Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Presbiterképzés Kiszomboron

2010.09.25. - Kiszombor

 

Ha Kiszombor, akkor falumisszió

(Presbiterképzés a Csongrádi Református Egyházmegyében)

 

 

Mintahogyan eddig is tettük (lásd: Presbiterképzés a szegedi II-es kórházban, Presbiter, 2010. július-augusztus, 6.o.), egy újabb missziós terület, a falumisszió bemutatásával folytattuk képzési sorozatunkat 2010. szeptember 25-én.

Az a jól bevált gyakorlatunk alakult ki, hogy a tanulmányozandó területeket igyekszünk a „terepen" megismerni. Így a mostani főtémánkat a színhely határozta meg. Kiszombor Szeged és Makó között fekvő kis település, ahol kb. négyezren élnek, a 60%-os katolikus többségben valóban kisebbséget jelent a 10%-os reformátusság, akik Maroslelével együtt alkotnak egy társegyházközséget.

Az alkalom Szabó Ágnes, kiszombori lelkész áhítatával kezdődött. Jézusnak - akkor a tanítványoknak, ma hozzánk szóló - parancsolatairól beszélt. Keresztyénségünk kritériuma ezek teljesítése. Ha teljesítettük, akkor már is missziót végeztünk. Látszólag ilyen egyszerű, de valójában ilyen nehéz az evangélium terjesztése. Ez a tanulság különösen megerősödött bennünk a továbbiakban.

A falumisszió létezéséről a Református Missziói Központ honlapja révén szereztünk tudomást - éppen csak jelzésszerűen. A Központ vezetője irányított Kósa István, kiskunmajsai lelkipásztorhoz, a téma szakértőjéhez. Érdeklődéssel vártuk előadását, hiszen erről a misszióról eddig még semmilyen ismeretünk sem volt, és a honlap szűkszavúsága is azt sejtette, hogy kezdeti stádiumban lehet a falumisszió koncepciója. Az előadásában e munka első lépéséről, az állapotfelmérésről kaptunk képet. Ebben az összefüggésben a „falu", mint missziói terep, szórványként értendő („szórvány-helyzet, az a helyzet, ahol már nem vagy még nem ideális a helyzet"). Pontos statisztikát kaptunk a szórványosodásról (Magyarország szórvány-ország, ahol sok kicsi és kevés nagy gyülekezet alkotja az egyházat), valamint a lakosság és a hívők számának csökkenéséről. Az előadó érzékletesen mutatott be egy csokorra valót a szórványban működő lelkipásztorok gondjairól (méltatlan lakáskörülmények, „balkáni" egészségügyi, szociális, kulturális állapotok, földrajzi és egyházi hierarchiabeli távolságok, a lelkésznek „tízpróbásnak" kell lennie , hogy minden feladatának meg tudjon felelni). És mégis: a szórvány „Isten szívügye". Jézus nem hagyja magára a kicsit, a gyengét, a beteget. Hosszabb távon Jézus a győztes. A szórvány élmény és forrás, a Bethlem-élmény megélésének helye: Jézust a legváratlanabb helyeken tapasztalhatjuk meg. Nem panaszáradat zúdult a nyakunkba, hanem jó humorral fűszerezett tényfeltárást kaptunk. - Major Istvánné, nagyéri lelkész korreferátuma a szórványban szolgálók elhívatottságához kapcsolódott. Csak az vállalja ezt a missziót, akiben megvan az alázat, az Isten iránti engedelmesség, az előítéletek elvetése, a türelem és tapintat, akit az igaz hit vezérel.

Összejövetelünk harmadik harmadában Zeke Zsuzsa, szegedi segédlelkész beszélt a Zsoltárok Könyvéről, a zsoltárok útjairól, arról, hogy mit jelentettek ezek az imádságok Jézusnak, és mit jelentenek a ma emberének. Ez az aktualizálás jó előkészítést és sugalmazást adott a befejező imaközösséghez.

A mostani képzési témánk legfőbb hozadéka az volt, hogy felhívta a figyelmünket a szórványban élő református testvéreinkre és a körükben hősies munkát végző lelkipásztorokra. A városi presbitériumoknak túl kell látniuk saját gondjaikon, tudnunk kell a hátrányos helyzetben létükért és hitükért küzdőkről. Segítenünk kell őket., imádkoznunk kell értük.

A kiszombori gyülekezet már másodszor fogadta be a tanulni vágyó presbitereket, - ezúttal harminckét testvérünket. Köszönjük a szíveslátást.

 

Dr. Nemes Gábor

területi elnök

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 620, összesen: 1327482

  • 2018. október 21., vasárnap

    A legfontosabb lelkészi tulajdonságoknak a kedvességet és a készséget tartja. Bár egyházmegyéjében sokan küzdenek anyagi gondokkal, mégis azt kéri, im...
  • 2018. október 21., vasárnap

    Veres Sándor világi főjegyzőt választották a Dunamelléki Református Egyházkerület új főgondnokának. A választást a korábbi főgondnok, Tőkéczki László ...
  • 2018. október 18., csütörtök

    Hit és értelem – Iskola- és egyházközeli írások címmel jelent meg ifjabb Bibó István könyve. A kötetet Velkey György mutatta be a budapesti Bibliamúze...
  • 2018. október 17., szerda

    Miért engedi Isten a szenvedést? A kérdésről, amely próbára teszi hitünket, Philip Yancey keresztyén író, újságíró, a Hol van Isten, amikor fáj? című,...
  • 2018. október 16., kedd

    „Istennek az az egyik ajándéka, hogy nem vagyunk egyformák" – Orosz Gábor Viktor előadásából megtudhattuk, hogy nem csak a szépségipar formálhatja át ...
  • 2018. október 15., hétfő

    Vallja, hogy a lelkészek vannak a gyülekezetekért, de ezzel senki sem élhet vissza. Hálás tud lenni a bejáratott dolgokért is, nem akar mindig forrada...
  • 2018. október 14., vasárnap

    Mitől érezzük jól magunkat a munkahelyünkön? Hogyan válhatunk jobb vezetővé? Erről gondolkodtak az idei GLS Nemzetközi Vezetői Konferencia résztvevői.
  • 2018. október 12., péntek

    A háborúknál és a népirtásnál kevés szörnyűbb dolog van a világon. A szenvedés univerzális tapasztalat, ahogy az is, hogy minden tragédiára reagálni k...
  • 2018. október 11., csütörtök

    „Nem az számít, hogy hány évvel élek tovább, hanem az, hogy hogyan.” Szubjektív iraki úti beszámolónk második része.
  • 2018. október 10., szerda

    Most értettem meg igazán, mit jelent az a szó nekünk, reformátusoknak, hogy „LÓNYAY".