Istentisztelet 2022. július 31-én

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Eszt 2,5-11;15-18

Textus: Eszter 4,8/b

Szeretett Testvérek!

Eszter könyve az Ószövetség része. Eszter könyve a Biblia része. Eszter könyve ily módon az isteni Kijelentés része.

Olvasunk tehát egy bibliai könyvet, aminek úgy pörögnek az eseményei, hogy aki belekezd, az nehezen tudja letenni, míg a végére nem ért. Isten azonban nem adta a nevét Eszter könyvéhez. Egyetlen egyszer sem történik rá hivatkozás.

Néhány héttel ezelőtt a Jelenések könyve kapcsán utaltam arra, hogy Kálvin János nem írt hozzá magyarázatot. Nos, Eszter könyvéhez sem, sőt, ismereteink szerint soha nem prédikált róla.

Mit kezdjünk hát ezzel a bibliai szent írással, amiben még csak utalás sem történik Istenre?

Tekintve, hogy ez a kérdés a templomban, az igehirdetés során vetődik fel, merjük elhinni, hogy maga Isten kérdez vissza ránk: Minden erőltetés nélkül, vajon mit akar üzenni, mit akar tudomásunkra hozni, mit akar elvégezni bennünk, miközben elolvassuk Eszter könyvének mind a tíz fejezetét?

Kezdjük azzal, hogy: Miről szól Eszter könyve, a Bibliába került, ezért szent történelmi kisregény?

Ahasvéróst a mérhetetlenül gazdag Dáriusz perzsa király fiát, egy nemzetközi fogadás során szégyenbe hozza a felesége, ezért megfosztják királynői méltóságától. A megüresedett helyre a királyi udvar tisztviselői szűz lányokat keresnek. Tizenkét hónapig tartó szépítkezés után a zsidó Eszter nyeri el Ahasvérós király tetszését. Eszter nem magától, hanem zsidó gyámapja, a királyi udvarban szolgáló Mordokaj utasítására nevezett be a királynéválasztó versenybe. Még az előkészületek során Mordokaj leleplezett egy király elleni összeesküvést, így aztán ő is elnyerte az uralkodó jóindulatát.

Itt akár véget is érhetne a történet, ha nem jelenne meg a színen Hámán. Hámán a király utáni első ember, valami kancellár-féle, aki előtt a király parancsára mindenkinek térdet kellett hajtania. Az udvari rendtartásban egyetlen ellenzéki akad, aki ezt nem teszi meg: Eszter királyné gyámapja, a mi derék Mordokajunk. Hámán begurul, és elhatározza, hogy minden zsidót kiírt a Perzsa Birodalomban. Az ókori holocaust (görög jelentése: teljesen elégő áldozat, héber használatban: shoah = csapás, pusztítás /Zof 1,15; Jób 30,3/) tervéről gyorsan tudomást szereznek a zsidók. Eszter királyné, gyámapja parancsára, a perzsa etikett felrúgásával, életét kockáztatva hívatlanul megjelenik a király előtt. Férje kegyesen fogadja, és kedvét találja benne. Felajánlja Eszternek, hogy bármit kérhet tőle. Ő él a lehetőséggel, és egy lakomát kér, melyre meghívja a birodalom második emberét, a zsidó mészárlást meghirdető Hámánt. Hámán otthon elújságolja a hírt, de hozzáteszi, hogy addig nem teljes az öröme, míg Mordokaj, az előtte térdet nem hajtó zsidó a bekövetkező zsidó-üldözés miatt zsákruhában ülve böjtöl és sír a palota előtt. Felesége kitalálja, hogyan űzze el férje borús kedvét. Éjszaka csináltasson egy hét méter magas akasztófát. Reggel, még a királyi parti előtt köttesse fel Mordokajt, így aztán majd jó hangulatban mehet az udvari eszem-iszom partira. Éjszaka ácsolják a bitófát. A király álmatlansági zavarokkal küszködik. Ha már úgysem alszik, felolvastat magának a nevezetes udvari történetek tekercseiből. A legutóbbi eseményekhez érve szóba kerül Mordokaj neve, és az, hogy a közelmúltban leleplezett egy király elleni összeesküvést. Kiderül, hogy a király elfelejtette megjutalmazni az életmentő Mordokajt. Míg erről beszélgetnek, hirtelen megjelenik Hámán. Ó, épp jókor jön! Majd ő segíteni fog abban, hogyan tüntessék ki Mordokajt. A gonosz Hámán azt hiszi, hogy őt akarják megjutalmazni, ezért szépen felsorolja, milyennek is kell lennie az ünnepi királyi kitüntetés-átadásnak. A király jóváhagyja a programtervezetet, és visszafelé sül el a puska: ő, Hámán gondoskodjon róla, hogy mindaz, amit felsorolt, adassék meg Mordokajnak, aki a kapuban üldögél. Hámán kénytelen kelletlen engedelmeskedik a királynak, és végigjártatja a városon a díszruhában lovon ülő zsidó Mordokajt. Otthon átöltözik, de bosszankodni sincs ideje. Már jönnek érte, kezdődik az Eszter királyné által szervezett dínom-dánom. Ott kiderül, hogy Hámán fel akarta köttetni az imént kitüntetett Mordokajt, Eszter királyné népét pedig ki akarta irtatni. A király első indulatból a frissen felállított akasztófára akasztatja Hámánt. Királyi gyűrűjét/pecsétjét pedig odaadja Mordokajnak, aki korlátlan lehetőséget kap arra, hogy visszavonja a zsidók kiirtására készült tervet.

