Istentisztelet 2023. április 30-án

 

(Dr. Kereskényiné Nemes Lívia)

 

Lekció: Mk 3,13-19

Textus: Mk 3,13

Énekek: 62/1, 300/1.2., 299/1, 809/5 (új é.k.), 469

 

Kedves Testvérek!

 

Ma körülbelül 180.000 ember ébredt fel Szegeden. Durva becslésem szerint közülük 4 ezer megy el valamelyik templomba, imaházba. Beleszámítva azokat, akik a klinikákon fekszenek, idősek otthonában laknak, vagy saját otthonukból nem tudnak kimozdulni, lehetnek még ezren, akik engednének Jézus hívásának. Szeretnének azok közösségében lenni, akik együtt hallgatják Isten Igéjét.

Szegeden ennél sokkal többen vannak azok, akik keresztyén közösségbe nem járnak, de szeretik Jézust. Messziről. Úgy magukban, a maguk módján tisztelik a tanítását. Nagyobb megpróbáltatások során eszükbe jut. Ha szükségét érzik valaminek, még imát is mondanak. Talán Istennek tartják. Csodálják.

Jézust sokan szerették messziről. Jézus azok közül választott tizenkét embert, akik hallottak Róla. Látták, hogy mit tett. Velük, vagy másokkal. Jézus kiválasztotta őket a tömegből. Terve volt velük, ezért meghívta őket az átlag-rajongóknál különlegesebb közösségbe.

Azt akarta, hogy a nagykövetei legyenek. A Tőle hallott örömmel és erővel vigyék el a világba az örömhírt: Isten nem hagyta magára a vétkeiből szabadulni nem képes emberiséget. Elközelített az idő, amikor tisztába lehet tenni a lelkiismeretet. Isten átvállalja a jól titkolt, de annál nyomasztóbb bűnöket. Azért jött, hogy a Benne bízók és Neki örömmel engedelmeskedők haláluk napján ne vesszenek a megérdemelt kárhozat ürességébe, hanem örök életük legyen.

A csupán rajongó tömegből Jézus minden áldott nap kiemeli azokat, akikre vár a világ.

Ha elhiszitek, hogy azért vagytok itt, mert Jézus kiemelt benneteket, ne is gondolkozzatok azon, hogy elfogadjátok-e a meghívását, vagy nem.

Márk evangéliumából kétszer is azt hallottuk, hogy „magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá." Közülük választott ki tizenkettőt. Az evangélium név szerint regisztrálta a nevüket. Most tanítjuk az ötödikes hittanosoknak azt a verset, amivel könnyebb megjegyezni őket. Ti is bemagoltátok? „Péter volt az első, kit követett András..." és így tovább.

Jézus „felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá."

Jézus ma téged akart. Odamész hozzá? Igen, idáig már eljöttél. A hívásának már engedtél.

A tizenkét apostol aznap reggel még nem tudta, hogy mi lesz utána, hogy odamentek Jézushoz. Nem tudták, hogy ezen kívül még valami más is történik velük. Nem is ismerték mind egymást. De Jézus kiválasztotta őket arra, hogy „vele legyenek". Hogy a társaságában legyenek. Ez a 12 ember legyen az Ő állandó társasága.

Ez sokkal több, mint csak az időszakos csodálók tömegében lenni. A kiválasztásuk azt jelentette, hogy ők tizenketten egyfolytában Jézussal lesznek. Amikor Jézus tovább áll, ők is vele mennek. Ha lepihen, ők is lepihennek. Együtt fognak étkezni, együtt fognak imádkozni. Nem csak történet-foszlányokat hallanak majd róla, amiknek a részleteit a képzelőerejükkel kell kiegészíteni. Közvetlen közelről láthatják majd, mit tesz Jézus, és miért csinálja azt, amit csinál.

Jézus mindenkit szeret, aki kíváncsi rá, de személyes meghívást is küld embereknek. Akkor, és az kap meghívást arra, hogy „vele legyen", akit kiválaszt. Ezért van szavakkal nehezen kifejezhető jelentősége annak, hogy megértsd, meghívását!

A meghívása követést jelent. Jézust kedvelni, (hogy azt ne mondjam: lájkolni), nem ugyanaz, mint követni.

Jézus jelenlétét meg lehet érezni a templomban. Jó itt dicsérni Őt. Jó érezni, hogy itt van közöttünk. Jó meghallgatni és megérteni az üzenetét. Jó felfokozott szeretettel rajongani érte. Rajongói vagyunk. Legyünk is! Maradjunk is! De ha Jézust itt hagyjuk, mint a színészt, a színházban, mint a sportolót a stadion öltözőjében, miután a játéka elismeréséért vörösre tapsoltuk a tenyerünket, nem értettük meg, hogy nem ezért hívott minket. Nem a tapsunkra vágyik. Nincs szüksége rá.

Jézus azért választ ki, hogy kövessük! A rajongók közül azért emelte ki a tizenkettőt, mert továbbképzésben részesítette őket. Minket is azért emel ki vasárnap délelőttönként az őt kedvelők sokaságából, mert küldötteinek, apostolainak akar látni minket.

És ahhoz arra van szükségünk, mint amire annak a 12 apostolnak: „hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét". Olyan szomorú, amikor kiderül valakiről, (leginkább magunkról), hogy csak azért akarunk Jézus közelében lenni, hogy hasznot húzzunk belőle. Jó Őt kérni, de az Ő kérését elengedjük a fülünk mellett, vagy álkegyesen kijelentjük, hogy nem vagyunk alkalmasak arra a megtiszteltetésre, amire felkér bennünket.

