Istentisztelet 2022. december 25-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Karácsony 1. napján délelőtt

 

Lekció: Lk 1,26-31

Textus: Mt 1,18-21

 

Szeretett Testvérek!

Sanyi, Sanyika, Sanci, Sanya, Sanyó. Mit gondoltok, kit hívtak így gyerekkorában? ... Igen, engem. Mindegyik becenévhez hozzákapcsolok egy személyt, vagy csoportot. Egy időszakot, történeteket. Sándornak kereszteltek, de akiknek ez túl komoly volt, az a fenti becenevekből válogatva előbb-utóbb úgy szólított, ahogy, amilyennek ismert. A megszólításban benne volt, hogy mit jelentettem a számára. Hogy kit jelentettem a számára.

Tudjátok, mit jelent a saját nevetek? Az enyém, a „Sándor" azt, hogy: férfiakat, embereket mentő, vagy: férfiaktól, emberek ellen oltalmazó. Nem hiszem, mert soha nem beszéltünk róla, hogy a szüleim utánanéztek volna a „Sándor" jelentésének. Valószínűleg azért kaptam ezt a görög (makedón) eredetű szót, mert édesapámat is így hívták.

Írnak, beszélnek róla, de nekem nehéz elhinni, hogy ugyanannak a névnek a tulajdonosai ugyanazt az elhívást, tehetséget kapják. El tudnátok képzelni? Én meg Fábry Sándor... Én meg Csányi Sándor... Én meg Kőrösi Csoma Sándor... Hogy a focista Torghelle Sándort, vagy a makedón Nagy Sándort már ne is említsem... Nem, nem vagyok olyanok, mint ők.

A férfilakosság összességét tekintve, ma Magyarországon a Sándor a 6. leggyakoribb férfinév. Viszont! Az utóbbi 20 év névadásait tekintve, mi, Sándorok visszacsúsztunk a 45. helyre... Harminc éves lelkészségem alatt emlékezetem szerint egyetlen egy Sándort kereszteltem meg.

Azt hihetnénk, hogy Jézus neve egyedi volt. Csak Őt, az emberi formát felvett Istent hívhatták így. Nos: nem. Amikor Máriát, majd vőlegényét, Józsefet arra utasította az angyal, hogy születendő gyermeküknek a Jézus (Jöhósúa) nevet adják, magát a nevet nem találhatták különlegesnek. A régészek 71 olyan Jézus-korabeli sírt tártak fel, melyen Jöhósúa (Jézus) volt az elhunyt neve. Valószínűleg Názáretben sem csak az ács fiát hívták így.

Ő azonban mégis más volt. Teljes mértékben azonosult neve jelentésével, vagy még inkább: a név adta vissza Jézus küldetésének célját.

Mi volt az? Összetett név. Benne van a Jahve (Úr) rövidítése, és egy héber ige: jáshá, ami azt jelenti, hogy megmenteni, kimenteni, kiváltani. Jézus eredeti, héber neve, a Jésúa, vagy: Jöhósúa tehát annyit tesz: Jahve megment. Jahve (az Úr) megszabadít.

Gábriel angyal azt mondta szűz Máriának: „Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit (majd) nevezz Jézusnak." József, Mária vőlegénye ezt hallotta Gábriel angyaltól: „Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből."

Jól megnyomtam a két szót: „nevezz", „nevezed". Nem véletlenül. Sok múlik azon, hogy mi hogyan nevezzük Jézus nevét. Hogyan hívjuk. Miért hívjuk? Mit gondolunk róla? A beceneveimet felidézve említettem, hogy a barátaim, a szüleim, a testvérem, az osztálytársaim annak szólítottak, amilyennek ismertek. Ezek a nevek valamiképpen visszatükrözték, hogy mit jelentettem a számukra.

Amikor Gábriel angyal névadásra szólította fel Máriát és Józsefet, úgy fogalmazott, amit régebbi bibliafordításaink pontosabban adnak vissza: „(majd) nevezd annak nevét Jézusnak" „(majd) nevezed az ő nevét Jézusnak". Ez a nyomatékosító duplázás - nevezd nevét, nevezed nevét - mint egy feltartott mutatóujj, figyelmeztetni akar valamire. Most. Ma. Karácsony napján. Mire?

Mindkét helyszínen, mindkét esetben, Mária és József megszólításakor is jövő időben hangzik az angyali felhívás. „Majd nevezd az ő nevét", azt jelenti, hogy hangsúlyozd, éreztesd, hogy nem egyszerűen egy névadásról van szó. Abba a névbe majd bele lehet kapaszkodni. Arra a névre majd lehet hivatkozni.

Számodra mikor érkezett el az az idő, hogy ki merted mondani: Jézus neve alatt már tényleg azt érzem, úgy érzem, hogy: „az Úr megszabadít", „Jahve megment"? És attól kezdve, ugye nagyon furcsán hangzott, amikor Isten szabadítását „Jézuskának" becézték?...

József ács-asztalos mester az evangéliumokban nem kapott szöveget Istentől. Nem tudjuk, hogy - akár álmában is - kérdezett-e valamit az angyaltól. Senki nem írta le, hogy József megbeszélte-e Máriával, hogy egyikük és másikuk mit hallott Gábriel angyaltól. Nem maradt ránk egyetlen szava sem, abból, ahogy a kicsiny Jézushoz beszélt, aztán később, hogy miről beszélgetett vele. Józsefről csak annyit tudunk, hogy mit tett! Nem a neve, nem a kijelentései, hanem a tettei beszélnek róla!

