Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Istentisztelet 2019. október 6-án

Hang: kattints a képre!

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Préd 8,9-17

Textus: Préd 8,17

 

Szeretett Testvérek!

 

Ki érti, mit miért tesz Isten? Milyen bátor volt ez a Prédikátor! Ki merte mondani azt, amivel a legfelkészültebb lelkész, pap, tudós teológus, gyülekezeti tag is küszködik: „nem képes kiismerni Isten sokféle tettét." Helyesebben mondva (fordítva): Isten minden (כָּל) dolgát. Amit megértet velünk azt megérthetjük, de amelyik cselekedetére nem ad magyarázatot, annak eredőjét, ha megfeszülünk, akkor sem leszünk képesek felfogni. Isten cselekedeteinek okait saját erőfeszítéssel körülszagolgathatjuk, töltelék-bölcselkedéssel fejtegethetjük, vitába szállhatunk azokkal, akik más következtetéseket vontak le, de azzal egy lépéssel sem jutunk közelebb az Igazsághoz. Legfeljebb egy újabb könyv, felekezet, egyházacska születik belőle.          A Prédikátor le merte írni, hogy Isten, egészében véve: kiismerhetetlen. A Prédikátor bátorságát azzal jutalmazta Isten, hogy ezt a néhány sort is beválogatta a Bibliába. Ha így látta jónak, abból meg az következik, hogy Ő maga adta ezt a bátorságot a Prédikátornak.

A biztonság kedvéért Ézsaiás prófétával is leíratta. Ő így hagyta ránk: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál." (Ézs 55,8-9) Ézsaiás az Úr állítását közölte, a Prédikátor pedig a mi sóhajunkat írta le: „az ember nem képes kiismerni Isten sokféle tettét, azokat a tetteket, amelyek a nap alatt történnek."

Milyen jó lenne, ha leülhetnénk Jézussal szemben, és tőle kérhetnénk magyarázatot ezekre a tettekre! Biztos, hogy akkor megértenénk? Biztos, hogy akkor kiismerhetőbbé válna? Az a helyzet, hogy akivel, akihez személyesen beszélt Jézus, az sem értette mindig. Az apostoloknak mondta el először a jó pásztor példázatát. János, a szeretett tanítvány megjegyezte, hogy: „de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik." (Jn 10,6) Pedig Jézus, kis túlzással percre pontosan tudatta velük, mi történik majd vele Nagycsütörtökön és Nagypénteken. A Jézus életét legtömörebben lejegyzett Márk állítja, hogy „Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni őt." (Mk 9,32) Folytathatnánk a sort, de én most hadd emeljek ki két olyan esetet, ami nagyon fontos a mai Ige-értésünk/értetlenségünk szempontjából. Lukácsot még nem idéztük, pedig éppen ő ad választ az akkori és a 21. századi tanítványok értetlenségére. Ő is arról ír, hogy Jézus szenvedésének a bejelentését másodjára sem értik a leendő apostolok, de hozzáteszi: „mivel el volt rejtve előlük, hogy ne tudják megérteni." (Lk 9,45) Valamivel később Jézus harmadjára ismétli előttük, egészen realista részletekkel: „Átadják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad." Akkor, így már világos? Nem. Lukács tárgyilagosan közli: „Ők azonban semmit sem értettek ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat." (Lk 18,33-34)

Ezek szerint, bár Jézus érthetően beszélt, hiába figyelték a száját és hegyezték a fülüket azok, akik hallgatták, volt olyan, hogy a szó fülig ért, de tovább nem jutott, mert annak értelme „el volt rejtve előlük," „rejtve maradt előlük". Ki rejthette el? Ki más, mint maga Isten. Jézus. Ugyanarról a személyről beszélünk. És miért rejtette el azok elől, akikhez beszélt? Mert még nem volt itt az ideje, hogy megértsék. Ha a hallás órájában ráeszméltek volna Jézus mondanivalójára, abban a pillanatban elkezdtek volna intézkedni. Keresztülhúzták volna Isten eredeti tervét. Később azonban, amikor már bekövetkeztek az események, visszapörgethették az emlékezetüket. Mi lett az eredménye? A bizonyíték. Jézus előre megmondta, mi történik majd vele. Így vált az értetlenség hitté.

Kanyarodjunk vissza a Prédikátor kijelentéséhez: „az ember nem képes kiismerni Isten sokféle tettét, azokat a tetteket, amelyek a nap alatt történnek"!  Óvatosan nyúlok hozzá, de az eddigieket, a jézusi példákat is figyelembe véve látjuk, arról van szó, hogy az ember önmagától nem éri fel ésszel, mikor, mit akar Isten. Isten kiismerhetetlen. Aki azt állítja magáról, hogy mindent tud Istenről, az Istennek képzeli magát.