Nem vagyok szekértő, de nálam okosabb vallásszociológusok tanulmányaiba néha belelapozok, és azt látom, hogy főképpen a fejlettebbnek tartott, (nyugati kultúrájú) országokban működő egyházak felelősen gondolkodó emberei ijedten panaszkodnak. Arra, hogy a gyülekezetek Jézus-rajongókat képeznek, a helyett, hogy Jézus-követőket tanítanának.

A 12 apostol kiemelése arra figyelmeztet minket, hogy Jézus azokkal tud valamit kezdeni, akik az imádaton túl arra is nyitottak, hogy kövessék Őt. Vele legyenek. „Tizenkettőt pedig... kiválasztott arra, hogy vele legyenek". Ma meg itt a templomunkban választott. Hányat? De jó, hogy elsőre csak saccolni tudnám!

Jézus kiválasztása egyenlő azzal, hogy: Jézussal LENNI! Naponta. A nap minden órájában. Nem a munkát eldobva, nem a családot hanyagolva, de a munka és a család, és a házi teendők, intéznivalók közben is. Jézussal lenni. Vele indítva a napot. Minden napot.

Erről eszembe jut egy történet. Nem emlékszem hol olvastam jó harminc évvel ezelőtt. Egy Afrikában dolgozó misszionárius írta. Nem ő volt az, aki elvitte az evangéliumot a szavannán élő törzsnek. Nem tőle hallottak Jézusról. Ő már egy kész, hitét gyakorló közösséget vett át. Missziós bázisa volt a kis falu, ahonnan távolabbra indulhatott, és ahová hetek múlva visszatérhetett pihenni. Nem laktak ott sokan, de így figyelhették egymás lelki fejlődését. Vigyáztak egymásra. Méghozzá úgy, hogy minden reggel mindenki eltávolodott a kis házaikat védő sövénytől. Egyenként. Gyakorlatilag a 25-30 felnőtt a térdig érő fűben kitaposott 25-30 ledöngölt ösvényt. Nem kérték számon egymást erről a lelki gyakorlatról, de ha valaki kihagyott pár napot, a többiek közül valaki a fülébe súgta: Kinőtt a fű az ösvényeden!

Aki meghallja, majd megköszöni Jézusnak, hogy arra hívta őt, hogy szánjon rá időt, hogy „vele legyen", annak nem nő ki a fű a lelki ösvényén, hiszen naponta többször végigjárja.

Oda Jézushoz, vissza a szolgálatba. Oda Jézushoz, vissza a világba.

Oda Jézushoz, a forráshoz, vissza a kiszáradt emberek közé. De úgy, mint akin meglátszik, hogy nem szomjazik. Feltöltekezett. Rá lehet kérdezni, hogy hol? És a feltöltekezett ember válaszolni fog. És te válaszolni fogsz. Elmondjuk, hogyan merítettünk erőt a Jézussal töltött időben.

Nem vagyunk rá alkalmasak. Persze, hogy nem. Ő tesz alkalmassá! Jézus nem „apostoli kiképzésben" részesült, jelesre vizsgázott embereket választott magának. Az apostolok nem teológusok, nem törvénytudó, nem fanatikus vallásos emberek voltak. Halász, vámszedő, egy szélsőséges párt tagja... Első látásra nem is nagyon illettek össze.

Mi sem. Hány foglalkozást, hivatást, szakmát képviselünk itt? Jézus mégis meghívott. Titkos választással. A Biblia ezt írja: Jézus „magához hívta, akiket akart".

Ma például téged. Nem azt nézi, hogy mit tudsz tenni érte, hanem azt, hogy Ő mit tud elvégezni - rajtad keresztül. Ez a kiválasztása alapja.

Jézus nem azt nézi, hogy népszerű vagy-e? Elhívta a vámszedő Lévit (Mátét), aki a saját szakmáját űzőkön kívül nehezen talált volna társaságot. A zsidók gyűlölték a vámszedőket. Ki választ ilyen küldöttet magának? Jézus. Mert tudta, hogy megváltozhat! Tudta, hogy mennyire meglepődnek majd az emberek, mi lett Léviből, a vámszedőből. Szeretet-nagykövet. Na, ezt megnézik maguknak! Kíváncsiak lesznek rá. Ő pedig Jézusról fog beszélni.

Jézus magához hívta azokat, akiket akar. Aztán közülük kiválasztotta azokat, akiken keresztül beszélt, cselekedett, szeretett. Azok közül választott, akik együtt voltak Vele. Akik látták, hallották, mit jelent szeretni. Egészen új volt a számukra, de megtanulták.

Jézus nem írta le nekik pontról pontra, hogy mit kell mondaniuk. Arról beszéljenek, amit megtapasztaltak.

Nekünk lehet, hogy még könnyebb dolgunk van. Mert mi vissza is olvashatjuk, mi a dolgunk. És ez nem lehetőség, hanem tanács! Légy Jézus társaságában! Olvass Róla, olvass Vele, Szentlelkével minden nap! Megváltozol, és megváltoztatsz másokat.

Ma titeket hívott ki a tömegből. Kb. 180.000 ember közül.

Mert így akarta.

Megint egy kicsit többet sejtünk abból, mit kell tennünk. Tegyük meg! Legyünk a küldöttei! Ámen