Istentisztelet 2022. február 20-án

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Zsolt 37,3-8

Textus: Mt 18,19-20

Szeretett Testvérek!

A gyülekezetünkben megszokott rend szerint, ma, a hónap harmadik vasárnapján arra készülünk, amit egykor Jézus kért tizenkét embertől. Nem egészen huszonnégy órával a kivégzése, keresztre feszítése előtt, ünnepi, nemzeti ünnepi hangulatban találkoztak egy ház felső szobájában. Nekitelepedtek a vacsorának. Jézus „vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" (Lk 22,19) Miután megvacsoráztak, kezébe vette a poharát, és kijelentette nekik azt, aminek magyarázatával kapcsolatban az azóta eltelt 20 évszázad során a követői vérre menően összevesztek: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre." (1Kor 11,25)

Nem sokkal korábban Kapernaumban, valószínűleg Péter házában (Mt 17,24 és 18,1) a tanítványok azt hallották Jézus szájából: „Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám." Nem találtam nyomát annak, hogy a tizenkét apostol élt volna ezzel a lehetőséggel, de az biztos, hogy az egymás közötti egyetértést nem kérték még ketten sem, mert Júdás az utolsó vacsora közben otthagyta őket, és elment, hogy elárulja Jézust.

A Szentlélek beleegyezésével arra szeretnék ezzel rámutatni, hogy Jézus kijelentése mekkora lehetőséget, és mekkora veszélyt rejt magában. Olvasom még egyszer: „ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám." Két ember egyetértése, imája egyedülálló lehetőséget teremt arra, hogy Atya Isten teljesítse a kérésüket. Két ember nézeteltérése viszont döbbenetes mulasztás, mert kizárja a lehetőségét annak, hogy Isten megoldást nyújtson arra, amit kérnek.

Ketten. Nem tizenketten, nem tízen, nem hatan. Elég, ha csak ketten.

Az elmúlt napokban, a házasság hetén a szokásosnál többen gondolták át, mit jelent ez a (nyelvtanilag: állapothatározó) szó, hogy: ketten. Egy férfit, és egy nőt, akik egymásról gondoskodnak, és egymást segítik. Ahogyan a református házasságkötés fogadalomtétele során kimondják: „hűséges gondviselője leszek", „hűséges segítőtársa leszek".

Az Isten által jónak látott, jónak formált közösségre; a férfi és a nő kapcsolatára nyomatékosan is érvényes az ima-kérés teljesítésének feltétele: „ha közületek ketten egyetértenek". Rátalálnak egymás hangjára. Élnek, remélnek, kérnek. Ketten vannak. Két egyéniség, két személyiség, de együtt: az igaziak. Mint egy szimfóniában megszólaló hangszerek. Húsz zeneszerszám, de még annál is többen. Ütősök, fúvósok, húrosok művelik a szépet. Az összhangot. Harmóniában vannak egymással, mert egyetértenek egymással. Egyet értenek a harmónia alatt. Ha húsz hangszer véghez tudja vinni, akkor két, egymás felé elkötelezett ember is. A házasságban élő férfi és nő közös kérése akkor teljesül, ha egyetértenek. Az evangélium, és a kultúránk európai bölcsőjének (vagy kiságyának) nyelvén az, hogy: egyetérteni, így van leírva: συμφωνέω (ejtsd: szümfóneó). Szimfónia!

Kedves házastársak! Hangzik otthon a szimfónia? Megvan az egyetértés? Imádkoztok együtt? Ugye, nem hagyjátok ki? Ugye, nem megy veszendőbe? Ugye nem mulasztjátok el? Ugye, éltek azzal a példátlan lehetőséggel, hogy egyetértve imádkozhattok, kérhetitek a mennyei Atyát? Csak azért mondom, mert Jézus állítja, hogy „amit kérnek, azt mind megadja nekik". Nektek. Azoknak, akik egyetértésre jutnak abban, mit kellene kérni. És tényleg, mindketten úgy is gondoljátok. Úgy, és abban bíztok.

Istennek legyen hála, nem csak házaspárok vannak itt a templomban. Így az igazi, mert Jézus nem csak házastársakhoz intézte a szavait. A tanítványaihoz beszélt. Azokhoz, akik odamentek hozzá. Azokhoz, akik azóta időről időre összegyűlnek, és együtt hallgatják a hirdetett Igét. Az igehirdetést.

Kedves házasok, és még nem, vagy már nem házasok; kedves egyedül szolgáló testvérek! Hallottatok már róla? Tamás evangéliumáról. Úgynevezett: apokrif írás. Amikor az egyházatyák kiválogatták, hogy mely közkézen forgó, lemásolt, továbbadott írások kerüljenek bele a szent könyvek gyűjteményébe, a Bibliába, Tamás evangéliuma kimaradt a válogatásból. Mi, reformátusok azt mondjuk, nem egyenértékű a Bibliával, de „olvasásra ajánlott". Nos, Tamás evangéliumában olvashatjuk: „Jézus mondta: Ha ketten egy és ugyanazon házban békét kötnek egymással, úgy ha azt mondják a hegynek: menj innen! - az el is fog menni."

