Istentisztelet 2020. március 29-én

Videó: kattints a képte!

(Dr. Kereskényi Sándor)

Böjt 5. vasárnapján - 2020. március 29-én

Lk 19,45-48; és 20,1-8

Szeretett Testvérek!

Akik bármilyen rend szerint, de annak következetesen engedve naponta olvassák a Bibliát, azoknak Isten feltár egy titkot! A következőt: Nem feltétlenül a kialakult helyzethez kell keresni bibliai mondanivalót, hanem: fordítva! Az adott napon, a bennünket magába szippantó körülmények között élve, kiderül, hogy Isten mit akar mondani a soron következő bibliai rész betűin, felolvasott hangjain keresztül!

Ebben a gyülekezetben sokan nyitják fel reggel, vagy este a református bibliaolvasó kalauzt. Nem kötelező a szerint olvasni a Bibliát, de segít, hogy kialakítsuk az előbb említett következetességet. A Szentírásnak azokból a fejezeteiből kortyoljunk egyet minden nap, melyeket valamikor a Szentlélek Isten rakott sorba.

Az már csak ráadás, hogy akikkel megbeszélhetjük ezt a szent szomjúságoltást a szent forrásból, azok, aznap ugyanazt olvasták, tehát a miénkhez hasonló gondolatok foglalkoztatják őket. Olyan ez, mint amikor gyermekkoromban, az iskolai szünetekben megbeszéltük „a tegnapi filmet". Senki nem kérdezte: „Melyik filmet?", mert mindenki egyet láthatott azon az egyetlen tévécsatornán. Bors őrmestert, A Tavasz tizenhárom pillanatát, „Kalambót", a „Jogi eseteket", vagy éppen Gojko Mitic jugoszláv színészt, néhány apacs harcosnak öltözött NDK-beli lovas statisztával. Tekintve, hogy az órák közötti szünetben, és a délutáni napköziben e jeles filmeket darabokra szedtük, kívülről fújtuk a forgatókönyvet, és mélyen magunkba szívtuk erkölcsi tanításukat.

Milyen jó lenne, ha ezt tennénk a napi, közös biblia-élményeink beszélgetős megosztásával! Kibeszélnénk a Bibliát!

2020. március 28-án és 29-én az, aki bibliaolvasó kalauzunk ajánlásait követve figyelt az újszövetségi mondanivalóra, az előtt két jelenetet forgatott le a Szentlélek. (1) Jézus rendet rakott a templomban, majd (2) a „főpapok, az írástudók és a nép vezetői" igyekeztek őt csapdába csalni.

Ahányan látják, hallják, olvassák ezt a zártkörű, mégis tágas teret kapott, a világ bármely pontján elérhető istentiszteletet, annyian, annyiféleképpen élik meg életminőségük alakulását, amit ez a gyáva, mindenhová beférkőző vírus diktál.

Tehát. Én most a Szentlélek szócsöveként elmondom, Isten ma mire szerződtetett engem. Mit adok oda nektek, amit én is tőle kaptam. Ti pedig arra kérjétek Őt, hogy tegye alkalmazásba, indítsa be nálatok úgy, ahogyan Ő akarja. Mindig, mindenhol ezt teszi, ahol az Ő nevében gyűlnek össze prédikációt hallgatni.

A templomban illik viselkedni. Most is. Ott is, ahol nézed a képernyőt! Templommá vált az a hely, az a helyiség! Kérlek benneteket, hogy ne egyetek, ne igyatok közben. Kapcsoljátok ki a telefonotokat, és kapcsoljátok be azt a szenzort, ami átalakítja a szót, és pengetni kezdi bennetek a húrokat. Milyen húrokat? Nem így hívják, nincs neve, de nem találtam más kifejezést. Azokról a (mégis:) húrokról beszélek, amiket Isten feszített ki bennünk, de ritkán játszunk rajtuk, és akkor sem figyelünk a dallamukra, amikor a Szentlélek, Jézus, az Atya rezegteti meg őket.

