Istentisztelet 2022. december 18-án

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Advent negyedik vasárnapján

 

Lekció: Lk 7,11-17

Textus: Lk 7,18-23

 

Szeretett Testvérek!

 

Mégis: Mire vártok? ... Mégis: Kire vártok?

Mire várunk 2022 adventjében? Kire várunk? Mire? Karácsonyra? Igen! És kire? Jézusra? Igen! És mi lesz, amikor eljön karácsony ünnepe? Mi lesz, ha december 25-én nem jön el Jézus? A gondolkodó hívőt; a hívő gondolkodót ilyen kérdések foglalkoztatják adventben.

Ha előtte nem jut eszünkbe, akkor legalább a karácsonyt megelőző négy hétben Jézus eljövetelére készülünk. Így csináljuk, mióta az eszünket tudjuk. Jobban mondva: mióta gyakrabban töprengünk Jézus eljövetelén. Azóta, hogy az ajándékozáson, a családi összejöveteleken, a jóllakáson kívül mást is jelent a karácsony.

Keresztelő János néhány hónappal korábban született, mint Jézus. Amikor a názáreti szűz Mária, méhében Jézussal meglátogatta Keresztelő János anyját, Erzsébetet, János megmozdult Erzsébet méhében. (Lk 1,39-45) Fogadjuk el a magzat János mozdulatát úgy, mint hivatása kezdetét. Mint egy jelzést arra nézve, hogy megkapta a küldetését. Ő, János fogja felkészíteni, feltörni, majd kinyitni a kortársak lelkét.

Mire? Arra, hogy majd egy napon a harminc éves Jézus megjelenik a Jordán folyó partján. Beáll a sorba, és János be fogja meríteni a vízbe (megkereszteli). Akkor majd az ott összegyűltek olyat látnak, hallanak, amitől eláll a lélegzetük. Megnyílik az ég, és Jézusra leszáll a Szentlélek. Bármihez is nehezen lesz hasonlítható. Talán egy galambhoz. Az biztos, hogy valami testi alakban nyugszik meg rajta a mennyei Lélek. (Lk 3,21-22) Aztán hang hallatszik a mennyből, az Atya Isten tartózkodási helyéről: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm."

Keresztelő János tehát magzat-korától erre készült. Amikor elkezdett prédikálni, olyan erővel szólt, hogy sokan azt hitték, ő a Messiás. János ettől határozottan elhatárolódott. Éles különbséget tett a között a bemerítés (keresztelés) között, amit ő végez a Jordán folyóban, és a között, amilyen bemerítést majd a Messiás visz véghez Szentlélekkel és tűzzel. Így vágta a válaszát a kételkedők közé: „Én vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket...". (Lk 3,16)

Keresztelő János, aki gyerek (sőt: magzat) korától ismerte Jézust, harminc évesen bemerítette a Jordánba, és látta rá leszállni a Szentlelket, hallotta a mennyei kijelentést, ez a János két tanítványával megkérdezteti Jézust: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"

Miért nem ő kérdezte? Mert börtönben volt. Miért? Mert „megintette Heródes negyedes fejedelmet Heródiásért, a testvére feleségéért, és minden gonosz tettéért". (Lk 3,19-20) Heródes pedig úgy gondolta, hogy Keresztelő János túllőtt a célon, amikor beleszólt a magánéletébe. El kellett hallgattatnia; börtönbe zárta.

Sokan jártak már így, akik arra figyelmeztették az embereket, hogy Istennek a magánéletükbe is joga van beleszólni. Mivel Istent nem tudják elhallgattatni, bezárják az Isten üzenetét átadók száját. Ha nem tudják, elfordulnak tőlük.

Hányan hagyták már el ezért az egyházat! Mert a lelkész „kiprédikálta" őket. Valójában a Szentlélek szólította meg őket. A prédikátor nem tudja, hogy a Lélek kiben, mit végez. Ő csak postás. Az Istentől kapott borítékot a címzett nyitja fel. Én is itt hallom, veletek együtt, de az üzenetet én hallom meg, nekem kell értelmeznem, nekem kell válaszolnom rá. A tiédre meg - neked.

János üzenetet várt a Jézushoz küldött kérdésére: „Te vagy-e az Eljövendő (ἐρχόμενος ejtsd: erchomenosz), vagy mást várjunk?" Kit értett ez alatt az „Eljövendő" alatt? Azt, akiről egyszer, így tanított: „Aki felülről jön (ἐρχόμενος), az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön (ἐρχόμενος), az felette van mindenkinek..." (Jn 3,31)

Kit várunk advent idején? Kit várunk az év másik negyvennyolc hetében? Őt, Jézust, „Aki felülről jön,... Aki a mennyből jön és felette van mindenkinek...". Több mindennél, amit elképzelhetünk róla.

Keresztelő János Heródes börtönében ül. Néha fogadhat látogatókat. Elmesélik neki, mi történt legutóbb. Názárettől nem messze, Nain város kapuja előtt Jézus megállított egy gyászmenetet. A gyászoló özvegyasszonynak annyit mondott: „Ne sírj!". Aztán megérintette a koporsót, és „így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel!" És - János, most figyelj! - Tudod mi történt? A halott felült, „és elkezdett beszélni"!