Itt is véget érhetne a történet, de nem így lesz, mert hátra van még valami! Mordokaj, a király pecsétjével hitelesítve megírja a tartományok vezetőinek, hogy a zsidók büntetés nélkül lemészárolhatják azokat, akik rájuk támadnak; szó szerint „álljanak bosszút ellenségeiken" (8,13). A levélnek akkora hatása van, hogy „Az ország lakossága közül sokan zsidókká lettek, mert elfogta őket a zsidóktól való rettegés." (8,17) Akik nem lettek prozeliták, azok szabályosan lebénultak: „Senki sem tudott nekik ellenállni, mert az egész lakosságot elfogta a tőlük való félelem." (9,2) „Akkor leverték a zsidók minden ellenségüket. Fegyverrel vágták, gyilkolták és pusztították őket, és úgy bántak el gyűlölőikkel, ahogy csak akartak." Az országos vérengzés hallatán a király megkérdi Esztert, kíván-e még valamit? Igen. „Ha jónak látod, királyom, engedd meg holnap is a súsáni zsidóknak, hogy a mára szóló törvény szerint járjanak el! Hámán tíz fiát pedig akasszák föl!" (9,13) Mármint: a holttestüket. Így lett. A fővárosban még egy napig gyilkolhatnak a zsidók. Megérkezik az országos vérengzés  statisztikai jelentése: a zsidók „Gyűlölőik közül hetvenötezer embert mészároltak le, de a zsákmányhoz nem nyúltak." Megnyugodtak. Eszter királyné és Mordokaj utasításának engedve akkor, és azóta megünneplik a púr, a sorsvetés napját, a púrim ünnepet. Eszter könyve gyámja Mordokaj karrierjének betetőzésével ér véget. Mordokaj Ahasvérós király első számú pártfogoltja és nemzeti hős lesz. A könyv utolsó mondata nem Eszternek, hanem neki állít emléket: „a zsidó Mordokaj második ember volt Ahasvérós király után, tekintélyes volt a zsidók között, és igen kedvelték honfitársai, mert népe javát kereste, és egész nemzetségének a boldogulásán munkálkodott." (10,3)

Röviden ennyi a történet. De mi az üzenete? Ki, mit olvas ki belőle? Azt, ami neki tetszik? Azt, amit úgy talál, hogy korábbi nézetét, saját álláspontját nyomatékosítja?

Mondjuk a férfiak, a nevelők, a gyámok egyfajta felsőbbrendűségét. A perzsa király, első feleségének engedetlensége miatt „Levelet küldött valamennyi királyi tartományba, minden tartománynak a maga írásával és minden népnek a maga nyelvén, hogy hirdessék ki minden népnek a maga nyelvén: Mindenütt a férfi legyen az úr a házban!" (1,22) Ezt Pál apostol is megírta: „Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak, mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. Ha nem lenne egyértelmű, az apostol hozzáteszi: „amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben." De milyen jó, hogy mindez nem ragad le egy patriarchális társadalom megkérdőjelezhetetlen erődemonstrációjának a szintjén, hanem Jézust ismerve ekképpen folytatódik: „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte... Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti." (Ef 5,22-25.28.)

Valahol itt a kulcsa az egésznek: Annak, hogy mit kezdjünk az Istent nem említő Eszter könyvével. Isten visszahúzódva figyeli az eseményeket. Látja, (mert biztosan figyeli a történéseket), hogy hogyan gondolkodnak, mit tesznek azok, akiknek a vérében, kultúrájában, vallásában, hagyományaiban azért mégis csak ott gyökerezik az isteni rend. Az, ami elődeit éltette, döntéseikben, helyzetfelismeréseikben, félelmeikben, előrelátásaikban vezette. Eszter és Mordokaj, a harmadik generációs, külföldön élő zsidók génjeikben hordozták az őseiknek adott ígéretet: Isten megsokasítja és megtartja népüket.

Valahol itt a kulcsa Eszter könyvének. Lehet még szemezgetni, csemegézni Eszter fejezeteiből. De bármit is találunk, legyen kedves, vagy első olvasásra megbotránkoztató, egyik esetben se csukjuk be a Bibliát! Vegyük elő az Újszövetség nagyítóját, és - mint az előbb, egészséges házasság esetében -, azon keresztül vizsgáljuk újra, értelmezzük magunkra az olvasott sorokat. Nem kell mindent úgy csinálni, mint akkor Eszter, Mordokaj és a zsidók. Nekik lehetőségük volt a bosszúállásra. Jézus viszont azt mondja: „Hallottátok, hogy megmondatott: „Szemet szemért, fogat fogért." Na ugye! - bólint rá a bosszúéhes szív. Aztán szívritmuszavara lesz, mert Jézus hozzáteszi: „Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosz emberrel, hanem aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is!" (Mt 5,38-39) Pál apostol kifejezetten a bosszú indulatának megfékezésére szólítja fel a római keresztyéneket: „Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek" - így szól az Úr." (Rm 12,19) Várhattak volna a perzsa tartományokban élő zsidók is arra, hogy az Úr mindenért megfizet? Ezt nem a mi dolgunk eldönteni. De: hozzám és hozzád, Jézus tanítványaihoz már nem illik a bosszú!

Olvassátok, vizsgáljátok hát Eszter könyvét, mert ott van a Bibliánkban! Keressétek meg az Újszövetséggel teljes mondanivalóját, élethelyzetetekre illesztett útmutatását. Olvasgatás közben, számomra, ez alkalommal, 2022 nyarán az a parancs jelentett legtöbbet, amit Eszter kapott a gyámjától, Mordokajtól: „... menjen be a királyhoz, kérjen tőle kegyelmet, és esdekeljen előtte népéért." (4,8)

Ne egyszer, ne kétszer, minden nap menjünk oda a királyok Királya, Jézus elé! Kérjünk Tőle kegyelmet, esdekeljünk Előtte népünkért, és a békéért! Ámen