Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Istentisztelet 2023. január 8-án

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Lk 10,1.2.16-20.

Textus: Lk 10,21-22

 

Szeretett Testvérek!

 

A Bibliánkban található evangéliumokban mindössze öt helyen találkozunk azzal a szóval, hogy: ujjongani (ἀγαλλιάω - ejtsd: agalliáó). Ez több mint az öröm. Az sem rossz; mindig jó örülni, de - érezzük -: az ujjongás az öröm fokozása. Hogy tudnánk leírni? Az ujjongás valami mámoros, kitörő öröm.

Jézus azokat serkenti ujjongásra, akik miatta vállalnak gyalázatot, üldöztetést. Meg is indokolja, miért: „Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek." (Mt 5,12)

A názáreti szűz Mária akkor ujjongott, amikor a Szentlélek felerősítette rokona, Erzsébet hangját, aki azt kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! ... Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki." Mária sem maradt csöndben. Ő már nem „csak" örült. Kitört belőle az ujjongás: „ujjong az én lelkem megtartó Istenemben". (Lk 1,42-47)

Te mikor ujjongtál utoljára? Mikor töltött el valami hatványozott öröm? Mikor érezted, hogy „ez az érzés most semmihez nem hasonlítható! Ujjongok!" Beleremegtél.

Utánanéztem, Jézus vajon hányszor ujjongott? Képzeljétek! A Bibliában egyetlen egy helyen olvasunk arról, hogy Őt is eltöltötte ez az érzés. Az ujjongás.

Mikor? Miért?

Akkor, amikor a tizenkét apostolon kívül „szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült." Jézus már akkor örült. Ő már tudta, hogy ők, hetvenketten sikeresen előkészítik az útját. Megágyazzák a lelkeket az evangéliumnak.

De amikor visszatértek! Hú, mi volt akkor! Egymás szájából kapkodták ki a szót, úgy jelentették Jézusnak: „Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk!" Szinte magam előtt látom, ahogy Jézus együtt nevetett velük. Aztán rátett egy lapáttal: „ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben." (Lk 10,17.20)

Na ekkor, és ezért ujjongott Jézus! És ujjongását azonnal megosztja mennyei Atyjával. Mert kitörő örömét Neki tulajdonítja.: „Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura".

Jézus ujjong? Igen. Igaz, hogy csak itt, ezen a helyen olvasunk róla, de szerintem máskor is megtette. De jó lenne, ha a kialakult, és továbbalakításra kész Jézus-képünket sikerülne ezzel gazdagítani! Azzal, hogy Jézus ujjongva örül! Veled is! Miattad is!

Jézus? Az Isten Fia? Örül? Kitörő, mámoros hangulatban ujjong? Hogy fér ez bele a szigorú, bűnbánatra hívó, utolsó ítéletről beszélő Jézus-képünkbe?

Úgy, hogy szétfeszítjük. Úgy, hogy - az egyébként csupa megalapozott igazságot tartalmazó -, szép, igaz, de sötét, hidegebb árnyalatokkal lelkünkre akasztott Jézus-képünkbe belerajzoljuk a mosolygó, nevető, kacagó, ujjongó Jézus-színeket!

Mi okunk rá? Nem kevesebb, mint hogy a jókedvű Isten Jézusban ujjongó, érzelmekkel teli emberré lett. Hiánytalanul megtartotta isteni voltát, tulajdonságait, személyiségét, de emberi alakba bújt Betlehemben, és isteni egyéniségével együtt harminchárom évig meg is maradt benne, míg el nem végezte mindazt, amit Ő, és az Atya, a Szentlélekkel hármas egységükben korábban megbeszéltek.

Tudniillik azt, hogy kimentik az embert a bűn-féreg rágta gondolkodásából, és az abból eredő önző, önfényező cselekedetinek magánzárkájából. Kimentik úgy, hogy e zárkába bedobják a mennyei posta táviratát, amin ez áll: a földi siralomház után nem a vesztőhelyre vezető folyosó az egyetlen út. A kárhozatra szóló jogerős ítéletet hatálytalanította az önként jelentkező Isten kivégzése.

