Istentisztelet 2021. február 28-án

Böjt 2. vasárnapján /internet/

(Dr. Kereskényi Sándor)

3Móz 20,8-17

Szeretett Testvérek!

Miért nem tetszett, amit felolvastam a Bibliából? Azért, mert a 21. századi fülünk elviselhetetlennek tartja az ószövetségi törvényeket. Bár a sorba szedett bűnök változatlanul visszataszítóak, a büntetés mértékét túlzottnak ítéljük.

Képzeljétek magatok elé a szegedi bíróság egyik tárgyalótermét! Halálbüntetés azért, mert valaki meggondolatlanul, vagy akár szándékosan is gyalázza a szüleit? Kivégzés azért, mert a szenvedélyeit legyőzni nem képes férfi félrelép egy férjes asszonnyal, felebarátja feleségével? Halálos ítélet mindkettejükre, aki lefekszik (nem az anyjával, de) apja másik feleségével? Haljon meg az, aki képes arra a förtelmességre, hogy elcsábítja a menyét? Halálos ítélet a homoszexuálisokra? Égessék meg azt, aki feleségével együtt az anyját is elveszi? Öljék meg az állattal együtt azt az asszonyt, aki párosodott vele? Irtsák ki azt, aki feleségül veszi és meglátja lánytestvére szemérmét? Halálos ítélet arra a párra, aki a havi vérzés idején közösült? Kövezzék meg azokat a vállalkozókat, akik jóslásból és halottidézésből élnek?

A Magyarországon jelenleg érvényes büntetőjogban nem szerepel halálos ítélet. Magyarország keresztyén alapokra fektetett Alaptörvénye túllépett az Ószövetségen. Hatalmas lépéssel. Ma már nehéz eldönteni, hogy miért, és milyen szinten büntethető az, aki „gyalázza apját vagy anyját". Hallottatok már arról, hogy valakit bíróság elé állítottak azért, mert férjes asszonnyal, vagy felebarátja feleségével követett el házasságtörést? A homoszexualitás nem büntetőjogi kategória, mint ahogy magánügy az is, hogy egy pár a havibaj idején létesít-e szexuális kapcsolatot. A jóslás és halottidézés legális cselekmény. Szabad reklámozni; műsoridőt vásárolnak rá a televíziós csatornákon.

A legfundamentalistább keresztyének, akik nem győzik hangsúlyozni, mennyire fontos betartani a Biblia utolsó betűjét is, nos, még ők is csendben vannak, amikor az Ószövetség ezen fejezeteihez érkeznek. El nem ítélhető módon megértéssel fordulnak a felsorolt és még száz ennyi bűnt elkövetők felé. Fundamentalista, konzervatív, liberális, és ki tudja, hogy milyen árnyalatú keresztyének gyorsan elhadarjuk hivatkozási alapunkat: A bűnt gyűlöljük, de a bűnöst szeretnünk kell, hiszen Jézus is szereti őket. Aztán minden marad úgy, ahogy volt. A Biblia veteményeskertjéből kiegyeljük a használható, tálalható, emészthető tanításokat. Amivel nem tudunk mit kezdeni, arra zavartan földet húzunk, és azzal áltatjuk magunkat, hogy ha eltemetjük őket a feledés hantjaiba, akkor kis sem dugják a fejüket.

Isten azonban nem hagyja annyiban. Ha már - nagyon helyesen - megvalljuk, hogy a teljes Szentírást hisszük, Ő rábólint, majd megint kinyittatja velünk az Ószövetséget, és a régi idők törvényeiből is beszél hozzánk. Visszafogottan, szűkszavúan, de lényegre törően.

Miért kavarják fel ezek a bibliai Igék a humanizmuson nevelkedett, demokráciához szokott, keresztyén toleranciát hirdető szívünket? Mert megrendítik bennünk azt a jóízűen nyújtózkodó tévhitet, hogy „minden rendben van". De ilyen olcsón nem lehet kiegyezni Istennel.

