Istentisztelet 2022. április 18-án - Húsvéthétfő

 

(Dr. Kereskényiné Nemes Lívia)

 

Húsvét 2. napján délelőtt

 

Lekció: Mk 16,1-13

Textus: Mk 16,14-15

 

Kedves Testvérek!

 

Magyarországon a Húsvét négynapos ünnep.

Nagypéntekkel kezdődik. Azzal a nappal, melyen Jézus kimondta a keresztfán: „Elvégeztetett!"

Nagyszombaton pihenünk, és készülünk az evangélium bejelentésére.

Húsvét vasárnap beteljesedik az örömünk, és ma, hétfőn folytatódik.

Márk evangéliumában a sírboltban fehér ruhába öltözött ifjú azt mondta az asszonyoknak: „A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt."

Máté evangéliumában vasárnap hajnalban magdalai Mária és „a másik Mária" indul el megnézni sírt. Földrengés támad. Egy angyal száll le a mennyből, elhengeríti a sírboltot fedő követ. Leül rá és megszólítja a két Máriát: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt."

Lukács evangélista azt írja, hogy két, fénylő ruhás férfi lépett az asszonyok mellé, és így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza: megmondta nektek még Galileában, hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie, de a harmadik napon fel kell támadnia."

A negyedik, János evangélista emlékei szerint magdalai Mária beszélgetésbe elegyedett két angyallal. Ők kezdték: „Asszony, miért sírsz? Ő ezt felelte nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették. Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. Jézus így szólt hozzá: Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom. Jézus nevén szólította: Mária! Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: Rabbuni! - ami azt jelenti: Mester."

Mit érezhettek ezek az asszonyok! Örültek, örültek, örültek! De nem tarthatták magukban a nagy örömet. Szerintem nem is akarták, de azért biztosan jólesett nekik a bátorítás.

A négy közül két evangélium megírja. Máté:„Jézus így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Menjetek el, adjátok hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem." „visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek." János: „Jézus ezt mondta neki:... menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez."

Kedves Testvérek! Nem hiszem, hogy az asszonyok örömét össze lehet hasonlítani a miénkkel. A sírhoz érkező asszonyok személyesen találkoztak Jézussal. Látták az arcát, a kezén, a lábán a sebeket. Hallották a hangját, a lépteit.

Ne feledjük azonban, hogy azt is Jézus mondta: „boldogok, akik nem látnak, és hisznek."

Én boldog vagyok. Tudom, hogy ti is. Nem látjuk Jézust, és hiszünk. Hisszük, hogy megszületett Betlehemben. Hiszünk mindent, amit mondott, és tett. Hisszük, hogy helyettünk és miattunk vállalt mindent, ami kereszthaláláig fájt neki. Hisszük, hogy azt végezte el a kereszten, amit értünk kellett, hogy megtegyen: „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Boldog vagyok azért is, mert hasonló lehetek a Jézus sírjához eljutó asszonyokhoz. Hasonló vagyok a Feltámadást nem látó, de azt elhívő asszonyokhoz. Elhiszem, amit kétezer éve mondanak azok, akik nemzedékről nemzedékre egymásnak adták a szót. Hiszem, hogy amit leírtak a szemtanúk, és azok, akik hittek a szemtanúknak, és rám hagyták a Bibliában.

Hasonló vagyok, és ti mind hasonlóak lehettek az evangéliumi asszonyokhoz, és a tanítványokhoz.

Vihetjük az örömhírt szerte a világba: Krisztus feltámadt! Bizonnyal feltámadt!

Elmondhatjuk, hogy miért örülünk neki.

Azért örülünk Jézus Krisztus feltámadásának, mert elmondhatjuk Neki, Jézusnak, vagy az Atyának, vagy a Szentléleknek, hogy mi nyomja a szívünket. Mindegy melyiküket szólítjuk meg. Mindhárman hallják. Ők ugyanis három személyben egyek. Ugyanazok. Ők a Szentháromság egy Isten.

Neki, Nekik mondhatjuk el, ami nyomja a szívünket, amitől nehéz a lelkünk. Amitől félünk, ami bennünket érhet. Fájhat a testünkben, fájdalmat kelt a lelkünkben. Elmondhatjuk, hogy félünk attól, amitől mások félnek. Szenved a testük, szenved a lelkük.

Azért örülünk Jézus feltámadásának, mert addig tart a félelmünk, amíg meg nem osztjuk vele. Amíg nem imádkozunk.