Kiderül róla, hogy hisz. Elhiszi, amit Isten hírnöke kijelentett neki. Szó nélkül elhiszi. Mindent. A hihetetlent. Azt, hogy ami Máriában „fogant, az a Szentlélektől van." Hát ki hallott már ilyet? Ő. József. A názáreti ács. No meg a jegyese, Mária.

Mária esetében Isten fontosnak tartotta ránk hagyni, hogy ő, Mária viszont: kérdezett! Miután az angyal elmondja, hogy fogan a méhében és fiút fog szülni, Mária visszakérdez: „Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek?" Megkapja a választ, aminél szebben nem is lehetne megfogalmazni az emberiség történetében bekövetkezett, a Bibliába írt egyszeri csodát: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged".

Emlékeztek az öreg Zakariás, Keresztelő János apjának esetére? Amikor neki jelentette Gábriel, a gyerek-születéseket bejelentő angyal, hogy idős, meddő felesége „Erzsébet fiút szül neked", Zakariás is visszakérdezett: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is igen idős." Gábriel azt a feleselést hitetlenségnek minősítette: „most megnémulsz, és nem tudsz megszólalni egészen addig, amíg ezek végbe nem mennek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek be fognak teljesedni a maguk idejében."

Mária nem némult meg. Mert hitt. Nem értette azt, ami még soha senkivel nem történt meg, de elhitte. Így zárta le a beszélgetést: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" József sem némult meg. Cselekedett. Azt csinálta, amit hallott. Amit Isten hírnöke mondott neki: „ne félj feleségül venni Máriát"! És mit csinált? Hát: „amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt," aztán így fejeződik be a mondat: „de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el."

Szűz Mária Jézus születéséig szűz maradt. József meg saját gyerek nélkül? Nem! Az ő nevével még nem is foglalkoztunk. Jószéf azt jelenti: az Úr szaporítson! Meg is tette! Józsefnek és Máriának közös gyermekeik is születtek. Négy fiú nevét sorolják a názáretiek, és megemlítik, hogy húgai is vannak. (Mt 13,55-56) Jézus tehát legalább hat, vagy még több testvérével együtt nőtt fel Názáretben.

Miután szüleivel visszatért Egyiptomból. Oda meg azért kellett elmenekülniük a születési helyről, Betlehemből, mert Heródes király végezni akart vele.

Vele, Jézussal, aki magasan felette áll a földi királyoknak és hatalmasságoknak. Ő más okból született közénk. Ezen a karácsonyon is elismételjük. Nem győzzük elég alkalommal. Elismételjük magunknak azért, hogy azt ünnepeljük karácsonykor, amiért karácsony lett. Az in-karnáció. A megtestesülés. Az Isten testté, hússá, vérré válása.

Ádám és Éva engedetlensége, bűnesete beléptette a világba a halált. Megtört a Teremtő és a teremtett ember kapcsolata. A választott nép még a hegyet sem közelíthette meg, ahová Isten felhívta Mózest. (2Móz 19,12) A jeruzsálemi Templom legbelső terébe, a Szentek Szentjébe csak a főpap léphetett be. De ő sem volt bűntelen. Az áldozatokat is bűnös ember mutatta be.

A tökéletes, Isten kárhozatra küldő haragjának elkerüléséért bemutatott áldozatot csak maga a húsba, testbe öltözött Isten mutathatta be. Harminchárom évvel az után, hogy láthatóvá vált Betlehemben. Ezért született Jézus a szűz méhéből. Nem testi vágyból, hanem a Szentlélektől fogant. Így lett és maradt meg isteni természete. Emberi testben, Mária méhében növekedett és született meg Betlehemben. Így kapta meg az emberi természetet. Így, emberként mutathatta be a bűntelen Isten Fia a bűnös emberért a tökéletes áldozatot a golgotai kereszten. Ha elhiszem, így vette le rólam; ha elhiszed, így vette le rólad Isten haragját. Ezt mondod ki, amikor vétkeid megvallása után „Krisztus érdeméért" kéred bűneid bocsánatát.

Ez a kulcsszó. Ez a jelszó. Jézus neve. Jézus nevével futott le Isten programja. Jézus nevével: „az Úr megszabadít"; ezzel léphetsz be, és ezzel futtathatod le nap, mint nap az Atya Isten bűneidből kiváltó programját.

Jézus nevébe kapaszkodhatsz szabadulási kísérleteid során. Isteníteni, bálványozni kezdtél valakit, valamit?  Az Úr megszabadít! Már megint hiába csúszott a szádra Isten neve? Az Úr megszabadít! Megfeledkeztél a nyugalom napjának nyugalmáról? Az Úr megszabadít! Öltél a szavaddal, a tekinteteddel, a hanyagságoddal? Az Úr megszabadít! Megtörted a házasság szentségét? Az Úr megszabadít! Elloptad felebarátod idejét, becsületét, tulajdonát? Az Úr megszabadít! Továbbadtad a pletykát; valótlant állítottál felebarátodról? Az Úr megszabadít! Meg akarod szerezni a másik hatalmát, tekintélyét, állását, jólétét, kedvesét? Az Úr megszabadít!

Bánd meg, valld meg neki, és ha lehetséges, tedd jóvá! Akkor: Az Úr megszabadít!

Tényleg lehetséges? Akár ma elkezdhetjük? Folytathatjuk a testi, lelki függőségeinkből; átcímkézett, átfestett bűneinkből való szabadulást? Igen! Él a Megváltónk! Mint Mária és József: Nevezd a nevét Jézusnak! Az Úr megszabadít! Ámen