És a Biblia? Abból sem tudható meg minden? A Biblia két dologra elegendő. A két legfontosabbra. A legtöbbre, amire szükségünk van. (1) Nem megszerezni, csak megtanulni belőle, mit jelent az a hit, ami üdvösségre vezeti az embert. (2) Hogyan töltse az ember a napját úgy, hogy megközelítőleg biztos legyen a felől, hogy az tetszik Istennek. Tehát: sem Jézus, sem a Biblia nem ad felvilágosítást azokra a konkrét esetekre, amikkel kapcsolatban értetlenkedünk. Nem tudjuk, miért ott történt vonat, repülőgép, vagy autó baleset, ahol. Hiába lapozzuk a Bibliát, sehol sem találjuk benne, miért engedi meg Isten, hogy éppen most Indonéziában és Kínában legyen árvíz, és ne itt. A tudósoknak annyi mindent átadott már, de ők is széttárják a karjukat, amikor Isten áldással, vagy csapással látogat meg egy családot. Miért ők, miért most, miért így? Miért engedi, hogy az a férfi és az a nő egymásra találjon, és miért nem adott még időt azoknak, akikről kiderült, hogy rosszul döntöttek? Meddig tűri, hogy a keresztyének egyik fele kidobálja a többszörösen felesleges ételmaradékát, a másik fele (vagy háromnegyede?) pedig azon törje a fejét, hogyan húzza ki a fizetésig, ha egyáltalán van jövedelemforrása?   Cifrábbnál cifrább történetekkel szórakoztathatjuk, vagy ijesztgethetjük egymást, de mindenképpen oda jutunk, ahová a Prédikátor vezet minket: „az ember nem képes kiismerni Isten sokféle tettét, azokat a tetteket, amelyek a nap alatt történnek."

Akkor mi legyen? Adjuk fel? Éljünk a mának, és várjuk, mi jut eszébe az Úrnak? Nem! Keressünk egy biztos pontot! Én Isten gondolatainak és utainak kiszámíthatatlanságát a következőképpen igyekszem mérsékelni: állandóan visszatérek az elsők között megjegyzett jézusi kijelentések egyikéhez: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16) Ha csak ennyit tudok Istenről, már egyenesben vagyok. Semmivel sem tudok többet, de abban az Istenben hiszek, aki nem akarja, hogy elvesszek. E mellett csak ráadás minden, amibe még beavat a saját dolgaiból. És mennyi mindenbe beavat! Csak oda kell figyelnem.

Tizenkét éves koromig édesanyám, édesapám, a nővérem és én egy szobában aludtunk. Nem volt több. Akkoriban alig vártam az esti villanyoltást. A szüleink 8-10 percig csendben voltak, aztán elkezdtek beszélgetni. Halkan, de annyira nem, hogy ha figyeltünk (és figyeltünk!) ne értettük volna a suttogásukat. A mögöttük álló napot mesélték el egymásnak. Aztán kitárgyalták a tágabb családi eseményeket. Végül a másnapot, hetet tervezgették. Ha ezek a tervek az én kis életemet nem befolyásolták, akkor általában ezen a ponton aludtam el. Milyen gazdagnak, beavatottnak éreztem magamat! Hallottam a felnőttek dolgairól! Legalábbis annyiról, amiről elalvás előtt beszélgettek. Egyébként jól tudván, hogy mi is halljuk... Nekünk ennyi elég volt. Nem értettem mindent, de jól, békésen aludtunk, mert ezekből az esti összegezésekből kivettük, hogy a szüleink szeretik egymást, tehát mi is biztonságban vagyunk. Az elalvás előtti történetekből az is kiderült számunkra, hogy mit várnak el tőlünk. Annak pedig többé-kevésbé eleget tettünk. Amikor panellakást kaptunk, és külön szobám lett, csak évek múltán értettem meg, mi hiányzik annyira esténként. Azok a bizonyos, sötétben hallgatott beszélgetések. Azokból pedig az, (természetesen nem fogalmaztam meg magamnak, de ráéreztem), hogy tudjam hol a helyem az életben, és mi az, amivel örömet szerezhetek a szüleimnek.

az ember nem képes kiismerni Isten sokféle tettét, azokat a tetteket, amelyek a nap alatt történnek." Mennyit kell nekem értenem az Atya Isten beszédéből; biblikusan mondom: Igéjéből? Annyit, amennyiből tudom, hol a helyem az életben, és mi az, amivel örömöt szerezhetek az Úrnak. A többi rejtve van előttem. Addig, amíg a Szentlélek fel nem tárja, értésemre nem adja a Bibliának egy addig nem értett oldaláról, vagy valamelyik olvasott, hallott prédikációból azt, hogy minek mi volt az értelme, vagy azt, hogy mi következik. Annyit kell értenem.

