Presbiteri konferencia - 2019.11.16.
(Fekete Norbert felvételei)
Kattints a képre!
Nyitó áhítat
Kattints a képre!
Kattints a képre!
Presbiteri konferencia - 2019.11.16.
Azon a szombat délelőttön öröm volt templomunk padsoraira tekinteni: ennyi presbitert (140 fő) még nem láttunk egyszerre nálunk. A Békési és a Csongrádi Református Egyházmegyék már harmadszor rendeztek közös konferenciát. Ez a testvéri együttműködés most is sikeresen működött. A Magyar Református Presbiteri Szövetség ez évi vezérigéje köré - „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra..." (ApCsel 20,28) - szerveződött minden előadás. Bár az igehirdető és az előadók látszólag egymástól távol eső témákról beszéltek, könnyen felismertük az összecsengő közös pontokat: a mai egyházi és gyülekezeti életünk javítására vonatkozó jobbító szándékukat. Ki-ki a maga vérmérséklete szerint - harcosan és érdesen, szelíden és szeretettel, szigorú logikával vagy a „tömegek" nyelvén - adta tudtunkra gyógyítási javallatait.
A nyitó áhítatot Kereskényi Sándor nagytiszteletű úr tartotta (1Thessz 3,1-8). Arra emlékeztetett, hogy nagy a presbiterek felelőssége, példaképek ők: tetteikkel és szavaikkal Jézusról tesznek bizonyságot a világ előtt. Mondanivalóját röviden így összegezhetjük: egyházunknak is és mi magunknak is krisztusibbnak kell lennünk.
A két területi elnök megnyitója az esperesi és a határon túli vendégeink köszöntése után Nagy Károly Zsolt, a Sárospataki Református Teológai Akadémia tanára A másokra gondot viselés mindennapi dilemmái címmel beszélt egyházi életünk aktuális gondjairól. Nem megoldási javaslatokat ajánlott, hanem a problémákat feltáró kérdések sokaságát vonultatta fel. Visky András nyomán úgy látja, hogy egyházunk nem kortársa annak a társadalomnak, amelyben él. Régmúlt idők külsőségeit, nyelvezetét őrzi. Hogyan tudunk ily módon válaszolni a kor kérdéseire? Értjük-e a rétegnyelveket? Ezen a téren, bizony, nagyon időszerű, hogy alkalmazkodjunk a mai világhoz. - Majd a sokszor emlegetett „református identitás" kifejezést elemezte történeti visszapillantásában. Önmeghatározásunk soha sem volt állandó: mindig az adott korhoz igazodott. Ma is szükség van egy korszerű definicióra, mert identitásunk megőrzéséhez fontos a biztos támpontok megtalálása. Bátran kell gondolkodnunk, mert megújulás mindig akkor következik be, amikor nem a kész válaszokat követjük. - Végezetül arról beszélt, hogy fel kell tárnunk belső erőforrásainkat: az együttesen végzett munka közösségépítő hatását, a másik ember gondjaira való érzékeny reflektálást, az egymásért való imádkozást.
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke A 21. századi kihívások a presbiter gyülekezetépítő és gondozó szolgálatában című előadásában a megújítási feladatokat sorolva, szinte folytatta az előbbi tényfeltárást Az unalmas, megfáradt, közönyös, langyos egyháziasságot jókedvű egyházi életté kell fordítanunk. El kell hinnünk, hogy egyházunknak van jövője („Krisztus a jövő, együtt követjük őt" - a református egység jelmondata). Tudatos tervezéssel változtatnunk kell a munkastílusunkon. Autokrata vezetés helyett konszenzusra törekvő testületi vezetésnek kell helyt adnunk. A vezetés bizalomra épüljön. Ne feledjük: minden egyes presbiter lelki vezető is. Tehermentesítsük a lelkészeket, hogy ők csak a lelki életre koncentráljanak. - Sokat mondó lehet a válasz erre a kérdésre: mi történik gyülekezetünkben hét közben? Ne csak vasárnapi keresztyének legyünk: hitünket mindennap éljük meg! Elodázhatatlan missziói feladatunk a gyülekezeti felnőttképzés beindítása (2021-re tervezik Debrecenben). - Az egyházmegyék szórványainak gondozására ajánlja a házi csoportok létrehozását, a szórványközösségek örökbefogadását, a szolgálatra vállalkozó nyugdíjas lelkipásztorok bevonását. - Jövő évi közegyházi feladat a tisztújításra való felkészülés. - Egyszóval: legyünk (végre) egyház!
A sok okos és elméleti fejtegetés után a befejező előadás - Presbiteri szolgálat a Kárpátokon túl - a valóságosan létező gyülekezeti élet esettanulmánya volt. Nagy Éva, a Bukaresti Calvineum gondnoka szépen szólóan, hitelesen és mindenkit megérintően adott képet egy olyan gyülekezetről, amely a protestantizmus keleti határain túl és idegen nyelvi környezetben hősiesen küzd a fennmaradásáért. Itt nem elvont kérdés a református identitás, itt mindennap meg kell vívni harcukat református hitükért és magyarságukért. Megfogható példát kaptunk az összetartó közösség életképességéről, az ima erejéről és Isten megtartó kegyelméról.
A konferencia sikeréhez - a nagy tudású előadókon kívül - jelentősen hozzájárult a két egyházmegye lelki és anyagi támogatása, a presbitérium és a gyülekezeti segítőink aktivitása, a kórusunk élményt adó énekszolgálata és Kereskényiné Nemes Lívia szép énektanítása. Mindannyiójuknak hálásan köszönjük közreműködésüket.
A legfőbb köszönet Istené. Ő velünk volt: senki sem lehetett ellenünk.
Nemes Gábor
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 391, összesen: 2216692