Szóval? Akkor mi legyen? Olvasgassuk ezeket a máig élő förtelmes bűnöket Jézus megbocsátó váltsághalálára hivatkozva, és Krisztus keresztjének árnyékában tűrjük meg őket?

Tényleg! Mi van a Bibliánk harmadik harmadával, az Újszövetséggel? Jézus ebben az ószövetséggel kapcsolatos kérdésben így nyilatkozott: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat." (Mt 5,17) Betölteni (πληρόω ejtsd: pléroó) azt jelenti: befejezni, tökéletessé tenni. Finom a leves, de még egy csipetnyi só hiányzik hozzá. Tökéletes az autóvezetési vizsga, de a parkolással fejeződik be. Hibátlan a szabásminta, az alapján kivágták a szabást, már csak össze kell varrni az anyag-részeket. Ezért jött Jézus. Nem öntötte ki az Ószövetséget, hanem ízt adott neki. Nem hagyta az régi Törvényeket az ítélőszék előtt, hanem odébb vitte, és leparkolta a kereszten. Az Ószövetség szabásmintáját kivágta, és szeretetfonállal varrta egybe.

Mit kezdett az újszövetségi egyház az ószövetségi törvényekkel? Jézus halála után nem sokkal az apostolok összegyűltek Jeruzsálemben. Zsidók voltak, egytől egyig. Megvitatták, mit kezdjenek az ősök Törvényével, vagyis az általunk ószövetségi törvényekként ismert írások együttélésre vonatkozó szabályrendeleteivel? A szókimondó Péter nem kerülgette a forró kását. Úgy ahogy volt, egyszerűen szembesítette magát és társait: „miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát akartok a tanítványok nyakába tenni, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni?" (ApCsel 15,10) Ezzel a leleplezéssel szemben nehéz kifogásokat találni. Meghozták a határozatot. Levélbe foglalták. Pál apostol magával vitte az Antiókhiában élő nem zsidó keresztyéneknek. Olyanoknak, mint mi vagyunk. Mi állt a levélben? Jól figyeljetek, mert ezt később sem írták felül az apostolok, tehát ránk is érvényes! Íme: „tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól." (ApCsel 15,29) Ezek közül talán egy az, amit kortárs keresztyén testvéreink megtartanak. Nem eszünk bálványáldozati oltárról származó húst. A jó magyar ember annál nagyobb kedvvel fogyaszt véres hurkát, hagymás vért, nem kivéreztetett húst. Vagyis nem tartózkodik a vértől, és a ki nem véreztetett állattól. A paráznaságról, fajtalankodásról, házasságtörésről nem is beszélve! Az utóbbival kapcsolatban, a Törvényt betöltő Jézus semmiféle engedményt nem adott. Hogy félreértés ne essék, idézi a Tízparancsolatot: „Hallottátok, hogy megmondatott: „Ne paráználkodj!" Majd így folytatja: „Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében." (Mt 5,27.28.) Nem a testével, de Jézus már a fantáziadús pillantás gondolatba vetített jeleneteit is büntetőjogi kategóriába sorolja.

Jut eszembe! A lányok, asszonyok se lazítsanak! Nagyon jól tudják, mivel lehet kiváltani a férfiak kívánsággal teli pillantását. Talán az az asszony is ludas volt a dologban, akit Jézus elé lökdöstek. Házasságtörésen, paráznaságon érték. Ezért, a régi törvény szerint nyilvános megkövezés járt. Jézus nem törli el a törvényt, hanem kiegészíti. Betölti. Kezdődjék hát a kivégzés! A fővádlónak kell az első, végzetes nagyságú követ ráejtenie a vádlott fejére. Melyik is az? Jézus mondja: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ." Ismerjük a folytatást. Senki nem vállalja a szerepet. Mivel ketten maradnak a lincselés helyszínén, Jézusnak kell befejeznie a tárgyalást. Meg is teszi. Ennyit mond az asszonynak: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" Jézus bűntelen, Ő kivégezhetné az asszonyt, de nem teszi. A Törvényt viszont megerősíti: „mostantól fogva többé ne vétkezz!"