Most megpendíti őket. Visszavisznek minket a Jézus születése utáni negyedik évtized elejére.

Pompeius császár már nyolcvan éve elfoglalta a zsidó nép fővárosát. Csaknem harminc éve hivatalosan is a Judaea nevű római provincia területén fekszik. A Templomban azonban szabad utat kapott a vallásgyakorlat. A zsidó papok az állatok százait, ezreit áldozzák az oltáron. Nem akármilyeneket. Hibátlanokat. Ezt írja elő Mózes törvénye. Hibátlan állat az, amit a papok annak nyilvánítanak. És ha nem az? Semmi baj, nem kell hazautazni, és másikat hozni! Lehet vásárolni azokból, amiket az ő embereik árulnak. A Templom körüli udvarban, ami már a Templom hatásköre volt. Az ottani állatok piaci ára többszöröse a vidéki árfekvésnek, de hát: ők csak segíteni akarnak... Tessék, csak tessék! Milyen pénzük van a vásárlásra? Mindegy! A pénzváltók az összes, Mediterrán-tenger partvidékének piacán forgalomban lévő valutát átváltják a helyi érmékre. Rossz az árfolyam? Hát, ilyen időket élünk!

A nagy zsibongásban felfigyelnek arra a kis csapatra, amit az északról jött tanító, pár évvel ezelőtt még vidéki ács, bizonyos: Jézus vezet. Jézus kilép közülük. Odamegy az eladók és vásárlók közé. Mit csinál? (A részletek kedvéért, most „megkérdezzük" a másik három evangélistát /Máté 21. rész, Márk 11., János 2./ is!) Jézus odanyúl, ahol a juhok, marhák vannak kikötve. Leveszi az egyik kötelet, és csapkodni kezd vele. Az állatok megriadnak. Tulajdonosaik sietve kiszaladnak velük. A galambárusok kapkodnak a székeik és a verdeső szárnyasok után.

Mire észbe kapnak, Jézus már felborítja a pénzváltók asztalait. Közben Jeremiás próféta dörgedelmét kiáltja az arcukba: „Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet rólam neveztek el?" (Jer 7,11) Suhog a kötél. Most Ézsaiás prófétát kántálja: „... mert az én házamat imádság házának fogják majd nevezni, minden nép számára!" (Ézs 56,7) Végül kitör belőle Dávid király keserűsége: „Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak." (Zsolt 69,10) Aztán lecsillapodik, és azt teszi, amit szokott, ha tömeg veszi körül. Vakokat és sántákat gyógyít. A gyerekek pedig kiabálni kezdenek: „Hozsánna Dávid Fiának!" (Mt 21,14-15)

Kérjünk szünetet a Szentlélektől! Meddig is jutottunk? Jézus rendet rak. Elmondja mire való az a viszonylag kis épület, és annak hatalmas udvarai, amit Templomként ismer a nép. Nem arra, amire használják. Az áldozatok rendben vannak. Azt Isten írta elő. A tized, a jövedelem áruban vagy pénzben megfizetett 10%-a beszolgáltatásának, megfizetésének is helye van. Ezt sem a papok találták ki. Isten íratta le Mózessel. Azoknak adja, akik az Ő dolgaival foglalkoznak. Főállásban. Más jövedelmük nincsen. Jézus felborítja a pénzváltók asztalait. Nemcsak ott, de sehol nincs helye azoknak, akik tisztességtelen módon kihasználják a tiszta szívvel és igaz áldozattal Istent dicsőíteni akaró embereket.

Ezt olvastatja, hallatja, és érteti meg velünk Jézus 2020. böjtjének ötödik vasárnapján. A vírus támadásának idején. Jézus rendet rak! Nem tűrte eddig sem, de várt. Nem szólt. Amikor azonban indul, és kinyitja a száját, akkor nemcsak az asztalok borulnak fel, hanem a rosszul berendezett vallásgyakorlat is!