János elgondolkodik. Ő azt hirdette, hogy Jézus majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel. A tanítványai pedig arról adnak hírt, hogy Jézus halottat támaszt fel. Ugyanarról a Jézusról van szó? A halottak feltámasztása is része Jézus munkájának? Hol a Szentlélek? Hol a tűz?

János tanítványai indulnak Jézushoz. Amikor megérkeznek, éppen munkában találják. Pont akkor, „abban az órában sokakat meggyógyított betegségükből és bajukból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását."

Jézus meghallgatja Keresztelő János küldötteinek kérdését: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" De jó kérdés! Na, éppen jókor érkeztetek! Látjátok, mit csinálok? Igen! Na, akkor „Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem."

János postásai már fordulnak is vissza. Annál hitelesebb választ nem is vihetnének, mint amit láttak és hallottak.

Mit láttak? Jézus gyógyítását. Azt, hogy vakok látnak. Azt, hogy sánták járnak. Azt, hogy megtisztulnak a leprások, a gyógyíthatatlan betegek. Mit láttak? Azt, hogy a süketek hallanak. Mit láttak még? Többet, mint amit eddig elmondtak Jánosnak. Nem csak a naini ifjú támadt fel! Jézus többes számot használt: „vigyétek hírül Jánosnak,... halottak támadnak fel"! Ezt látták János tanítványai. És mit hallottak? Azt, hogy „a szegényeknek hirdettetik az evangélium". Koldusok, nincstelenek, szűkölködők, lelki szegények kapnak jó hírt. Evangéliumot. Evangéliumot, ami kihúzza őket elhagyatottságuk üregeiből.

Ez csodálatos! Rohannak Jánoshoz a válasszal. Szerencsére Jézus üzenetének utolsó szavait sem nem felejtik el: „boldog, aki nem botránkozik meg énbennem." Mert ez a lényeg, kedves János! Az a lényeg, hogy a börtönödben se gondolj mást rólam, mint aki vagyok! Én vagyok az, akinek ismertél! Én vagyok az, akiről bizonyságot tettél! Én vagyok az Eljövendő (ἐρχόμενος)! Én vagyok az, aki „felette van mindenkinek..."! Én vagyok az, „Aki a mennyből jön"! Majd a Szentlelket is elküldöm az egész világra. Majd a Szentlélek tüzébe fogom belemeríteni (keresztelni) azokat, akiket elhívok, és elküldök az evangéliummal. Te csak légy boldog János! Ott, a börtönben! Mert „boldog, aki nem botránkozik meg énbennem." Boldog az, aki nem azt hiszi rólam, aminek ő képzel engem, de többet hisz rólam annál, mint amit képes elképzelni rólam!

Kit várunk advent idején? Kit várunk az év többi negyvennyolc hetében? Őt, Jézust, „Aki felülről jön,... Aki a mennyből jön és felette van mindenkinek...". Aki több mindennél, amit elképzelünk róla.

Boldogok vagyunk? Boldog az advented? Boldog vagy karácsony előtt? Boldog leszel karácsony után? Mert megjegyezted Jézus válaszát: „boldog, aki nem botránkozik meg énbennem."?

„Megbotránkozni"  (σκανδαλίζω ejtsd: szkandalídzó) azt jelenti: megbotlani. Járás közben megakadni. Gondolkodás közben kiakadni.         2022. adventjének utolsó vasárnapján Jézus azt kéri tőled: ne akadj meg azon az úton, amin engem követsz! Ne akadj ki azon, amit elvárásaid ellenére teszek! Ne akadj ki azért, mert nem tettem meg azt, amit már régóta vársz, amiért oly régen imádkozol! Ne botránkozz meg azon, amit megengedek, hogy megtörténjék e világon! Ne fordulj el tőlem azért, mert még nem büntettem meg azokat, akik megérdemlik! Ne csodálkozz azon, hogy nem olyan mértékben büntettelek meg téged, ahogy megérdemelnéd!

Az istentisztelet legelején nem úgy köszöntöttelek benneteket, ahogy a legtöbb vasárnap teszem. A Jelenések könyvét idéztem: „Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő". (Jel 1,4) Nem a Keresztelőt, hanem János apostol írását idéztem, akihez így szólt a Lélek: „Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható." (Jel 1,8)

Az örök Eljövendőt várjuk adventkor. Őt, aki felülmúlja a mi Róla alkotott képzelgéseinket, elvárásainkat, reménységünket. Mi várjuk Jézust, és Ő vár minket. Várja, hogy - mint keresztelő János küldöttei - térjünk vissza a minket kérdezőkhöz, és térjünk vissza kérdező önmagunkhoz.

„Menjetek el, vigyétek hírül... amit láttatok és hallottatok"! Vigyétek hírül, hogy Jézus nélkül vakon botladoztatok a világban, de Ő megtanított titeket úgy látni, ahogy Ő látja a világot! Vigyétek hírül, hogy jó úton jártok, hogy megtisztultatok, mert kolduló lelketekkel meghallottátok az evangéliumot!

Ez legyen, ilyen legyen a Jézust minden nap váró, Jézus születését karácsonykor ünneplő adventünk! Ámen