Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Presbiterképzés Hódmezővásárhelyen

2010. november 6. - A Csongrádi Református Egyházmegye presbiterképzést tartott Hódmezővásárhelyen. Téma: cigánymisszió.

 

Gondolatok a cigánymisszióról

(Hódmezővásárhely, Ótemplom, 2010. november 6.)

 

Egy év leforgása alatt immár negyedik alkalommal foglalkozik presbiterképzési sorozatunk a MRE különböző missziói területeivel. A börtön-, kórház-, falumisszió után most a cigánymisszióra kerül sor. Nem véletlenül Vásárhelyen: itt is „terepen" vagyunk, a cigány gyermekek sikeres iskolai integrációja terén a város országos hírnévre tett szert.

A mostani alkalomnak különleges jelentősége van: a cigánymisszió nem egy a missziók sorából, hanem - össztársadalmi szempontból - a legfontosabb missziói terület. Az ún. rendszerváltozás politikai, gazdasági és társadalmi változásaival felszínre hozott egy mindig

is létező kérdést, a cigánykérdést. 1990 előtt nem ismertük ezt a fogalmat. Sajnálatos módon, ez a lappangó kór két irányba fejlődött: a cigányság ellehetetlenülő megélhetési körülményei következtében jelentősen megnövekedett a cigány származású bűnelkövetők száma, és előállt

a joggal kárhoztatott „cigánybűnözés" fogalma; a másik oldalon, a védelmükre kelők, politikai megfontolásokból, túlhajtották a cigányság jogainak követelését, és aztán ennyivel be is érték. A társadalomban egyik irány sem váltott ki szimpátiát, sőt növelte a cigányság befogadásával szembeni ellenérzéseket. Húsz év óta egyetlen kormánynak sem sikerült - bár ígérték - olyan folyamatokat beindítania, amely mélyre ható változásokat indíthatott volna be a cigányság felemelésében. Erre pedig óriási szükség lenne, ezt sürgetik a riogató előrejelzések: a várható társadalmi robbanás veszélye (éhséglázadás) vagy a magyar társadalom demográfiai átrajzolódása (kisebbségbe kerülünk), - de ezt sürgeti a jóérzés, az emberi szolidaritás, esetünkben, a keresztyén szeretet, mely nem viseli el embertársaink kiközösítését, mélynyomorban való tengődését. Nehezíti a helyzetet, hogy a valóság igen kusza képet mutat. Tele vagyunk rossz tapasztalatokkal. A cigányság a média jóvoltából a rendőrségi hírek főszereplőjévé vált - áldozatként vagy bűnelkövetőként - , vagy: nem értjük a cigányságnak a többségtől eltérő életformáját, sokszor antiszociális viselkedésüket (mintha nem is szeretnének részt vállalni a saját boldogulásukban). Ezek az élmények megrögzött előítéletekké váltak bennünk.

Hogy lehet ebből a patthelyzetből kikerülni? Nagyon leegyszerűsítve: a megoldást mindkét oldal gondolkodásának átformálásában látom. Nekünk, többségi nemzetnek - és ez ránk, keresztyénekre is vonatkozik - el kell vetnünk előítéleteinket, és őszinte segítőkészséggel kell cigánytestvéreink, cigány honfitársaink felé fordulnunk, nekik pedig meg kell tanulniuk úgy élni társadalmunk szabályai szerint, hogy önazonosságukat ne adják fel. Ez nagyon nehéz és hosszú tudati átformálást jelent, biztosan több generációnyi időt vesz igénybe. E cél eléréséhez két eszköz áll rendelkezésünkre: a rendszeres, felzárkóztató és nevelő iskola, valamint a cigányság hitre jutásának segítése. Egyedül a Jézushoz való odafordulásból, a megtérésből, az újjászületésből származik olyan erő, amely személyiség formáló lehet. Ezért van óriási szerepe ezen a téren a keresztyén egyházaknak. Ha felvetődik időnként, hogy az egyházunk részt vegyen-e a közéletben, és ha igen, akkor hol és milyen mértékben, - akkor azt kell mondanom, hogy a cigánymisszió az a terület, amelyben bizonyosan részt kell vennie, - és szívvel-lélekkel ki kell vennie a részét.

A most terítékre kerülő kérdéskör szinte beláthatatlan, a mai konferencián csak részek fognak felvillanni ebből a problémahalmazból. Így összejövetelünk elé csak két minimális célt tűzhetünk ki: az egyik a református cigánymisszióval való ismerkedés, a másik pedig a cigánysággal kapcsolatos szemléletünk árnyalása, beidegződéseink lebontásának az elkezdése. Van legalább egy közös pontunk cigánytestvéreinkkel, Pál apostolnál olvastuk ezen a héten: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Jézus Krisztus által." (Róm 3,23-24). Mint ahogyan annak idején a zsidóknak és nem-zsidóknak egyaránt szükségük volt a megváltásra, ugyanúgy ma nekünk, magyaroknak és nem-magyaroknak is szükségünk van erre a kegyelemre.

Dr. Nemes Gábor, területi elnök

Egy kis zenei háttér

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 655, összesen: 1327517

  • 2018. október 21., vasárnap

    A legfontosabb lelkészi tulajdonságoknak a kedvességet és a készséget tartja. Bár egyházmegyéjében sokan küzdenek anyagi gondokkal, mégis azt kéri, im...
  • 2018. október 21., vasárnap

    Veres Sándor világi főjegyzőt választották a Dunamelléki Református Egyházkerület új főgondnokának. A választást a korábbi főgondnok, Tőkéczki László ...
  • 2018. október 18., csütörtök

    Hit és értelem – Iskola- és egyházközeli írások címmel jelent meg ifjabb Bibó István könyve. A kötetet Velkey György mutatta be a budapesti Bibliamúze...
  • 2018. október 17., szerda

    Miért engedi Isten a szenvedést? A kérdésről, amely próbára teszi hitünket, Philip Yancey keresztyén író, újságíró, a Hol van Isten, amikor fáj? című,...
  • 2018. október 16., kedd

    „Istennek az az egyik ajándéka, hogy nem vagyunk egyformák" – Orosz Gábor Viktor előadásából megtudhattuk, hogy nem csak a szépségipar formálhatja át ...
  • 2018. október 15., hétfő

    Vallja, hogy a lelkészek vannak a gyülekezetekért, de ezzel senki sem élhet vissza. Hálás tud lenni a bejáratott dolgokért is, nem akar mindig forrada...
  • 2018. október 14., vasárnap

    Mitől érezzük jól magunkat a munkahelyünkön? Hogyan válhatunk jobb vezetővé? Erről gondolkodtak az idei GLS Nemzetközi Vezetői Konferencia résztvevői.
  • 2018. október 12., péntek

    A háborúknál és a népirtásnál kevés szörnyűbb dolog van a világon. A szenvedés univerzális tapasztalat, ahogy az is, hogy minden tragédiára reagálni k...
  • 2018. október 11., csütörtök

    „Nem az számít, hogy hány évvel élek tovább, hanem az, hogy hogyan.” Szubjektív iraki úti beszámolónk második része.
  • 2018. október 10., szerda

    Most értettem meg igazán, mit jelent az a szó nekünk, reformátusoknak, hogy „LÓNYAY".