Ökumenikus Imahét záró alkalma - 2021.01.24.

Az Ökumenikus Imahét záró alkalmán (internet: a Baptista Imaházból  - dr. Kereskényi S.)

Jn 15,3-5;11-16

Szeretett Testvérek!

Hallottátok? Az Egyház is elkapta! Mit? A fertőzést. Viszonylag stabil az állapota, de a vizsgálatok eredményei alapján a teljes gyógyulás időpontját csak találgatni tudjuk. Az Egyház elég korán megbetegedett. Még húsz éves sem lehetett, amikor az első tünetei már Európában is megjelentek. Akkor, Korinthusban az Egyház egyik főállású alkalmazottjának kellett helyreigazítania néhány kificamodott tagot. Azokat, akik ezt kiabálták: „Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé." Isten zsidó-keresztyén munkavállalója, Pál apostol elsősegélyben részesítette őket: „ti Krisztus Jézusban vagytok." (1Kor 1,12.30.) Így van! Jézus Krisztuson, mint Istent bemutató tanítón kívül, másvalaki mellett egyetlen Egyház-tag sem kötelezheti el magát. Hogy' is tehetné, hiszen Jézus nem nyitott vitát, amikor tisztázta az életben maradáshoz szükséges alapokat: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők". (Jn 15,5)

Az ökumenikus imahéten nyolcadik napja olvassuk Jézus, János evangéliumába foglalt tanácsadásait szőlőtőről, szőlővesszőkről, és a termésről. Az Egyház alapjáról, felépítéséről és céljáról. Az egészséges Egyházról olvasunk - a megfertőzött Egyházban. Bibliát olvasunk, prédikációt hallgatunk mi, a mennyei Atya, a szőlősgazda által ültetett szőlőtőből, Jézusból kihajtott szőlővesszők. Mi bajunk van? Mert, hogy nem olyanok vagyunk, mint amilyennek lennünk kellene, az biztos! Vannak eredményeink. Magától értetődő, hogy hálát adunk annyi termésért, amennyit fel tudunk mutatni, de semmiféle statisztikával, templommal, felújítással, táborral, beíratott hittanosok számával nem tudjuk palástolni azt, hogy betegek vagyunk.

Mi, a szőlővesszők. Rajtunk a peronoszpóra. A szőlőlevél fonákján kinövő gomba, az Egyház láthatatlan felületén átütő, megtűrt bűnök. A peronoszpóra rövid idő alatt kezelhetetlen mennyiségű fertőző spórát képez. Az Egyházban eltussolt bűnök egy nemzedék alatt tömeges pusztítást végeznek a lelkekben. A szőlő szenved a lisztharmattól. Satnyul a termés, csökken a cukortartalom. Az egyházi szőlősben garázdálkodó lisztharmat igénytelenné teszi a fiatal gyümölcsöket. Fiataljaink megteszik, amit megkövetelnek tőlük, de keresztyénségük édessége már nem elegendő ahhoz, hogy kortársaik számára is az élet csemegéjeként kínálják a gyülekezetet. A szőlőültetvényt megtámadja a szürkepenész. A megsebzett, zsendülő bogyókat veszi célba.  Az Egyházban is. A viszálykodás, a gőg, a felekezet-klikkes magatartás megbotránkoztatja a kereső, Isten felé nyitott lelkeket.

És mindez miért történt? Hogyan vált ilyenné az Egyház? Mitől betegedett meg az Atya, a Fiú és a Szentlélek szőlőültetvénye? Miért nem gyógyul? Honnan ered az isteni plántálásba került gyalázat, szenny? Mi szentségtelenítette meg, mi tette tisztátalanná azt, ami Jézusra, a sarokkőre épült?

Szentségtelen gyalázat, szenny és tisztátalanság? Honnan jött? Kit okoljunk? Jézus mondott erről valamit. Olvasom: „Nincs semmi, ami kívülről az emberbe jutva tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná ... Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, csalás, kicsapongás, irigység, rágalmazás, gőg, esztelenség." (Mk 7,15.21-22.)

