Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Istentisztelelet 2019. december 26-án

Hang: kattints a képre!

 

(Dr. Kereskényiné Nemes Lívia)

 

Karácsony II. napján délelőtt

 

Lekció: Lk 2,21-24

Textus: Lk 2,36-38

 

Kedves Testvérek!

 

Csak Lukács evangéliumában olvasunk Annáról, a prófétanőről. „Igen idős volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, és nyolcvannégy éves özvegyasszony volt." Ideje javát a templomban töltötte. Sokat imádkozott, és keveset evett; böjtölt.

Teltek az évek. Egyik a másik után. Egyedül. Jóval túlélte azoknak a régi időknek az átlag-életkorát. Már régóta özvegy lehetett. Az akkori lányokat általában 12-14 éves koruk között adták férjhez. Ha Anna hét évig élt házasságban, akkor már 20 éves korára megözvegyült.

Nem tudjuk, hogy pontosan milyen életformát élt, csak azt, hogy: „Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal." Valószínűleg azért engedték meg neki, hogy állandóan ott legyen, mert prófétanő volt.

 

Kíváncsi vagyok, vajon Anna gondolkodott-e azon, másokkal beszélgetve kimondta-e előttük a kérdést, amit oly sok kedves idős testvértől hallunk: „Miért élek még? Miért nem vesz még magához az Úr?"

Ismereteink szerint a zsidóknak kötelességük volt gondoskodni az özvegyekről. Annának is vihettek ételt. Ha már nagyon kopottak voltak a ruhái, biztosan dobtak neki valami használt köntöst, durva takarót. A létminimumot megkapta, de semmi sem pótolhatta a társaságot, a családot, az életnek azt a célját, hogy például: látja felnőni az utódait.

Élni egyik napról a másikra. Ugyanazt látja, ugyanaz történik vele, körülötte.

A legtöbb, amit kaphatott, az Írás, a szent könyvek felolvasásának, idézeteinek hallgatása volt. A zsidó papok és léviták, az írástudók és farizeusok naphosszat beszélgettek, vitatkoztak a Templom-hegyen. Abban a középső udvarban is, ahová a zsidó asszonyok még beléphettek. Ahol Anna, a 84 éve özvegy prófétanő élt.

 

Időnként a férfiak közelébe húzódott. Beszélgetésüket követve elcsípte, majd magában ismételgetve megtanulta azokat a kijelentéseket, amit Jahve íratott le az ősökkel. Milyen sokat jelenthetett számára, amikor valaki Dávid király énekét idézte: „Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! ÚR az ő neve, vigadjatok színe előtt! Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten szent hajlékában." (Zsolt 68,5-6.) A Zsoltár-olvasás idején előbb-utóbb sorra került az is, amit a gyűjtemény vége felé írtak a tekercsekre: „Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti." A hozzá, az Annához hasonló özvegyeket támogatja, védi Izráel Istene!

 

Mivel állandóan ott volt a Templom körül, Anna szinte a Templom kellékévé vált. Jeruzsálem apraja- nagyja imádkozó prófétanőként ismerhette őt. De azok is kereshették a szemükkel, akik a közeli és távoli városokból évente egyszer a Templom oltárához hozták áldozataikat. Annát mindig a közelben találták. A böjtöléstől sovány, öreg alakja a zarándokok számára magát a folytonos imádságot testesítette meg.

Anna prófétanő Jeruzsálem, Izráel megváltásáért könyörgött. A Megváltót várta. Azon a napon is, amikor József és Mária a nyolcnapos Jézussal megjelent a Templomban. Azért vitték oda, hogy a Törvénynek eleget téve körülmetéljék.

De még mielőtt Anna odaléphetett volna hozzájuk, hirtelen felfigyelt egy jelenetre. Simeon megelőzte őt. Simeont, az igaz és kegyes embert a Szentlélek indította arra, hogy aznap felmenjen a Templomba. Ő Izráel vigasztalását várta. (Lk 2,25-35) Józsefet és Máriát megpillantva odalépett, és a karjába vette a 8 napos csecsemőt: Jézust. Megköszönte Istennek, hogy megláthatta az Üdvözítőt, majd megáldotta őket.

 

Anna csak ezután fért oda a kis Jézushoz. Ránézett. Nyomban felismerte a Megváltót. Nem sok időt töltött ott; „hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását."

Felismerte Jézust. Nem hiába élt. Isten megmutatta neki Önmagát. Megérkezett az Üdvözítő!

 

Karácsony másnapján Isten ezzel éltet minket. Anna történetével. Mindegy, mióta vársz Isten ígéretének beteljesedésére! Sok minden történhet veled, ami ellene mond Isten ígéretének. Lehet, hogy az a bajod, hogy nem sok minden, hanem semmi nem történik veled. Ugyanazt csinálod minden nap. Mint Anna.

Mint Anna? Akkor te is ott vagy az Úr közelében? Anna nem tudta, melyik napon pillantja meg Jézust. Szerintem azt sem tudta, hogy Jézus, Izráel és a világ Megváltója megszületett.

 

Mi már tudjuk. Várunk arra, hogy Ígérete szerint megszabadítson bennünket mindentől, ami fogságban tart minket.

Arra várunk, aki már eljött.

Anna 84 éve özvegy volt. Egész özvegysége azzal telt, hogy az Úr érkezését várta. Egyik nap olyan volt, mint a másik. Mégsem fáradt el. Minden nap azzal kelt, hogy: Hátha ma! Hátha máig, hátha erre a napra kellett várnom!