A gyerekeink nagyon félnek mindaddig, amíg el nem mondhatják nekünk, mi a félelmük oka. Ahogy elsírták nekünk, megkönnyebbülnek egy kicsit. Megfogjuk a kezüket, és elmondjuk nekik, hogy nem is kell annyira félni. Lehet, hogy nincs is okuk a félelemre. Csak megijedtek. Lehet, hogy van rá okuk, de változtassuk át! Kellemetlen lesz az az injekció, az a fogtömés, de sokkal-sokkal rosszabb lenne, ha elkapnák a betegséget. Sokkal jobban fájna, ha nem ülnének be pár percre a fogorvos néni, bácsi székébe. Amiről pedig csak hallottak, de nincs itt, nem történik meg velük, attól egyáltalán ne féljenek!

Örülünk Jézus feltámadásának, mert Ő még ennél is sokkal hatékonyabban változtatja át a félelmeinket. Csak mondjuk el neki! Már jobb lesz. Higgyük el neki, hogy fájdalmainkat, aggodalmainkat reá vethetjük! Átadhatjuk neki. Át fog venni belőle. Annyit, hogy amennyi marad, azt már tényleg elviselhetőnek tartjuk majd.

Örülünk Jézus feltámadásának azért, mert a félelmeket kiváltó bűneinkért bocsánatot szerzett a kereszten. Három szeg alá odafért minden, amit bármikor is elkövettünk. Jézus szenvedő testébe minden bűnünk belefért. Még azok is, amiket nem akarunk, de el fogunk követni. Mert későn vesszük észre mit tettünk.

Örülünk Jézus feltámadásának, mert a mi Atyánk a régen elkövetett, de később megvallott vétkeinket megbocsátja. Kivétel nélkül. Csak azokat nem, amik miatt nincs bűntudatunk, tehát nem valljuk meg. Bűneink megvallásához csak annyi „emlékeztetőt" kell mondanunk az Atyának, hogy „Jézus érdeméért kérlek". Mert azért bocsátja meg. Emlékeztetjük magunkat: Jézus érdeme az, hogy minden vétkünket odaszegeztette a keresztre.

Örülünk Jézus feltámadásának, mert garanciális feltételek nélkül ez a garancia a mi feltámadásunkra is. Testben. Olyan testben, mint az övé volt, amikor húsvét után találkozott az asszonyokkal, a tizenegy apostollal, később, negyven napon keresztül pedig több száz emberrel, mielőtt felment a mennyekbe.

Hasonlóak vagyunk a húsvéti asszonyokhoz. Nem látjuk Jézust, de az igehirdetésekben is találkozunk vele. Ő szólít meg Szentlelkével.

Megszólít minket, mint a húsvéti asszonyokat, és azt mondja, amit nekik, majd az apostoloknak: adjuk tovább a Feltámadás hírét. Minden örömével együtt. Lehet beszélgetni Istennel! Elveszi félelmeinket! Meghallgatja bűnvallásunkat! Megbocsátja vétkeinket! Örök életre hív!

Mi pedig másokat. A sírnál az asszonyoknak adta a feladatot. Aztán az apostoloknak: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"

Köszönjük meg, hogy itt, a templomban ugyanazt a feladatot kapjuk az Úrtól, amit az asszonyok, amit a tanítványok!

Vigyük az örömhírt!

Úgy, amilyenek vagyunk. Nem kell keresztyénnek látszanunk. Ha nem vagyunk azok, vagy amikor nem él bennünk az örömhír, úgyis hiába erőlködnénk.

Mondjunk azt, amit hiszünk! Mondjuk el, miért hisszük!

Ismerjük meg még jobban a hitünket! Olvassunk utána a Bibliában! Engedjük meg közben a Szentléleknek, míg olvassuk, hogy úgy tanítsa meg, ahogy Ő akarja. Az a lényeg. Azt kell tovább adni. Holnap majd új leckét kapunk. Holnapután a következőt.

Az örömhír átadása során ne akarjuk azonnal meggyőzni a beszélgetőtársunkat! Erőszakoskodásunkkal nem megnyerjük, hanem elveszítjük őt, akihez Jézus küldött.

Legyetek őszinték! Ha valamire nem tudtok válaszolni, mondjátok bátran, hogy utánanéztek, és legközelebb megbeszélitek! Sokkal jobb lesz úgy, mintha kitalálnátok valamit csak azért, hogy úgy tűnjetek, mint aki mindenre felkészült.

Meséljétek el, mi volt a különbség a között, hogy hittétek volna Isten megváltását, majd elhittétek, és bíztok Jézusban, és a Szentlélek vezet benneteket.

Segítsetek nekünk az örömhír átadásában itt, a templomban. Tudjátok, milyen egyszerű? Köszönjetek annak, aki rátok néz. Akire ránéztek. Ez már a szeretet igehirdetése.

Ehhez ad hiterősítő bátorságot Jézus a kenyérben és a borban. Jöjjetek, vegyétek! Ámen