Hú! Ezek közül egy is elég ahhoz, hogy hiteltelenítse azt a tisztaságot, amit Jézus, a szőlőtő küld a vesszeibe, az Egyházba. Hogy is mondta az Úr? „ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná ..." Ezek után az Egyház bomlása, szakadása, erkölcstelensége miatt senki ne mutogasson a világra! A gyülekezetet, a kormányzó szerveket, a lelkészeket és a padban ülők közösségét az tette, és azóta is az teszi tisztátalanná, „ami kijön az emberből". Nem a külső tényezők, nem a szerencsétlen körülmények, nem a liberális média! Nem! Higgyük el Jézusnak: „ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná..."! Őt is, meg a közösségeit is. A többi nem más, mint szánalmas, egymásra mutogató bűnbakkeresés.

Belőlünk indult az Egyházat krónikus beteggé gyengítő járvány! De: hogyan ütötte fel a fejét?

A szétszakadozott Egyház betegségének gócpontjait könnyen beazonosíthatjuk az imahetünkre ajánlott bibliai szakaszok segítségével. Az történt, hogy az Egyház, templomi padokban és elöljárói székekben ülő tagjai nem fogadták meg Jézus kijelentéseit. Még egyszerűbben: nem azt csináljuk, amit Jézus mondott. Nem azt, amit kért. Nem azt, amit parancsolt. Nem azt, amire a saját érdekünkben felszólított. Nem azt, amit valamelyik ünnepélyes (bérmálás, konfirmáció, házasságkötés, lelkészszentelés, papszentelés) alkalmával meghatott, emelkedett hangulatban megfogadtunk.

Erről szólt az elmúlt hét nap. Jézus felkutatta és beidézte az Egyház betegségét terjesztő kontakt személyeket. Sajnálatos módon nem a megszokott környezetben; körbejárva egymás templomait, imaházait, meghallgatva a többi felekezet lelkészeit, papjait. Csak hírből hallottuk, hogy az ima-nyolcad összeállítói melyik napon melyik bibliai részletet ajánlják közös gondolkodásra, imádkozásra.

Vegyük csak sorra! Mindegyikben megtaláljuk az Egyház elhúzódó, krónikus betegségének gócpontjait, tüneteit. János evangéliuma 15. fejezetéből válogatva, múlt vasárnap ezzel a jézusi bejelentéssel kezdődött a világ-imanap: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket". (Jn 15,16a) A meghasadt Egyház első tünete. Amikor az öntelt ember azt hiszi, szívességet tesz Istennek azzal, hogy mellette dönt. Mindjárt utána kijelenti, hogy csak az ő közösségében, felekezetében tisztelik igazán az Urat. Majd azzal koronázza meg magabiztosságát, hogy: Isten, a mi Istenünk! Azoké, akik úgy hisznek¸ akik azt hiszik, amit „mi". Jézus viszont lecsitítja az önhitt ripacskodást: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket".

Hétfőn következett Jézus isteni felajánlása: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek". (Jn 15,4a) Ennek ellenkezője: az Egyház betegségének második oka. Ha az évszázadok során az Egyház nevesített és ismeretlen tagjai Jézusban maradtak volna, megengedve neki, hogy Ő pedig állandóra bejelentkezve lakjék bennük, nem követték volna egymást az egyházszakadások. Hiszen Jézus nem hasonlik meg Önmagával. Amikor nem érdeklődő, hanem kritikus, sőt élcelődő éllel figyeled a másik felekezet szokásait, hitvallásait, csak egy másodpercet adva magadnak, végiggondolod, hogy Jézusban vagy-e, és hagyod-e, hogy Ő benned maradjon? Egyetért azzal, amit gondolsz, amit oldalra suttogsz?

„Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket". (Jn 15,12b) Kedden erre a viszonyítási pontra hívta fel a figyelmünket Jézus. Még egy tünet. Egymás szeretetének elhanyagolása. Pedig, még csak nem is az Egyházon kívüli felebarátainkról van szó! Jézus a tanítványainak állít mércét. Mérjem fel, Jézus hogyan szeret engem, a református csapatába születő barátját! Ha megvan, nos, akkor én is úgy szeressem azt a metodista, baptista, görög katolikus, és a többi válogatottban játszó barátait!

Szándékosan használtam ezt a szót, hiszen szerdán arra az előléptetésre emlékeztette e világ öt kontinensére szétszórt elhívottait Jézus, hogy: „Többé nem mondalak titeket szolgáknak [...]azonban barátaimnak mondalak". (Jn 15,15) Az egyháztörténet, és benne az Egyház betegségének legfájóbb pontjai. Amikor Jézus, szolga-státuszból kiemelt barátai uralkodóknak, politikának és saját elöljáróiknak engedve egymást nyomták vissza a szolgaság, adott esetben a rabszolgaság állapotába. Soha ne feledjük el: Jézus barátai a mi barátaink! Segítsük, gyógyítsuk, tanítsuk egymást!

Csütörtökön a legszentebb higiéniai előírások kerültek sorra: „Ti már tiszták vagytok az ige által". (Jn 15,3) A tisztálkodás hiánya súlyos betegségeket okoz. Aki egy ideig nem merül bele az olvasott és a hirdetett Ige fürdőjébe, az komoly veszélyeknek teszi ki magát. A mindent befogadó vájt fülek, a válogatás nélkül bámuló szemek, a test kívánságainak engedelmeskedő akarat „súlyosan károsítja az Ön, és környezete egészségét". A társad, az utódaid, a gyülekezeti testvéreid, az Egyház tagjainak szellemi épségét. Ha fekete, vagy fehér foltot találsz a másik templomba járó keresztyén testvéred hitéletében, menj oda hozzá, és együtt, Jézus társaságában tisztítsátok meg egymás értelmét. Még az is kiderülhet, kinek a szemében van a gerenda, és kiében a szálka!

Pénteki diagnózis: „Arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon". (Jn 15,16b) Menni, gyümölcsöt teremni, és azt frissen, kínálásra, elfogyasztásra kész állapotban tartani. Könnyebb együtt kertészkedni Isten ültetvényében, mint egyedül. Az Egyházon belüli magány(-betegség) soha nem egyezhet Isten akaratával. Álljunk be egymás mellé ebben a világra kiterjedő kertben, lessük el a másiktól azt, amiben ő sikeres termelő, aztán osszuk meg egymással tapasztalatainkat, és gyönyörködjünk együtt a gyümölcseinkben!

Tegnap, szombaton Jézus megerősítette hozzá, és egymáshoz való viszonyulásunk egészséges alaptételét: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővessszők". (Jn 15,5a) Ha ezt nem vesszük tudomásul, akkor elszáradunk, és tűzre vettetünk. Ha viszont Jézus egyszerűen érthető, élhető, és éltető rendjéhez tartjuk magunkat, annak az lesz az eredménye, hogy paranoiás szereptévesztéseinkből kigyógyulva békességet találunk Vele, és békességet keresünk egymással.

Meggyógyulhat az Egyház? Igen! Jézus akaratának megfelelően egységben élhetünk? Igen! Nehéz lesz megvalósítani? Igen! Érdemes belevágni? Igen! Miért? Jézus mára tartogatott válasza: Azért, „hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen". (Jn 15,11). Akkor hát: hajrá! Régi és legrégebbi; új, és legújabb felekezetek! Kedves kis Bogyók! Kedves Zsenge Hajtások! Kedves Megerősödött Szőlővesszők! Kedves Érett Szárak! Egy Tőről fakadunk! Ő, a szőlőtő, Jézus: egészséges! Belőle táplálkozva, kívánok szeretetre gyógyult, egészséges, egységes Egyházat mindnyájunknak!

Ámen