Istentisztelet 2020. december 26-án

(Dr. Kereskényi Sándor)

Karácsony II. napján /interneten/

Lk 2,17-20; Mt 2,13

Szeretett Testvérek!

Kicsit rendbontó, de a nagy REND-et meg nem bontó módon, később fogom felolvasni a prédikációt alátámasztó bibliai részeket. Karácsony másodnapján találkozunk újra. Nem szemtől szemben, hanem „képernyőstől képernyőben". Ez is valami, és hálásak lehetünk azért, hogy idáig jutott a fizika, az informatika tudománya. Ily módon is megtekinthetjük, hallgathatjuk, később el is olvashatjuk ezt az igehirdetést.

Jó nektek! Ti láthattok engem, de én nem futtathatom végig a szemem rajtatok. Habár igaz, hogy a hirdetett Ige él, és Isten Szentlelke elintézi, hogy akiknek mondani akar valamit, azok ki is hallják a személyükre alakított üzenetet. De mégis... mégis jobb lenne, ha itt ülnétek előttem, a záróének után pedig pogácsák, sütik, tea, kávé mellett hallgatnánk meg egy előadást lent, a gyülekezeti teremben.

Olyan ez a „képernyős istentisztelet", mint Karácsony másodnapja. Az első nagy öröm megvolt. Jézus megszületett. És? Itt a vége, fuss el véle? Jól végződött az izgalmas utazás, szálláskeresés története? Földre szállt a Megváltó; minden rendben? Nem! Isten testének jászolba fektetése valaminek a nyitánya volt.

Mi történik otthon karácsony másodnapján? Késői ébredés. A konyhában a karácsony esti vacsora majdnem teljesen eltakarított nyomai. A szobában fenyőillat, az elfújt gyertya és a leégett csillagszórók semmivel össze nem téveszthető illata. Csomagolópapír, és néhány már lehullott fenyőtű. A két ünnep között újra a munkahely, vagy ha még maradt a szabadságból, akkor januárban kell újra dolgozni. Azoknak a szerencséseknek, akiket nem küldött haza a munkaadójuk. Akiket nem tört össze a betegség. Akik fel tudnak állni az egyedül töltött ünnep után. Karácsony másnapja az újrakezdés nyitánya.

Isten újat kezdett Betlehemben. Alapokmányba véste az Új Szövetség első sorát. Az emberiséggel kötött új szerződés utolsó pontját Jézus feltámadásával teszi a szent dokumentum végére.

Karácsonynak tehát nem csak másodnapja, de sok száz éve is van. Mi a huszonegy-századik évben csaphatjuk össze a tenyerünket: Hála legyen Istennek, hogy már többször is végigolvashattuk a sorozat folytatását! Tudjuk, mi lesz a vége! Mégis izgalmas, mert mi vagyunk a szereplői!

Apropó: sorozat! Szeretjük őket. Én például odáig vagyok a bulvár-történelemért. Egyik ismerősöm így nevezte a történelmi regényeket. Ezek a művek népszerűsítő formában tárják elénk a történelem jeles eseményeit. Bizonyos értelemben tényleg bulvár írások, mert kitalált, vagy eltúlzott részletekkel teszik érzékletesebbé azt, amiről visszafogott mértékű emlék-töredékek, tények maradtak ránk. Történelmi regény-sorozatokat jó olvasni, mert az izgalmas fejezet végén tovább lehet lapozni. A sorozatfilmek készítői ellenben jól kitolnak velünk. Figyelmünk és érdeklődésünk fenntartása érdekében a legizgalmasabb képekkel fejeznek be egy-egy epizódot.

Na, nem így: Isten! Ő, írásban is „kiadta" a történetét. Ezért aztán bármikor elolvashatjuk, hogyan folytatódott az a betlehemi inkarnáció (karácsony); Isten látható, megérinthető születésének napja. Karácsony másod, és nyolcadik napja, és tizenkettedik, és harmincadik, és harmincharmadik éve.

Isten Lelke, ezen az idei karácsony-másnapján arra nézve ad tanácsot, hogyan folytassuk az ünnepet. Mi történt akkor, és azt hogyan ágyazhatjuk bele a saját életünk sorozatának folytatásába.

Akkor: most olvasom Lukács evangéliuma 2. fejezetének 17-20. verseit. ...      Felnőtt és még kicsiny gyermekeink összes betlehemes játékán hallottuk már ezt a néhány sort. Az istállóba betérő pásztorok elmesélik, hogyan jelentette ki nekik az angyal Jézus születését. Közvetlenül utána „mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent... Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." (Lk 2,13-14) A pásztorok aztán magukra hagyják a szent családot. És ekkor kezdődik Mária számára „karácsony-másnapja"! Hogyan? Mivel? Hallottátok, visszaolvashatjátok: „Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta." Lukács evangélista görög nyelvű lejegyzése egészen pontosan azt írja, hogy Mária a pásztorok híradását „összedobálta", „egybevetette" (συμβάλλουσα ejtsd: szümballusza) a szívében. Mivel? Azzal, amit kilenc hónappal korábban hallott Gábriel angyaltól. „Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd... " (Lk 1,31-32)

Ti megtettétek már? Összeraktátok már a sokszor hallott karácsonyi történetet? Mi épült belőle? Kérdezem, mert nem biztos, hogy a halomba dobált érték több, mint a kevesebb, de okosan felépített kis darab. Láttam már olyan gyerekszobát, ahol két, derekamig érő műanyag vödör volt teleszórva legó játékkal. Megkérdeztem a srácot, mit szokott építeni belőle? „Hát mindent, amit kitalálok. Először az eredeti dobozokba tett használati útmutatás szerint összeraktam a robotot, a versenyautót, a kalózhajót, meg minden mást. Utána szétszedtem a játékokat, és a darabjait beledobáltam ezekbe a tartókba. A leírásokat kidobtam, vagy elkallódtak. Azóta csak én találok ki mindenfélét." A legó nagyon jó játék. Igazi készségfejlesztő. Mindenkinek ajánlom. Volt egy barátom, aki, miután ágyba tette a fiait, csendben leszedegette a játékpolcot, kivitte a dobozokat, és lefekvés előtt még két óráig legózott.