Anna élete egyhangú, de tartalmas élet volt. Várakozott, és ez elég elfoglaltságot adott neki. A a Megváltóra való várakozás határozta meg egész napja arculatát. Minden napjának a hangulatát.

Ha húsz évesen lett özvegy, akkor már hatvan éve várta az Üdvözítőt.

Kedves Testvérem! Mindegy hány éves vagy, azért vagy itt karácsonykor a templomban, hogy halljad, megjegyezd, és elmeséld Isten akaratát. Úgy, mint Anna.

Annához hasonlóan, szenteld magad Istennek! Nem kell ahhoz állandóan itt lenned a templomban. Elég, ha Istenhez illeszted a gondolataidat, az azokból eredő szavaidat, végül a cselekedeteidet. Észre sem veszed, és Istennek odaszentelt, átadott életed lesz.

 

A Jeruzsálemi Templomban élő Anna „böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal." Az volt a szolgálata, hogy imádkozott. A böjtölése nem fogyókúra volt. A csak minimális táplálékkal és folyadékkal megtisztított testének lelke és gondolata szülte a szent imádságokat. Az Úr akaratát keresve imádkozott. Azért, amit megértett Isten akaratából. Jeruzsálem, Izráel megváltásáért könyörgött. Meg is kapta. Meg is látta a Megváltót.

A Bibliába bekerült Anna egész napos elfoglaltsága, szolgálata imaéletünk átgondolására buzdít minket. Milyen imákat küld Istenhez a karácsonykor Jézust ünneplő életünk?

Imádkozunk-e eleget? Nem hosszan, de imádkozunk-e elég gyakran? Jézus azt mondta, hogy röviden imádkozzunk. Nem kell órákig. Bár egyszer azt is érdemes megpróbálni. Egészen másként áll fel az az imájából, aki időt szán az Úrra, mint az, aki gyorsan elmotyog neki valamit.

Van olyan hívő betegség, hogy: lelki vérszegénység. Szezonális tünete például az, hogy a külsőségeken kívül semmi nem marad meg benned a karácsonyból. Amikor most, december végén, vagy az év másik időszakaiban ebben a hívő betegségben szenvedsz, lelki vérszegény vagy, vizsgáld meg az imaéletedet! Elég időt fordítottál-e a lelked karbantartására, átmosására, fegyelmezésére?

 

Kedves Testvérek! Vegyünk példát Annáról! Fejezzük be a karácsonyt azzal az elhatározással, hogy a prófétanő Anna lelkületét, türelmét és állhatatosságát magunkkal visszük az ünnepeken túlra!

 

Isten már elküldte nekünk a Szabadítót. Vele minden napunk célt és értelmet nyer. Állandó foglalatosságainkban, munkánkban látszódjék hát meg, hogy érdemes Őt szolgálva, közben felebarátaink javára élve várni!

 

Várjunk karácsonyi, beteljesedett örömmel az Úr második eljövetelére! Vagy, ha az életünkben nem érkezik meg, akkor arra az órára várjunk, amikor maga mellé vesz bennünket, és vele együtt leszünk testünk feltámadásáig.

 

A Feltámadás után pedig még tovább és tovább abban az örökkévalóságban, amit a Betlehemben született Jézus szerzett meg nekünk. Ámen

 

 

Csatolt dokumentumok:

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 526, összesen: 1530108

  • 2020. április 05., vasárnap

    A Szeresd a várost, szeresd az egyházat! imamozgalomba húsvét és pünkösd között kapcsolódhatunk be a város és az egyház megújulásáért. A het...
  • 2020. április 04., szombat

    Isten elvette most egy időre a templomot, hogy otthonaink váljanak templommá.
  • 2020. április 03., péntek

    „…amikor házanként megtörték a kenyeret…”
  • 2020. április 02., csütörtök

    Mit olvassunk a bezártság és a böjt során? Öt olyan könyvet ajánlunk, amely elektronikus formában is beszerezhető.
  • 2020. április 01., szerda

    „Meg kell találnunk azt a formát, amellyel újra tudunk egymáshoz közeledni.” Beszterczey Andrással, az MRE Diakóniai Irodájának vezetőjével beszélgett...
  • 2020. március 31., kedd

    Krízis és újrakezdés: munkaadót és munkavállalót, családos embereket és gyülekezeteket egyaránt érinthetnek a következő időszakban. A GLS Nemzetközi V...
  • 2020. március 30., hétfő

    Lelkesítő, fáradhatatlan, nagy műveltségű géniusz, aki óriási tudását gyülekezete, egyháza és a magyarság fejlődésére használta. Korának modern tudós-...
  • 2020. március 29., vasárnap

    Faragó Laura énekművész és népdalénekes előadása az ősi etikai norma és az igei tanítás kapcsolatáról a XV. Harkányi Szabadegyetemen.
  • 2020. március 28., szombat

    Mikor jön el a húsvét, az igazi lehetetlen lehetőség? Nem tudom. De azt tudom, hogy eljövetele az önkéntes áldozattal kezdődik. Nem karanténban vagyun...
  • 2020. március 28., szombat

    Keresztyén emberként a kialakult helyzet akarva akaratlanul eszembe juttat bibliai történeteket. A babiloni fogságot, a pusztai vándorlást, Nóé történ...