Tim 1,9)

Nem azért érdeklődsz a Biblia, Jézus, az örök élet, Isten tetszése, rendje iránt, mert olyan intelligensnek tartod magad, hogy még ez is foglalkoztat. Nem. Hallottad: Isten „még az idők kezdete előtt", már a történelem, már a Teremtés legelején kiszúrt Magának téged, és téged, és téged, de még engem is. Senki nem tanácsolta neki. Senki sem befolyásolta. Semmit sem tehettünk érte. Isten annak ellenére kiválasztott, hogy még nem derült ki, mennyire tökéletesnek játszuk el magunkat, és valójában kik vagyunk legbelül. Ahogy az apostollal megíratta: „saját végzése és kegyelme szerint" lettünk Isten választottjai. Szentjei.

És így, mint Isten szentjei, meg kell változnunk? Változtatni kell a magatartásunkon? Igen. Ugyancsak Pál apostol tollával írta meg nekünk, nekem, neked Szentlélek Isten: „Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet." (Kol 3,12) A szentek viselkedési kódexének ezen kívül is vannak még kiegészítő elemei.

Például az efézusi levélben: „Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva, képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység". (Ef 3,17-18) Mi, szentek, tanuljunk meg számolni Isten mértékegységeivel! Mielőtt meghoznánk a saját napjainkat, és a szeretteink, az egyházunk, a nemzetünk jövőjét befolyásoló döntéseinket, az összes, „mennyit?", „hová?", „meddig?", „mennyire?" kérdésünket a bennünk lakó Krisztustól felbátorítva tegyük fel Neki, a bennünket elhívó, a minket szentté avató Istennek!

A Teremtés Hete zárónapján tekintsünk vissza Isten Teremtettségének felügyeletére, féltésére hangsúlyt helyező dolgainkra! Szentekként, Isten kiválasztottjaiként vajon példát mutatunk-e arra, hogy életminőségünk megóvása az emberileg kiszámítható jövőnk záloga? Pont' azoké, akiket a legjobban szeretünk. Mi úgy, abban élünk, amit szüleink, nagyszüleink tettek, védtek, vagy csendesen jóváhagytak. A gyerekeink, unokáink úgy, abban fognak élni, amit mi megtanítunk nekik. Aminek a védelmére felszólítjuk őket. Vagy: amit nem engedünk meg nekik. Ez is a választottak, a szentek kötelessége! A Teremtés-védelem. A teremtett föld karbantartása.

Tesszük ezt úgy, mint akik példát mutatnak, de nem hivalkodnak vele. A szentek nem emelik magukat a többiek fölé. Még a „nem szentek" fölé sem. Ebben az értelemben igaz az a mondás, hogy: „A szent csak addig szent, amíg nem tudja magáról, hogy szent." Tudhatjuk magunkról, hogy Isten szentjei, választottai vagyunk, de ezt nem úgy kell megélni, mint aki kiemelt tiszteletet vár érte, hanem úgy, mint aki a szentek között is az utolsónak érzi magát. Hite szerint vallja és vállalja kiválasztottságát, de ezért semmit sem vár cserébe. Főleg azt nem, hogy embertársai leboruljanak előtte, és imádják őt.

A szentek valójában azért szentek, mert Isten szent Lelke él bennük. A szentek Vele, a Szentlélek segítségével, és nem az emberek által szentté avatottak elképzelt támogatásával vehetik magukhoz az isteni erőket. Azok közül például azt az erőt, - kaptad már? kérted már? - ami kiüríti öntelt, magaddal feltöltött önmagadat. Várod, várjuk az egyébként bennünk élő Szentlélek érkezését. Úgy, mint a nagyteljesítményű reflektor, ami az előadáson felfelé irányítja a fénysugarat, és pásztázza, kutatja a célját. Azt, ami érkezik, azt, aki örömet okoz. Azt, AKI hoz neki valamit.

Várjuk. Mégis: Mit? Honnan? A szentek ajándéka Isten kegyelméből érkezik. Azokhoz, akik tudják, hogy nem teljesítményeikből élnek, hanem a teljesítményeik végrehajtásához szükséges kegyelemből. Abból a kegyelemből, ami kivonja őket az ítélet alól, és békességgel öntözi meg őket. Az ajándék: a kegyelem és a békesség egységcsomagja.

Ezért kezdi így a Filippi városában élő szenteket megszólító levelét Pál apostol: „mindazoknak a szenteknek Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak... kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól."

Ezért szólít meg ma így minket is, Szegeden elhívott szentjeit. Isteni kegyelemből, Jézustól kapott békességben élő szentjeit.

Elhiszed, hogy az vagy? Mersz örülni annak, hogy Isten választott szentje vagy?

Tudom (mert én is református vagyok...), hogy sokkal könnyebb kimondani: „bűnös vagyok", mint azt, hogy „szent vagyok". Próbáld csak ki! ... Ugye? ... De gondolj csak bele! Ki biztosít a felől, hogy szent, választott vagy? Isten. És ki akar abban az állandó félelemben tartani, hogy bűnös vagy, és nincs menekvés, elvesztél? ... Bizony! Az ördög. Kinek hiszel? Kinek engedsz? Istennek, vagy az Ő ellenségének?

Ugye, Istennek? Akkor hidd el, hogy szent vagy! Isten, az „idők kezdete előtt" a Maga számára, céljaira teremtett elhívottja. Most is azért hallod Tőle mindezt.

Akkor - kérdezed -, miért van az, hogy a szentek közül sokan, sokat szenvedtek? Volt, amelyiket kortársaik kirekesztettek maguk közül. Az egyházból. A válasz: lehet, hogy a kisbetűvel írt, látható egyház díszletei között nem volt helyük, de létezik az a nem látható, Isten által viszont kontúrosan körülrajzolt, nagy betűs EGYHÁZ, amely magába ölelte a kiátkozott szenteket. Minden korszak legkiválóbb lelkeit.

Kellenek nekünk az Istentől kiválasztott, elhívott szentek. Szükségünk van rájuk, mert elénk járták az utakat, amiket mi meg sem találtunk volna. Kövessük őket, hiszen Jézus mögött haladtak, haladnak.

Kövessük őket mi, szegedi, Honvéd-téri keresztyének, szentek, akik református módon fogadjuk el, majd teszünk eleget Isten hihetetlen, de annál bizonyosabb elhívásának! A felismert kegyelemben, az ajándékba kapott békességben. Kegyelem nékünk és békesség! Ámen