Istentisztelet 2021. december 12-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Advent III. vasárnapján

 

Lekció: Mt 1,18-25

Textus: Mt 1,20

 

Szeretett Testvérek!

 

Ha a haragja győz felette, a kisváros összes lakóját egybehívja, és megkövezteti Máriát. József a törvényekkel megtámasztva előadhatta volna a názáretieknek alaposan átgondolt ítéletét. Maga elé képzelte a jelenetet: Férfiak és asszonyok! Tudjátok jól, jegyben járunk ezzel a Máriával, és én nem háltam vele, de látjátok mi történt! A hűtlen menyasszony halált érdemel. Szeretem, szeretem, de akkor is: Mit kezdjek vele? Ha feleségül veszem, életem végéig ezt fogom hallani tőletek: Na, hogy van a kis kikapós feleséged? Micsoda szégyen! Hagyjatok békén, megyek aludni!

József nagyon szomorú volt. Nem akarta bántani Máriát. Szó sem lehet megkövezésről! Inkább elbocsátja. Hagyja itt a várost! József összeroskadt. Csak forgolódott az ácsműhely sarkában lévő fekhelyén. Nem jött álom a szemére. Aztán: mégis jött. De még micsoda álom! Nem más, mint az Úr angyala jelent meg neki, „és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van." Nem „feleségül venni", ahogy a legújabb bibliafordításunk írja, hanem: „magadhoz venni feleségedet". Átvenni, elfogadni (παραλαμβάνω - ejtsd: paralambanó).

Mi a különbség a között, hogy József feleségül veszi Máriát, vagy magához fogadja, mint feleséget? Feleségül venni azt jelenti (különösen a jézusi kor és helyszín értelmében), hogy a férfi (jelen esetben: József) a házasságkötés napjától kezdve birtokba veszi, majd uralkodik a feleségén. A Biblia viszont tapintatosan azt közli, hogy József - mintegy -: átvette, elfogadta Máriát. Vállalta Máriát. Úgy várandósan, ahogy volt, feleségeként vállalta Máriát, de - hallottuk: „nem érintette (szó szerint: nem ismerte meg) addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el."

Miért merte megtenni ezt a lépést, ami kétség kívül: roppant kínos volt a számára? Mert az álmában hozzá beszélő angyallal, az Úr küldöttével, akkreditált nagykövetével nem lehet vitatkozni. Az Úr angyala nem vitapartner, hanem Isten meghatalmazottja. Az angyal nem a magáét mondja, hanem azt, amivel maga az Isten bízta meg. Az üzenetében pedig többek között ez szerepel: „ne félj magadhoz venni feleségedet (szó szerint: asszonyodat), Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van". Innentől kezdve Józsefnek nincs min törnie a fejét. Az isteni ütemterv úgy magával ragadta, mint a patakba hulló faágacska. Adott az irány, a sebesség, a kanyarulatok, az akadályok, de azok nem számottevő tényezők. József úgy haladt, ahogyan az elő volt írva számára.

Mindegy, hogy ő mit gondolt? Úgyis az lesz, amit Isten akar? Nem, nem! Van még itt valami, ami érthetővé teszi, miért nem habozott József. Mária jegyese, mostantól férje: „igaz ember volt". Igaz, tisztességes, becsületes. Aki Isten kijelentéséhez tartja magát. Nem valami meghunyászkodott kutyaként, hanem úgy, mint aki már sokszor megértette, mi neki, mi a lelkének a legjobb. Mihez tartsa magát. Kihez tartsa magát. Istenhez. Az Ő kijelentéseihez. Hozzá, aki kiválasztotta magának. Istenhez, aki számít rá.

És már itt is vagyunk! Itt, a templomban. Ott, a képernyők előtt! Az írott igehirdetést olvasva. Itt vagyunk advent harmadik vasárnapjának sodrásában. Mint József. Hallottunk valamit. Nem álomban, nem az Úr angyalától, hanem esetlen, de elhívott szolgájától. Én beszélek, de nem engem kell hallgatni, hanem azt az Istent, aki kiválasztott benneteket. Mint Józsefet. Arra, hogy megértse, mit akar vele az Isten.

Mit akar veled az Isten. Adventben, és advent után. Mert ha csak erre a karácsonyig hátralévő két hétre tartod érvényesnek az adventi jelenetet, József meglátogatásának „misztikus" hangulatát, akkor az év többi részében félre is lehetne tenni ezt a szép, karácsony előtti történetet.

De nem úgy ám! Hallgatjuk, aztán meg is halljuk, majd átvesszük Isten hirdetett Igéjét, az Ige-hirdetést. Erre választott, ennek a igehirdetésnek az átvételére kiválasztott emberek vagyunk. Akartad vagy sem¸ ez ma már így történt.

Józseffel is. Nem hiszem, hogy arról álmodozott, hogy majd eljön a nap, amikor magához kell vennie, át kell vennie, el kell fogadnia az addig minden különösebb „beavatkozás" nélkül élő jegyesét, Máriát. Vállalnia kell azt, ami a jegyesével történt. Azt, amire nincs magyarázat. Illetve van, de ki hiszi el? Ki hiszi el, hogy ő, József isteni üzenetet kapott? Ráadásul olyat, amilyet azelőtt soha, senki? Ami arról a másik angyali bejelentésről szól, amit pár hónappal korábban Máriának közvetített ugyanaz, vagy egy másik mennyei követ.