Aki ezt elolvassa, elhiszi, majd hálaadó élete cselekedeteivel felmutatja az erről szóló végzést, amikor eljön az ideje, akkor az a földi börtön egyházi társalgójából egyenesen az örök életre kinyílt kapun keresztül távozhat. A kijáratnál eldobhatja az „exitus" (kilépett) pecséttel ellátott zárójelentését, és megkezdheti a véget nem érő ujjongást az esküvőn. Az Isten Báránya, Jézus menyegzőjén.

Ezt az ujjongást a Jelenések könyvében találjuk: „Örüljünk és ujjongjunk (ἀγαλλιάω), és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője ... Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!" (Jel 19,7.9.)

Nos, Jézus tehát azért ujjongott, mert hetvenkét tanítványa meghívást kapott a menyegzőjére.

Az emberré lett Isten, Jézus az érzelmeinket is felvette, magára vette, élt velük földi élete számlálható éveiben.

Isten érzelmekkel teremtett minket. Kár lenne letagadni csak azért, mert Isten - úgymond -: komoly, elgondolkodásra, elmélyedésre; és igen: bűnbánatra hívó tanításokat is adott nekünk házi feladatként a Bibliából.

Szóval: Jézus ujjongott. Miért is? Mert hetvenkét tanítvány, kettesével kiküldve, tehát 36 kis alakulatban keresett fel és gyógyított meg elveszett, igénytelen, középszerű vallásosságba süllyedt lelkeket.

Jézus még a nagy visszatérés, a tanítványi „fogadás" órájában, a Szentlélekkel együtt tett jelentést isteni hármasuk harmadik tagjának, mennyei Atyjának: „Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek."

Jézus annak örül, hogy a főállású vallástudósokkal szemben, a gyermekek, a befogadó lélekkel bíró egyszerű emberek számára érthetővé válik az, amit el akart mondani, míg itt volt a földön.

Ugye, közöttük vagy? A tiszta gyermeki érdeklődésű, egyszerű, kitárt lelkeddel tanítást és örömhírt várók között? Ugye, a prédikációnak azt a részét érted meg, amikor én, vagy más lelkész nem tudóskodik, nem forgat prófétai korbácsot itt a szószéken, hanem érthetően és egyszerűen átadja azt, amit megértett Isten akaratából?

Ugye, felszisszentél már, amikor kiderült, hogy nem önmagad okoskodásából, hanem egyedül Isten Szentlelke vezetésének engedve fogod fel, hogy ki vagy, miért vagy, és hogyan érted meg, mi a tennivalód hét közben, és hétvégén?

Ugye, megtapasztaltad már, mennyivel jobb kisgyermeki érdeklődéssel Isten elé lépni, várni a vele való találkozást, mint önnön bölcsességed kosarát elé vágva azt kérni Tőle, hogy hagyja jóvá az összes véleményedet, tervedet, mások fölött kimondott ítéletedet és megmásíthatatlan döntésedet?

Ha így van, ha sikerül a Szentlélek erejére hagyatkoznod, akkor tudd meg, hogy kiléptél az Istent ésszel kutatók lelkes táborából, és beléptél a megüresített szívűek, lelkűek Szentlelket kereső, Tőle bármit elfogadók csapatába.

Félre ne értsétek! Kellő alázattal lehet, szabad Isten kijelentését tudományosan kutatni, annak eredményeit alapos vizsgálat után felhasználni, keresztyén életedbe segédeszközként beépíteni, továbbadni.

De! Az ízekre szedett Kijelentés, a bizonyítgatások kalapácsai alatt összetördelt Biblia, az ész lenyűgözésére, és elismerésért lihegő prédikáció soha, de soha nem helyettesítheti azt az egyszerűséget, ahogyan Isten lelke adja ajándékba, majd tartja karban a hitedet.