Jézus tehát nem kérdőjelezte meg az ószövetségi Törvény érvényességét. Nem azt mondta az asszonynak, hogy bűntelen, hanem azt, hogy nem ítéli el. Nem nyugtatja meg, hanem felmenti. A Törvény érvényességének aláhúzásával. Elmehetsz, de jól gondold át, mit teszel! Isten továbbra is utálja az ilyenfajta dolgokat. Az ítélet alól való felmentés nem hatalmaz fel arra, hogy most már megint félreléphetsz! „mostantól fogva többé ne vétkezz!"

Mintha közelebb jutottunk volna az eredeti problémafelvetésünkhöz! Mi legyen a megítélésünk alapja? A homoszexualitás, a szülők gyalázása, a jóslás, meg a többi, olvasott és elfelejtett dologgal kapcsolatban mihez igazodjunk? A közvéleményhez? Ott melyikhez? Az államihoz, vagy az egyházihoz? Vagy a hallgatólagosan szemet hunyók magatartását kövessük? Maradjunk a tényeket csendes szomorúsággal tudomásul vevő keresztyének csapatában? Vagy... mégis illene Isten rendjéhez igazodnunk? A Jézusban befejezett rendhez. Ítéletet nem hozunk, de van szavunk a vádlotthoz: Nem helyes, amit teszel! Nem kívánom a halálodat, ezért figyelmeztetlek: belehalhatsz abba, amit Isten rendje kivet magából! Itt, ebben a keresztyénnek álcázott, valójában az áradattal együtt kapálózó társadalmi közegben büntetés nélkül megúszod a titkos, vagy nyíltan megvallott rendetlenségeidet, de van egy felsőbb fórum! Lesz idő, és nem tudod, mikor jön el, amikor az előtt is meg kell állnod!

Ritkán hallunk Istentől konkrét élethelyzetek spontán megoldására érvényes javaslatot. A tiltó szavát sokkal gyakrabban. Hiszem, hogy azt is eléri, aki nem hisz Istenben. Mert őt is a Teremtő gyúrta erre a világra, így gyárilag bele vannak szerkesztve az isteni alaptörvények. A Bibliát nem ismerő, esetleg tagadó felebarátunk, - bár megvonja a vállát -, tudja, hogy rosszat tesz. A Bibliában a betű van, bennük, a felebarátainkban viszont a Teremtéskor az emberbe lehelt lélek. Nem a Szentlélek, de az Istentől származó „humán" lélek. És az több mint a szó.

Több mint a szó? Igen! Van, hogy egy zene dallama jobban megérint bennünket, mint a szövege. A szöveget elemezgethetjük, a dallamnak senki nem tudja leírni az „értelmét". A hang mégis akkora, vagy még nagyobb hatást gyakorolhat ránk, mint a szöveg. Gondoljatok az idegen nyelvű művekre, slágerekre! Fogalmunk sincs róla, miről szólnak, de táncolunk rájuk, megkönnyezzük őket, elmegyünk a hangversenyre. Azokat a lemezeinket is meghallgatjuk, melyeken csak hangszerek szólnak.

Isten dallamai a romlott lelkeket is megszépíthetik. Csak jussanak el hozzájuk!

Játszd el nekik!

Játszd el neki, aki a borzalmas vétkek felsorolása közben eszedbe jutott!

Vegyük komolyan a Szentírás „ijesztő", „idejét múlt"-nak tűnő részleteit!

Teregessük ki őket magunk elé, mossuk át őket Jézus szeretetével, és úgy öltsük magunkra, úgy segítsük fel másokra! Ámen