Istentisztelet 2018. december 23-án

Hang: kattints a képre!

Advent IV. vasárnapján

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Lk 1,5-7,13.17.26-27;30-31;Mt 1,18-20

Textus: Lk 1,45. és 37.

Szeretett Testvérek!

Egyedül Istennek van joga megváltoztatni a szabályokat. Egyedül Isten képes arra, hogy megváltoztassa azokat a szabályokká magasztosult szokásokat, amikről az ember azt hiszi, hogy szentek.

A Biblia arról szól, hogy Isten folyamatosan igyekszik feltörni azokat a burkokat, amiket mi - legtöbbször kényelmi okok miatt (nehogy már gondolkodnunk kelljen; a kormány, az ellenzék, a lelkész, a tanár, a fodrász, a pultos majd elmondja a tutit) az agyunk, az értelmünk köré öntünk. Képzeletbeli acélból, betonból. Az a nevük, hogy: „Én így hiszem!" „Én úgy tudom." „Én ezt hiszem." Áttörhetetlennek készítjük, képzeljük őket. Aztán Isten könnyedén megpöcköli, és - neki legyen hála! - ezek a szellemi tákolmányaink darabokra törnek. Elporladnak. Akkor is, ha bizonyos ideig hasznosnak bizonyultak.

Bobby Fischer, minden idők egyik legértelmesebb sakk-nagymestere javaslatot tett a szabályok megváltoztatására. Unalmasnak találta a játékot, és a sakk-barbarizmus ellen kívánt tenni. Állította, hogy az igazi játékra vágyóknak ki kéne szabadulni a megnyitáselmélet szorításából. A sakk-barbárok megtanulnak ezernyi kezdőlépést, azokra adott még több ezernyi válaszlépést, és e szerint kezdenek játszani. Aki az elején elvéti, az már majdnem vesztett is. Ez szomorú. Azt tanácsolta: „Van egy szép és egyszerű táblánk, az életünk, ellenfelünk a halál. Egy partit megér, hogy megkeverjük a tisztjeinket az alapsoron." Ez a zseniális elme arra tett javaslatot, hogy ha már a halál kiszámíthatatlanul játszik velünk, keverjük meg mi is az életünk alapsorát! Nehezítsük meg az ellenfél dolgát, és adjunk magunknak több esélyt a győzelemre!

Bobby Fischer ötlete tényleg eredeti. Próbáljátok ki! Játszatok le egy partit úgy, hogy a gyalogog mögötti első sort, a tisztek helyét mind a két fél kedve szerint rakhatja fel! Azonnal semmissé válik minden, addig megtanult nyitási és válaszlépési taktika. Még izgalmasabb lesz a játék!

Augusztusz római császár uralkodásának közepe-kétharmada táján Isten alaposan megkeverte a természet, az emberi felfogóképesség, és a szokások szabályait. Jó néhány ember életét roppant izgalmassá változtatta!

Zakariással kezdte. Azzal az előrehaladott korú zsidó pappal, aki a jeruzsálemi Templomban éppen a naponta kétszer bemutatandó füstölő (vagy: illat) áldozatra, a gonosz, a rossz, a nem kóser semlegesítésének elvégzésére készült. Zakariás tudta hány éves, tisztában volt a felesége, Erzsébet korával is, ezért természetellenesnek találta az angyali bejelentést, mi szerint fiuk (a leendő Keresztelő János) születik. Istennek azonban semmi sem lehetetlen. Aki megalkotta a természetet, annak nem diktál a természet. Isten megkavarta a játékszabályokat Zakariásban és körülötte. Így aztán az teljesedett be, amit az angyal közölt ezzel a derék pappal.

Következett: Mária. A fiatal názáreti lány jegyességben élt. A kor előírása szerint már beszélgetett édesanyjával arról, hogy mi történik majd a menyegző napjának éjszakáján. Addig megőrzi tisztaságát. Ezt a vércseppes lepedő fogja bizonyítani azoknak, akik - szintén, méltóságos szokás szerint - József ajtaja előtt várják majd a becsületesség és az öröm bizonyítékát. Mária félelemmel, érinthetetlen izgalommal számlálta a hátralévő napokat. A várakozás idején belép hozzá Gábriel angyal. Az, aki sok száz évvel azelőtt Dániel prófétával beszélgetett. Érthetetlenül megkeveri Mária szép, rendbe rakott gondolatait. Felfogóképességének sora összeomlik, és új alakzatot vesz fel, amikor Gábriel odáig ér: „Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz". (Lk 1,31) Gyakorlatilag tudatosítja vele, hogy Isten az ő, Mária esetében éppen új játékszabályokat érvényesít. Volt egy alapsor. A gyerek férfitól fogan. Most viszont „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged". (Lk 1,35) És úgy lett. Mert Istennek az sem lehetetlen, ami még soha nem történt meg, le nem vezethető, meg nem magyarázható, felfoghatatlan. Mi a logikát keressük, de annyira, hogy észre sem vesszük, hogy Isten a boldogságot kínálja. Hiszen: „Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki." (Lk 1,45)