Honnan lehet felismerni a jól kezelt, folyamatos állagmegóvásban részesített hitet? Onnan, hogy szintet lép. Onnan, hogy örül, de tényleg, igazán örül annak, hogy azok között van, „akinek a Fiú akarja kijelenteni", ki az Atya Isten, és ki Ő, a Fiú Isten.

A hetvenkét, kiküldött tanítvány bölcsesség és teológiai tudomány terén annyit sem tudott volna megfogalmazni Jézusról és tanításáról, mint ma egy tizennégy éves, lelkiismeretesen felkészült konfirmandus. Mégis, annak a 36 pár, bevetésre kész tanítványnak még az ördögök is engedelmeskedtek. Minimális iskolázottságukkal, de mennyei, PhD és habilitációs fokozattal a szívükben, szájukban térdre kényszerítették az ördögöket. Az istentelen erőket, amik a vallásos hagyományok bilincsébe verték az üres szokásokba kényelmesedett, eligénytelenedett lelkeket.

Jézus felfokozott örömmel ujjongott. Azért, mert tanítványai elbírtak az ördögi erőkkel, és azért, mert szolgálatuk jutalma nem lett kevesebb, mint az, hogy a nevüket felírták a mennyben.

Nem azt kérdem, örültél-e, hanem azt: Ujjongtál-e már azért, mert Jézus kijelentette neked, ki Ő, és ki az Atya? Emlékezz, soha ne feledd, mennyi okod van ujjongani, hiszen „senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni."

Jézus téged is beválasztott. Nem hetvenkét, de sok millió tanítványa közé, akiket kiküld. Lelkeket menteni, ördögi erőket legyőzni. Okozz örömet Jézusnak! Ujjongjon azért, mert eleget tettél küldetésednek! Tudod, mi a kiküldetési díjad? Az, hogy felírja a nevedet a mennyben. Ámen

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 16, összesen: 2198806

  • 2024. február 28., szerda

    Interjú Komlósi Péter nyugalmazott esperessel 1956-ról, kalandos exmisszusi évekről, két műszakos gyári munkáról és a lelkipásztori élet kiteljesedésé...
  • 2024. február 27., kedd

    Gondoltál már regényre úgy, mint lelkigondozói eszközre? Pedig elég, ha jó kézbe kerül és máris azzá válik. A papné polca sorozatunk második részében ...
  • 2024. február 27., kedd

    „Ha botrányba keveredünk, akár okozzuk, akár elszenvedjük, széthullik az egymás iránti bizalmunk, eltiltjuk szívünktől a reményt, a bocsánatkérést (ny...
  • 2024. február 26., hétfő

    Miként teremtenek lehetőséget a hitviták az egyén közösségbe történő beilleszkedésére? Többek között erre is keresték a választ a Glossza című podcast...
  • 2024. február 25., vasárnap

    Életforma, terápia és örömforrás – mindez a népzene Szentes Anett szerint, aki hegedűt, citerát, népi éneket és szolfézst tanít Pécsen, emellett presb...
  • 2024. február 22., csütörtök

    Somogyi Péter dunamelléki lelkészi főjegyző gondolatai
  • 2024. február 21., szerda

    A labdarúgás örömében osztoznak a hétfő esténként meccset játszó budapesti lelkészek. A csapat mindig változik, ám a lelkészfoci hagyománya már több m...
  • 2024. február 21., szerda

    Hogyan formálhatjuk bibliaolvasóvá a következő nemzedéket? Lelkészek, hittanoktatók, vallástanárok keresték közösen a választ.
  • 2024. február 20., kedd

    Az Élő Igének ki kell hatnia minden tevékenységünkre – állítja Hajdú Zoltán Levente, akit az idei tematikus év pályázati és egyéb lehetőségeiről kérde...
  • 2024. február 19., hétfő

    Főigazgatói pályázat