Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Somorján énekeltünk

2011. május 14-15. - Énekkarunk a csallóközi Somorján járt. A szombati és a vasárnapi istentiszteleten énekeltünk. Egy kicsit bepillanthattunk a gyülekezet életébe, ismeretségek születtek, és ismerkedtünk a város nevezetességeivel. Olyan lélekkel szeretnénk vendgül látni somorjai testvéreinket ősszel, ahogyan ők fogadtak minket.

(Nemes Gábor és Fazakas János képei. Várjuk testvéreink felvételeit.)

 

 

Utazás


A szegedi Tisza Lajos körúton, egy csendes kora reggelen a Honvéd téri reformátusok lelkes kis csapata gyülekezett. A lélek gyümölcsét, a türelmet gyakorolva várta a különjáratos buszt, és a szeretnivaló későket. Miután az Úr segítségével sikerült mindenkinek megérkezni, a csoport 2011. május 14-én útnak indulhatott Szlovákia felé. De vajon mi indíthat egy 30 fős csoportot arra, hogy egy kétnapos látogatás kedvéért több mint öt órát utazzon? És vajon mivel lehet gazdagodni ilyen rövid idő alatt, ami miatt az ember hazaérve ezt mondja: Uram, köszönöm! Megérte elmennem!

 

A busz Komáromnál hagyta el a trianoni határokat és az anyaországot, átlépve a leszakított Felvidékre, hogy megpillantsa a Komarno feliratot. Ez volt az első alkalom, hogy Nagy-Magyarország egy elveszített területére léptem. Azt gondoltam, olyan lesz, mint máskor, amikor külföldre utaztam, hogy a benzinkútnál, ahol megállunk pihenni, idegen nyelven fognak köszönni nekem, az étteremben ahol majd eszünk nehézségeim lesznek, hogy megértessem magam a pincérrel, hiszen nem beszélek szlovákul, a gyülekezeti ebéden sztrapacska fog gőzölögni a tányéromban és, hogy a gyülekezet, amely vendégül lát minket idegenként fog bánni velünk. Nos, ez volt az én képem, amit történelmi tanulmányaim alatt a határon túli magyar területekről és az ott élő magyarokról alkottam. Isten ennek az ellenkezőjét, egy csodaszép, színes képet festett nekem, melyből sugárzik a szeretet. A benzinkútnál, az étteremben több magyar szót hallottam, mint szlovákot, az ebédünk gulyásleves volt, és a gyülekezet... Valóban testvérek, valóban összetartozunk. Nem csak hitünk, de nemzetiségünk, anyanyelvünk, kultúránk, történelmünk miatt is. Egy az Istenünk, de egy nyelven is valljuk, hogy Jézus az Úr. Az igazat megvallva, eddig kicsit mindig féltem a határon túli magyaroktól, mert annyian mondják azt, hogy ők „nagyobb magyarok" és jobban tartják a szokásokat, hagyományokat, mint mi, akik az anyaországban élünk, és azt hittem, hogy ők ezért megszólnak minket. De ezen az utazáson úgy tűnt, félelmem alaptalan, ugyanis somorjai testvéreink lelkipásztorukkal, György Andrással nagy szeretettel fogadtak bennünket, és remélem, ők is megtapasztalták, hogy vannak a trianoni Magyarországon is, akik tiszta szívből szeretik a hazájukat, és nem tudják elképzelni, hogy valaha is máshol éljenek. Ez a tapasztalat és szeretet volt az, amivel gazdagodtunk az út során. És indulásunk oka?