Mire gondolok? Arra, hogy nem csak valami jó megvalósulására, hanem a rossz távoltartására is kérhetjük a mennyei Atyát. Már akkor is, ha ketten egyetértenek benne. Mi a feltétele? „Ha ketten egy és ugyanazon házban békét kötnek egymással". Egy és ugyanaz a ház lehet a lakóépület, de, akár az Egyház is. Ketten békét kötnek egymással, és távoltartásra kényszeríthetik azt, ami árt nekik. Árt az egy házban élők közösségének. Árt a barátságnak. Árt a jó szomszédi kapcsolatoknak. Az, ami az egyetértés, a békekötés előtt hegyként tornyosult eléjük, de az egyetértés után csak annyit kell mondaniuk: „menj innen! - az el is fog menni."

Vágytok rá? Hát nem nagyszerű, hogy csak ketten kell egyetértésre jutni valamiben, azt ketten az Atya elé vinni, és rendeződnek a dolgok?

Összeszorított fogakkal nem lehet kierőltetni kéréseink teljesítését. Sem házaspároknak, sem két keresztyén testvérnek, sem vér szerinti testvéreknek, sem azonos célokért küzdő munkatársaknak. A magunkra erőltetett, tűzszünet jellegű megbékélés nem egyetértés. Két ember csak úgy tudja egymás közelében összekulcsolni, vagy egymás mellett, egymással szemben megfogni a másik kezét (de szép is így imádkozni!), ha előtte kiejti belőle azt, amit szorongat.

A szimfonikus zenekarban senki sem zenélhet úgy, hogy az egyik kezében tart valamit, a másikkal pedig fogja a hegedűt, a trombitát, vagy az egyik cintányért. Valahogy biztosan meg tudná pengetni a hegedűt, megfújná a trombitát, és odacsapná valamihez a cintányért, de ha még a saját hangszere sem úgy szólal meg, ahogy kellene, miképpen lenne harmónia, szimfónia, egyetértés a többi zenésszel? Senki sem váltana jegyet egy ilyen koncertre.

Istent sem érdekli az az „előadás", az az ima, ahol bár ketten, de fél szívvel, önző lélekkel, saját maguk igazát a másikénál azért egy kicsit előbbre tolva kérnek valamit. Meghallgatja őket, mert mindenkit meghallgat, de mivel a gondolatok, az elhallgatott vágyak nem harmóniát, hanem disszonanciát, hangzavart produkálnak, elfordul, és addig vár, amíg meg nem születik a szimfónia, az együtt-szólás.

És mi lesz, amikor összeérnek a vágyak, a célok, a remények, és két ember kérése egyetértésben repül a mennyei Atya felé?

Mi lesz? Az, mit Jézus mondott abban a tóparti, kapernaumi házban: „amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám."

Tényleg? Uccu neki! Kérjünk hát bármit? Állj! Várjuk meg, hogy Jézus befejezze: „amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük."

Mielőtt nekigyürkőznénk kéréseink felhalmozásának, nyissuk meg a fülünket, és tárjuk ki az értelmünk, majd a lelkünk kapuját is! Hol van Jézus? Ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek? Igen. Már meg is érett bennetek az elhatározás, hogy legközelebb megint, vagy annyi kihagyott év után először a házastársatokkal, a gyereketekkel, a barátotokkal együtt fogtok imádkozni? Nagyon jó!

De ne feledjétek: Jézus nevében jöjjetek össze! Márpedig, ha Jézust ott tudjátok magatok mellett, akkor annak is tudatában lesztek majd, hogy csak olyat kérhettek, amit Ő jóváhagy. Minden az Ő ellenjegyzésével indulhat a mennyei Atya felé.

Válogassátok ki, aztán felejtsétek el azt, amibe Jézus nem egyezik bele! Ismeritek Őt, ismerjétek meg még jobban, hogy biztosak lehessetek abban, hogy melyik, milyen kéréseitekhez adja örömmel a nevét!

És ha ez is megvan, ha egyetértésben, egy akarattal, egymással összhangban, Jézus jóváhagyásának tudatában választottátok meg a kéréseteket, akkor most már tényleg mehet? Igen. Tényleg teljesíteni fogja? Igen. Hogyan? Szó szerint, úgy, ahogy kértük? Akkorra, amikorra kértük? Pontosan azt, amit elképzeltünk? Nem. Amit mi úgy olvasunk a Bibliánkban, hogy „amit kérnek, azt mind megadja nekik", az evangélium szövegében így szerepel: „az mind megtörténik majd nekik".

Tehát: ha Jézus jelenlétében, ketten egyetértve kértek bármit, hogy megtörténjék, azt a mennyei Atya végbe viszi. Számotokra. Nektek. Kettőtöknek! Úgy, hogy ne csak egyikőtöknek feleljen meg, hanem mindkettőtöknek jó legyen! Hiszen - ne feledjétek -: ketten (vagy hárman) kéritek. Egyikőtöknek sem fog kedvezni. Mindkettőtöknek, mindhármótoknak áldásul szolgál majd.

Szülők, több gyerekért, több felnőttért felelős személyek gyakran sóhajtanak: Jaj, mit csináljak, hogy mindegyiküknek jó legyen? Jézus Atyja, a mi Atyánk tudja. Kérjétek hát: bátran, bizalommal! Beteljesíti nekik, nektek, nekünk! Lám, most is egy asztalhoz hív minket! Melyikőtök kérte? Jól kérte!... Ámen