József adventi története 2021 adventjében emlékeztetőként hangzik el ebben a templomban. Emlékeztet arra, hogy József „igaz ember volt". Nem akkor vált igazzá, amikor megtudta, hogy jegyese a méhében hordozza az Ézsaiás próféta által megjövendölt Szabadítót. Jézust, aki nem akármiből, nem akárhonnan, hanem bűneiből fogja megszabadítani népét. József már az előtt igaz ember volt, hogy az angyal álmában szólt hozzá. József bűnös volt, mint mindenki más, de: igaz.

Ez hogy lehet? Úgy, hogy már korábban is, ki tudja mióta átvette, magához vette, elfogadta, és vállalta azt, ami Istentől jött.

Néha, amikor áldozatot vitt, eljutott az ország másik végében lévő Jeruzsálembe, és a Templom udvarán meghallgatta az ottani írástudók magyarázatait. Otthon, a názáreti, vagy a közeli kapernaumi zsinagógában talán még fel is olvasott a tekercsekből, a Tórából, és a férfiakkal megosztotta néhány gondolatát. Beszélgetett a helyi rabbival, és rácsodálkozott a kegyes farizeusok Törvényt követő, szigorú életvitelére. József ismerte, szerette Isten Kijelentését. Átvette, magához vette, elfogadta Mózes törvényeit, és amennyire tehette, jó szívvel és buzgalommal vállalta az azokban előírtak teljesítését.

Az igaz Józsefhez hasonlóan, Isten téged is megszólít. Téged, aki minden vasárnap itt vagy az istentiszteleten, de téged is, aki mondjuk: ötödjére jöttél el, de akkor is megérint, ha életedben először hallgatod végig. Mondom megint: nem a lelkészt, hanem a küldöttét, a hangszóróját használó Istent.

Arra kíváncsi az Úr, hogy átveszed-e azt, amit neked szánt? Magadhoz veszed-e azt, amit átad? Elfogadod-e a szerepet, amit rád írt? Vállalod-e minden kényelmetlenségével, kiszámíthatatlanságával együtt?

Nehéz kérdés? Rátok férne egy kis biztatás? Tessék! Annyit kaptok amennyit a názáreti ács: „ne félj magadhoz venni... mert... a Szent Lélektől van az."

Ne félj attól, amit Isten egykor élt szolgáitól olvasol a Bibliádban! Ne félj attól, amit Isten mai szolgája mondott a szószéken, az otthonodban, a gyerek keresztelőjén, a házasságkötésed megáldásakor, a társad, a családtagod, a rokonod, az ismerősöd, a barátod temetésén.

Ne félj magadhoz venni azt, amit neked szán az Úr, mert az tőle, saját maga harmadik személyétől, az Ő szent Lélektől van!

Ne félj; „ne félj magadhoz venni... mert... a Szent Lélektől van az.", ami azóta is rendszeresen „beugrik", eszedbe jut, hogy legutóbb olvastad, hallottad! Az Isten szólt hozzád. Mert kiválasztott valamire. Mert leválasztott valamiről, amitől nem volt nyugovásod. Mert elválasztott az addigi, bejáratott dolgaidtól, és ha azokkal együtt is, de új munkakört adott neked.

József továbbra is dolgozott, de azt nem feledhette, hogy vigyáznia kell várandós feleségére, félre kell tennie valamit a születendő gyerek kis ruháira, és mire eljön az idő, a valaha is kalapácsa, fúrója, gyaluja alól kikerült legszebb kiságyat, bölcsőt fogja elkészíteni.

Kívülről úgy tűnik majd, hogy a te életed sem fordul fel teljesen, de te tudod, mi az a plusz, amivel tartozol Istennek. Tartozol, mert előleget kaptál tőle. Pont' elegendő erőt, bölcsességet, eszközöket, megfelelő körülményeket ahhoz, arra, hogy véghezvidd, ha úgy tetszik: lefuttasd az Isten által neked előirányzott, rád írt életprogramot.

Honnan tudod meg, mi az? Egyszerű. Onnan, ahonnan eddig is. A bizonyos rendszerességgel olvasott Bibliádból. Megtudod ott, ahol eddig is. Itt, a templomban. Itt fent, vagy lent, a beszélgetős bibliaóráinkon. Ott, ahol, akkor, amikor nem számítasz rá.

Kedves „Józsefek"! Semmi kibúvó! Értitek ti jól; nem csak azokról van szó, akiket Józsefnek kereszteltek... Mindegyikőtöket megcélzott Isten Lelke: Vegyétek át! Vegyétek magatokhoz! Fogadjátok el! Vállaljátok       el a szerepeteket!

Nincs tudomásunk arról, meddig élt József. Jézus harmincadik földi életévét valószínűleg már nem érte meg. De addig mindent megtett, amire Isten használta. Amiért áldásul adta a világra.

Ez advent vasárnapjának itt elhangzott, itt átadott, nekem, nektek szánt üzenete: amit az Úr küld, az neked szól! Mindegy hányan vagyunk. Mindenki azt kapja, és azt úgy érti, ahogy neki szánja a Szentlélek Isten.

Készüljetek úgy a következő hétre, aztán karácsonyra, de karácsony után is minden egyes napra, mint akik tudják, hogy dolguk van. Nem is akármilyen. Istentől átvett, elfogadott, vállalt tennivalójuk.

Áldjon meg minket Ő, álmunkban és ébrenlétünkben hozzánk szóló kijelentéseivel!

Ámen