2011. május 14-én, este hat órakor a Somorjai Református Egyházközség középkorban épült templomában a Szegedi Kiss Kórus imádságos szívvel, énekszóval dicsőítette a Megváltót. Énekkarunk már több éve végez szolgálatot mind saját, mind pedig más gyülekezetekben. Nem csak azért szoktunk mosolyogni, mert szeretett karnagyunk Nagy-Szabó Kornélia, a próbák alkalmával mindig fölhívja figyelmünket, hogy az evangélium örömhírét, s a boldogságot, hogy gondviselő Atyánk tenyerén hordoz minket, csak így tudjuk átadni a hallgatóságnak, hanem azért is, mert a Szentléleknek hála ilyenkor szívünket átjárja a mennyei öröm, hogy Isten minket használ hírvivőiként. Május 15-én, a vasárnap délelőtti istentiszteleten dr. Kereskényi Sándor, a Szeged-Honvéd téri Református Egyházközség lelkipásztora hirdette az igét, az alkalom elején a somorjai gyülekezet kórusa dicsérte Istent énekszóval kántoruk, ifj. Pongrácz Eszter vezetésével, a végén pedig ismételten a szegediek szolgáltak. Látogatásunk megkoronázásaképpen a somorjai testvéreinkkel közösen zendítettünk rá a „Hálás szívvel áldunk Téged, Istenünk" kezdetű Elgar műre.

Nagyon élveztük a Somorján tett látogatást, jó volt velük közösségben lenni, és együtt érezni Isten jelenlétét. Menedékre leltünk a templomban, amikor a vihar elől menekültünk, és megcsodáltuk a különböző századokban keletkezett freskókat. A gyülekezet kis létszáma ellenére szeretetben, mosolyban és áldásban gazdag volt ott létünk, ez tette különlegessé utunkat. Isten áldását kérjük a somorjai testvérgyülekezetünkre, hogy növekedjenek hitben és szeretetben, kérjük kórusunkra és kántorunkra is, hogy még sokáig szolgálhassuk Teremtőnket és egyházunkat énekhangunkkal. Soli Deo Gloria! Végezetül hadd idézzek a búcsúzáskor elénekelt ősi ír áldásból: „És míg újra látjuk egymást, szent kezében őrizzen meg Ő!"

Prém Alexandra

érettségire készülés közben

 

 

 

 

 

 

 

 

A DUNA TV műsora Somorjáról (Isten kezében - háttérzene: Szegedi Kis Kórus)

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 109, összesen: 1326971

  • 2018. október 21., vasárnap

    A legfontosabb lelkészi tulajdonságoknak a kedvességet és a készséget tartja. Bár egyházmegyéjében sokan küzdenek anyagi gondokkal, mégis azt kéri, im...
  • 2018. október 21., vasárnap

    Veres Sándor világi főjegyzőt választották a Dunamelléki Református Egyházkerület új főgondnokának. A választást a korábbi főgondnok, Tőkéczki Lá...
  • 2018. október 18., csütörtök

    Hit és értelem – Iskola- és egyházközeli írások címmel jelent meg ifjabb Bibó István könyve. A kötetet Velkey György mutatta be a budapesti Bibliamúze...
  • 2018. október 17., szerda

    Miért engedi Isten a szenvedést? A kérdésről, amely próbára teszi hitünket, Philip Yancey keresztyén író, újságíró, a Hol van Isten, amikor fáj? című,...
  • 2018. október 16., kedd

    „Istennek az az egyik ajándéka, hogy nem vagyunk egyformák" – Orosz Gábor Viktor előadásából megtudhattuk, hogy nem csak a szépségipar formálhatja át ...
  • 2018. október 15., hétfő

    Vallja, hogy a lelkészek vannak a gyülekezetekért, de ezzel senki sem élhet vissza. Hálás tud lenni a bejáratott dolgokért is, nem akar mindig forrada...
  • 2018. október 14., vasárnap

    Mitől érezzük jól magunkat a munkahelyünkön? Hogyan válhatunk jobb vezetővé? Erről gondolkodtak az idei GLS Nemzetközi Vezetői Konferencia résztvevői.
  • 2018. október 12., péntek

    A háborúknál és a népirtásnál kevés szörnyűbb dolog van a világon. A szenvedés univerzális tapasztalat, ahogy az is, hogy minden tragédiára reagálni k...
  • 2018. október 11., csütörtök

    „Nem az számít, hogy hány évvel élek tovább, hanem az, hogy hogyan.” Szubjektív iraki úti beszámolónk második része.
  • 2018. október 10., szerda

    Most értettem meg igazán, mit jelent az a szó nekünk, reformátusoknak, hogy „LÓNYAY".