A Biblia még jobb dolog. A legjobb, amit Isten kitalált nekünk lefekvés előtt és felkelés után. Felépíthetjük belőle a délelőttöt, a délutánt. A házasságunkat. A gyereknevelést. A beszélgetéseinket. Az értékítéletünket. Sziklaszilárdan megalapozhatjuk vele az utolsó lélegzetvételünk utáni létezésünk alapjait. Ha: megőrizzük az eredeti használati utasítást!

Mária „megjegyezte, és szívében forgatta" a pásztorok mezei jelentését. Összevetette azzal, amit korábban hallott. Ráépített hite alapjaira. Te mit kezdesz - értsd jól! - karácsony „legó-kockáival"? Isten megveti benned az alapot. Van, lenne mire építened. Karácsony másnapján és a további 364 napján. Adj esélyt magadnak! Jegyezd meg, és az ünnep utáni napokban, az isteni betonkeverő = a bibliai üzenetkeverő: a Szentlélek irányításával forgasd a szívedben mindazt, amit eddig hallottál! Rakd össze azt, amit ma este olvasol a Bibliában azzal, amit egyszer már megjegyeztél a templomban, vagy itt, a képernyő előtt! A betonkeverőbe cementet, homokot, kavicsot és vizet raknak. Neked ennél lényegesen több összetevőt ad Isten. Ne válogass! Mindegyikre szükség van hited építményéhez. Keverj, habarj, malterozz, építs hitet, életet a másodnapi, de egyáltalán nem másodlagos üzenetekkel, bibliai hozzávalókkal!

Ha már belejöttünk, kedves „szakik", drága építőmunkásaim az építésbe, olvasok még egy másodnapi históriát! Ezúttal Máté evangéliuma 2. fejezetéből, a 13. verset. ... „Miután elmentek..." Kik mentek el? Nem a pásztorok. Ezek messzebbről érkeztek. Külföldről. Keleti bölcsek, tudósok voltak. Arannyal, tömjénnel és mirhával ajándékozták meg a szent családot. Ideje is volt valami bevételnek, mert a családnak jelentős kiadásai lesznek. Utazni fognak. Ahogy nyugalmat talált a kis Jézus, Mária és József, megjelenik az Úr angyala. József - akivel korábban is álomban értekezett az isteni hírnök -, azt a parancsot kapja, hogy most azonnal ébredjen! Fogja Jézust, riassza Máriát, és azonnal induljanak Egyiptomba! Az angyal remek emberismerő, ezért, mielőtt a kimerült József értetlenkedne, (megalapozottan) rá is tesz a buzdításra egy lapáttal: „Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket."

2020. ünnep-másnapján a sorok közül ezt üzeni Isten: akkor, az én választottaim előtt bezártam Izráel földjét. Heródes elől nem Názáretbe küldtem az én választottaimat. Nem a hegyekbe, ahol Dávid király is menedéket talált. Nem oda, ahol Illés próféta bújt el Jezábel gyűlölete elől. Nem. Izráel kapuit zártam be előttük. A betlehemi születést követően József és Mária nem tudtak hazamenni Jézussal.

2020. karácsonyán zárva vannak templomunk ajtajai. Közös lelki otthonunk zárva van. A szent család Egyiptomig futott. Mi, a lakásunk négy fala közé. Jézus, Mária és József Egyiptomban talált menedéket. Egyedül voltak. Mi, most ott vagyunk a legnagyobb biztonságban, ahol egyedül vagyunk.

Mária és József társaságában ott volt Jézus. Ha magaddal viszed Jézust, Ő ott van, ahová menekülnöd kell. Még ha egyedül vagy, akkor is!

Isten bezárta Izráelt a szent család előtt. Isten, - hiszem, hogy felelősségteljes döntésünk eredményeként - bezárta előttünk a templom kapuját. Józsefnek és Máriának ezt üzente az otthontalansággal: Így próbálom meg a hiteteket, az engedelmességeteket! A nagy öröm után is bíztok-e abban, hogy akkor vagytok biztonságban, amikor alkalmazkodtok a körülményekhez? A sok-sok vasárnapi öröm után ezen a különös karácsonyon, annak másnapján mi ugyanezt a kérdést kapjuk. Bíztok-e bennem? Elhiszitek-e, hogy ez a világraszóló helyzet része annak a folyamatnak, amivel én számolok, amit én javatokra fordítok? Bíztok-e bennem? Engedelmeskedtek-e nekem?

„Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket"? Miért nem ölte meg Isten ezt a kegyetlen embert? Mert még ő is szerepet játszott az Első Karácsony utáni fordulatokban. Isten világot felfordító helyzetéhez igazodva zárva van a templom? Miért nem végez Isten a vírussal? Mert - ne kérdezzétek hogyan, de - ez is szerepet játszik a Jézus második visszajövetelét előkészítő programsorozatban.

Maradjatok hát Jézus közelében e furcsa „menekülés" időszakában is! Máriától példát véve, forgassátok szívetekben azt, amit már hallottatok! Meg fogjátok kapni az életekre illő alkalmazás világosságát! Aztán, Józseftől példát véve engedelmeskedjetek az Istentől kiparancsolt helyzetnek!

Így lesz áldás és békesség a „menekülés" helyén, és a hazatérésünk, a helyreállítás, a gyógyulás idején. Ámen