Mikor adja értésemre Isten dolgait a földön most mindenhol megtalálható Szentlélek Isten?  Úgy tapasztaltam, akkor, amikor a már egyszer megértett kijelentéseknek eleget tettem! Amikor annyit, amennyit megismertem Isten dolgaiból „a nap alatt", már értelmeztem, és alkalmaztam a saját dolgaimra, gondolataimra, terveimre nézve. Akkor, utána léphetek tovább Isten tetteinek „kiismerésében"

Szeretnéd kiismerni Istent? Teljesen soha nem fogod. Mert Ő az Isten, te pedig a teremtmény. Ő a végtelen, de pedig a véges. Annyit enged magából megismerni, amennyire ahhoz van szükséged, hogy ráeszmélj, mennyire szeret téged, és te hogyan szeretheted Őt „vissza"! Ha ez először kis, majd egyre nagyobb tételben sikerül, akkor majd kiderül, hogy mennyivel több ismeretre, „kiismerésre" van szükséged.

Hány olyan dolgot tudsz már Istenről, ami rád vonatkozik? Sokat. Például a Hegyi Beszédből. Hányat tartottál magadra nézve kötelezőnek? Sokkal kevesebbet.

Ha többet akarsz tudni Isten dolgairól, kezdd el azt megtenni, amit már megértettél!

Emlékeztek? A tanítványai elől azért maradtak rejtve a hallott, mégis érthetetlen szavak, amik Jézus szájából kijöttek, mert ha idő előtt megértik azokat, megpróbálták volna átírni az egyetlen és tökéletesen megszervezett isteni színjátékot. Saját maguk ellen dolgoztak volna, ha Jézust visszatartják a kereszttől.

Adjunk hát hálát azért, amit nem értünk Isten dolgaiból! Miattunk, értünk rejti el előlünk! Az evangéliumokból tudjuk: érdemes kivárni! Addig meg tegyük meg azt, amit már megértettünk! De: tegyük! Aztán kérjünk hosszan tartó türelmet, várakozó, csendes békességet, és a következő megértésig teljes lesz az örömünk! Ámen

 

 

Csatolt dokumentumok:

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 120, összesen: 1473960

  • 2019. október 21., hétfő

    Egyszerre küzdenek a magánnyal és az elköteleződéssel, mégis egyre több ember vágyik arra, hogy szorosabb emberi közösséghez tartozzon. Az SDG Reformá...
  • 2019. október 20., vasárnap

    Imádságra, bűnbánatra és böjtre hívja a fővárosban és környékén élő és szolgáló lelkipásztorokat és gyülekezeti tagokat Lovas András református lelkés...
  • 2019. október 19., szombat

    A politikai közbeszéd a maga eszköztárába különösebb fenntartás nélkül emel be kifejezéseket, fogalmakat, amelyeket ideig-óráig használ, majd pedig át...
  • 2019. október 17., csütörtök

    Lehet-e hívő emberként megalkuvás nélkül üzleti sikereket elérni ma Magyarországon? Tíz keresztény vezető ad választ a kérdésre, akik morális dilemmák...
  • 2019. október 16., szerda

    A Református Tananyagfejlesztő Csoport elméleti és gyakorlati segítséget, valamint korszerű segédanyagokat is kíván nyújtani a keresztyén oktatási int...
  • 2019. október 15., kedd

    Október tizenhetedikétől az MTA Könyvtárában indul újra a Ráday Könyvtár kölcsönzőszolgálata. Az együttműködés mindkét intézmény törzsolvasói számára ...
  • 2019. október 14., hétfő

    Református lelkész akart lenni, végül divattervező lett, méghozzá sikeres. Egyedi szabású és kivitelezésű kabátjait Európa-szerte és a Távol-Keleten i...
  • 2019. október 13., vasárnap

    Módszer a függőségben szenvedőknek, találkozás és egymás megismerésének lehetősége a bentlakóknak.
  • 2019. október 12., szombat

    „Szigorúak voltak mindenkihez, maguk iránt engedékenyek; mások iránt kíméletlenek, magukat kényeztetők; nagy hatalom-kritikusok, de a maguk kis hatalm...
  • 2019. október 10., csütörtök

    A Parókia Filmklub következő alkalmán Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmjét, a Kettévált országot vetítjük le. A rendező tíz jobb- és tíz baloldali kö...