Most jön József. A szokások megtartója. A jó lelkű, érzékeny, igaz vőlegény. Húzza a fűrészt, üti a szeget, gyalulja a deszkát. Munka közben sokat gondol menyasszonyára, Máriára. Különösnek tartja, amikor jegyese három hónapra elutazik. Jó messzire; Jeruzsálem mellé. Azt mondják, történt vele valami különös, ezért meg akarta látogatni a rokonát, Erzsébetet, aki idős korában lett várandós a férjétől, Zakariástól. Lassan telik az idő József számára, de három holdtölte után visszatér Mária, és... áldott állapotban van! József megdöbben. Amikor magához tér, legyőzi indulatait, és nem kíván a jogaival élni. Nem akarja, hogy gyorsított eljárásban elítéljék és megkövezzék a menyasszonyt. Megbeszéli a szülőkkel, azok adnak neki néhány napi elemózsiát, két-három dénárt, és titokban elbocsáthatják. József testileg-lelkileg összeroppant állapotában ledől, elalszik. Így válik fogékonnyá arra, hogy elfogadja Isten új játékszabályait. Álmában szólítja meg az Úr angyala: „József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van." (Mt 1,20) Micsoda? Ilyen esetre nem emlékszik az Írásokból! Olyat kell tennie, ami nincs megírva a Szentírásban? Isten új szabályt alkalmaz az ősök törvényével szemben? Annak kiegészítésére? Megteheti? József igaz ember volt. Isten igaz emberei elfogadják, hogy Istennek hatalmában áll felülírni azt, amit az írástudók, a kegyes farizeusok, a rabbik, a tekercsen lévő szövegek másolói megváltoztathatatlannak hirdetnek. József pedig a szokások, a hagyományok, a kőbe vésett erkölcsi szabályok, törvények ellenére magához vette felségét, Máriát. Mert elfogadta, hogy Isten megkeverheti a mindenki által elfogadott sor-rendet. Jézus megszületett, az adventben ígéretet kapott József pedig boldog volt. Igen, mert kétségtelenné vált, hogy "Istennek semmi sem lehetetlen" (Lk 1,37), és „Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki."

Az önmaga Szentháromságából Fiát, Jézust közénk adó Isten semmit nem változott. Játékasztalhoz ültet minket. Ránk mosolyog, és rávesz arra, hogy változtassuk meg a szabályokat! Felejtsük el a korábbi előírásokba merevedett hitünket, mert különben csak tisztességes, vallásos emberek maradunk, de nem fogjuk észrevenni azt, ami izgalmat, örömet, újdonságot hoz minden egyes év karácsonyába!

A korábban említett sakkmester, játékot megújító javaslatát ugyanazon a 64 fekete-fehér kockán gondolta el. Nem adott hozzá és nem vett el a 32 figurából. A lépések is ugyanazok maradtak. Egyedül a tisztek sorát engedte megváltoztatni. Ugyanazzal a játékkal szeretett volna még több örömet okozni. Még az előző játék se legyen olyan, mint a már lejátszott!

Isten ezt kínálta fel, mi több: le is játszatta Zakariással, Erzsébettel, Máriával, Józseffel. A terep, a játékosok, a lépések ugyanazok. Lesz gyermek, akit Jánosnak neveznek, de nem Zakariás és Erzsébet ideális életkorában. Mária megfogan a méhében, de nem úgy, ahogyan az férfi és nő között lenni szokott. A Szentlélek ereje borítja a titok megtermékenyítő fátylát a fiatal lányra. József „idő előtt" köt házasságot jegyesével, majd hat hónap múlva a kezébe öleli a gyermeket, és Egyiptomba menekülnek. Így sem Betlehemben, sem Názáretben nem tudják majd meg, hogy a terhesség hanyadik hetében született meg a fiuk.

Elfogadod-e a Mester, Jézus ajánlatát? Ne legyen ez a néhány nap olyan, mint tavaly! Kérjük, hogy keverje meg az alapsorunkat! Ne legyen ez a karácsony olyan, mint a többi! Még olyan se, mint gyerekkorunkban! A terep, a játékasztal, a bábuk ugyanazok, de fedezzük fel, mennyi minden rejlik még abban, hogy „úgy szerette... a világot, hogy egyszülött Fiát adta"!

Isten nem kíván rendetlenséget. Nem borította fel a jeruzsálemi pap Zakariás, és felesége, Erzsébet; a názáreti Mária, és jegyese, József hitét. Nem borította fel, hanem meggazdagította. Mindegyikőjük életében hozzányúlt ahhoz, ami addig elégnek, jónak tűnt, azért, hogy elviseljék a többet! Az isteni ráadást.

Isten nem elégszik meg azzal, ami neked „elég". Nem elég úgy adventezni és karácsonyozni, ahogy eddig. Keressétek vissza magatokban azokat az otthoni december estéket és ünnepi délelőttöket, amikor bármilyen körülmények miatt is, de megváltoztak az alapok! Nem jutott annyi, nem volt ott valaki, megzavart valami. Nem számítottál rá, így más gondolatok foglalkoztattak, mint korábban. Más lett a karácsony. Mit gondolsz, miért? ... Igen: mert Isten megkavarta az „alapsort". Újra kellett gondolni mindent. Áldásodra vált. Hidd el. Úgy, mint Józsefnek, Erzsébetnek, Zakariásnak, Máriának.

Azonnal tudták? Dehogy! Rengeteg kétség, félelem, újratervezés bonyolította az életüket. De akkor már útban volt a Messiás utolsó prófétája: Keresztelő János, és maga a Megváltó: Jézus Krisztus.

Mi történt azokkal, akiknek el kellett fogadniuk életük új „alapsorát"? Nekik a boldogság jutott. Miért is? Erzsébet kiáltotta ki magából Máriának: „Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki."

Isten emlékeztessen minket a már ismert, írott és hirdetett kijelentéseire! Olajozza meg imával értelmünk, szánk, szívünk nyílásait, hogy merjük befogadni az Ő olvasható, hallható, személyünkre alakított magyarázatait!

Így áldja meg az Úr advent utolsó két napját, mert így tényleg tisztán, örömmel, megújulva fogadhatjuk karácsony örömhírét! Ámen