Nem tűri a vallásoskodást. Megvan a leírt, félre nem érthető módja annak, miben gyönyörködik az Isten, és mit nem visel el. Lapozzunk csak át a bibliaolvasó kalauz e hétvégére illesztett ószövetségi passzusához! „Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer." (Péld 28,13) Ezt találjuk a Példabeszédek könyvében.

Nem tudom (de ezzel nem mondtam semmit); senki sem tudja, mi lesz a vége ennek a világméretű felfordulásnak. A százharminc éve ismert parazita idei változata sorra borogatja a rendetlenséget fenntartó pénzvilág asztalait, és otthoni, állami, kontinentális gazdasági karanténba hajtja a tisztességtelen együttélés vásárlóit és árusait. Jó vége lesz-e, vagy rossz vége? „Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer."

Jézus, húsz évszázaddal ezelőtti templomi fellépése mintha bűnbánatra hívná a világot. Jaj, de elnéző voltam! Nem a „világot"! Ha ezt mondom, már nem is érzem magamra érvényesnek. Bűnbánatra hív engem! Most kapaszkodj meg: És téged! Ha azt akarod, hogy jó vége legyen az egyre szerteágazóbb összevisszaságnak, és a helyére kerüljön a világ rendje, ne takargasd a vétkeidet! Mutasd meg, mondd el annak, aki nem fog kinevetni, nem ordít rád, és... nem lepődik meg! A jó Isten várja, hogy valld meg neki mindet, aztán hagyd el őket! Ennek már jó vége lesz! Olyan jól érzed majd magad, rögtön utána, mint amikor remegve elmondtad a huncutságodat édesapádnak, édesanyádnak, ők pedig szúrós szemmel csóválták a fejüket, de azokban a szemekben ott volt a büszkeség is: bízik bennem ez a fiú, ez a lány!

Visszatérünk a helyszínre. A főváros politikai és vallási vezetői, akik egyébként nehezen jöttek ki egymással; főpapok, írástudók, és a vének egy emberként esnek neki Jézusnak: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?" A válasz nem kitérő. Jézus nem menekül. Visszavágása teljes mértékben megfelel az ókori bölcs viták szabályainak. „Én is kérdezek tőletek valamit, mondjátok meg nekem: Vajon János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől?" Az ő útját előkészítő Keresztelő Jánosról beszél. Támadói zavarba jönnek. Ha azt mondják, Keresztelő János mennyei utasítást teljesített, akkor biztosan jön az újabb kérdés: Akkor miért nem hittek neki? Ha viszont emberi ötletnek tarják János keresztelését, ott helyben meglincselik őket. Biztos, ami biztos, visszavonulnak, azt mondják, nem tudják a választ. Ők sem kapnak hát feleletet Jézustól.

Azt kérdezed, mi ez a vírus, mi ez a titokzatos hatalom, ami rettegésben tartja a világ Istent magától eltaszító részét? Jézus mai viszontkérdése: amit a Bibliában olvastál; amit életedben igehirdetésből hallottál; ami imát megtanultál, amit imádkoztak érted, az mind honnan eredt? A mennyből, vagy emberek, papok, nagyszüleid, apukád, anyukád, hitoktatóid találták ki?

Nos, senki sem fog megkövezni, ha még mindig emberi találmánynak tartod Isten leírt, elmondott, megtanított igazságát. De ha azt mondod, az évszázadok óta fennmaradt, másolt, nyomtatott, elolvasott és prédikált szavak Isten kijelentései, akkor nyugalmat találsz. Magad is meglepődsz rajta, de elkezded felfedni a vétkeidet, és... igen: irgalmat nyersz!

Mert Jézus szerető hatalma bármikor véget vet a pusztításnak. Hiszed? Én is. Ámen