Istentisztelet 2022. szeptember 25-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: 2Kor 8,16-21

Textus: 2Kor 8,21

 

Szeretett Testvérek!

 

Van olyan hely, ahonnan kizárjátok a jó Istent? Micsoda kérdés! - méltatlankodtok most magatokban. Miért zárnánk ki bárhonnan is? Nem is lehetne!

Hát ez az! Akkor miért kérdezem? Pál apostol levélrészletét olvasva, eszembe jutott, hányszor hallottam már itt, vagy bármely más templomban: „Nem akarok ilyet mondani az Isten házában ..." Aztán, amikor az Isten házát, a templomot féltő atyafi, vagy anyafi kilépett a kapun, olyan kacifántos történetet mesélt, pletykált, hogy belepirult a hallgatóság. Mert azt hitte, hogy Isten ott már nem hallja. Kizárta a hallgatóságból, bezárta a templomba, Legalábbis azt hitte. Rosszul. Tragikusan rosszul.

Hogy is írta Pál apostol? „gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is." Mert az Urat sehonnan sem lehet kizárni. Ott is jelen van, ahol mindenki más.

Melyik mondanivalója közepette kanyarította papiruszra ezt az időtálló kijelentést? Akkor, amikor a korinthusiaknak írt levélben adománygyűjtésre buzdította a görög kikötővárosban élő keresztyéneket. Nekünk furcsa, hogy Pál apostolnak nem csak külső ellenségei voltak, de belső, egyházon belüli ellenfelei is. Leginkább a két korinthusi levél szól arról, hányan keresték az alkalmat, hogy hibát találjanak benne és a szolgálatában.

Mielőtt diplomával a kezünkben kiléptünk volna a kollégium falai közül, egyik professzorunk azt mondta, három olyan buktató van, amelyet leendő gyülekezetünk tagjai és kollégáink árgus szemekkel figyelnek majd. Az igehirdetésünk, az erkölcsi életünk, és a pénzkezelésünk. Ha valamelyik területen hibázunk, azonnal fogást találnak rajtunk, és megkeserítik az életünket. Természetesen, mi tehetünk róla, ha a prédikációnk nem a Biblia igazságáról szól, vagy unalmas. Mi tehetünk róla, ha erkölcsi életünkkel megbotránkoztatjuk a híveket, és mi tehetünk róla, ha tisztességtelenül bánunk a ránk bízott anyagiakkal.

Bár Pál apostol idézett szavai a harmadik területen, az adományok kezelésével kapcsolatban merültek fel, hiszem, hogy nemcsak a másik két esetre, az igehirdetés tisztaságára, és az erkölcsi életre érvényesek, de hétköznapi életünk legapróbb részleteire is.

Miért? Mert - a „templomos" példára utalva - ha csak a szent helyeken és csak a szent időkben van gondunk a tisztességre, többet ártunk az egyháznak, és többet rombolunk saját hitelességünkből, mintha el sem játszanánk, hogy „mi egyébként istenfélők vagyunk".

„gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is."

Mire gondolt az apostol, amikor azt írta, hogy: „gondunk van a tisztességre"? Ez a szó (προνοέω, ejtsd: pronoeó) csak két másik helyen szerepel a Bibliában. Mindkettő Pál apostol leveleiben. „Gondoskodni" ezekben az értelmezésekben azt jelenti: előrelátónak lenni. A római keresztyéneknek írt sorokban, amit az úrvacsoraosztás után szoktunk hallani, a keresztyén életvitelre vonatkozó felsorolásban így: „A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt." (Rm 12,17) Vagyis: gondoljátok meg jól, milyen képet formálnak rólatok, keresztyénekről a kívülállók! A másik levélben tanítványának, Timóteusnak írja meg a véleményét, igazi, szinte ítélkező páli szigorúsággal: „Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél." (1Tim 5,8) Vagyis, ha valaki nem gondolkozik előre, nem gondolja át, hogy a jézusi erkölcsi rendnek ellentmondva szavaival és tetteivel hogyan befolyásolja családja életét, gondolkodását, világlátását, ellentmond a hitének. Sőt, az már nem is a hite, hiszen hitetlenné válik.

Ki merjük-e mondani: „gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is"? Mielőtt magunkba szállnánk, nézzük meg, mi is lehet az a „tisztesség", amire gondunk van!

Az lesz a legjobb, ha megkérdezzük Jézust! Mire mondta azt, hogy „tisztességes"? Hol találjuk ugyanazt a szót Jézus esetében, amit Pál apostol szájába adott a Szentlélek, amikor leíratta vele: „gondunk van a tisztességre"?

Figyeljetek! Jézus ezt mondta azoknak, akik felmentek vele a „hegyre": „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket". (Mt 5,16) Képzeljétek, amit mi „jó"-nak olvasunk magyarul, az ugyanaz, mint a „tisztesség"! Lássák az emberek a tisztességes cselekedeteinket!

Ugyanazon a hegyen elhangzik még egy hasonlat: „minden jó fa jó gyümölcsöt terem".  (Mt 7,17) Nehéz elhinni, de a „jó" helyére megint behelyettesíthető a „tisztességes": „minden jó fa tisztességes gyümölcsöt terem."

Van még valami? Hajaj, de még mennyi minden! A magvető példázatában a termékeny föld a „tisztességes": „A többi (mag) viszont jó (tisztességes) földbe esett, és termést hozott". (Mt 13,8)

A mennyek országát ahhoz a kereskedőhöz hasonlítja Jézus, aki szép gyöngyöket keres: „Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres." (Mt 13,45) Már kitaláltátok! Igen, bármilyen meghökkentő, de a „szép" gyöngy az a „tisztességes" gyöngy.

Mi lehet még „tisztességes"? Nem fogátok elhinni, de a Biblia így adja vissza Jézus példázatát a halfogásról, a világ végén az igazak és a gonoszok szétválogatásáról: „Amikor megtelik (a háló), kivonják a partra, és nekiülve a jókat (a „tisztességes" halakat) edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják." (Mt 13,48)

Tisztességes hal? Találtam különbet is! Tisztességes bort! A Kána városában tartott menyegzőn Jézus borrá változtatta a vizet. A násznagy mit sem tudván a csodáról, tréfásan számon kéri a vőlegényt: „Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort." Igen, igen: a „tisztességes" bort.

Folytathatnám a  sort, de annál sokkal hasznosabb lesz, ha csak az elmondott néhány példa kapcsán szembesítjük magunkat azzal, mennyi mindent jelent, az, hogy „gondunk van a tisztességre".

Mi volt az első? „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó (tisztességes) cselekedeteiteket". Azt csinálom, azt cselekszem tisztességesen, amit Jézus annak tart. Amit nem kell kimagyarázni sem előtte, sem az emberek előtt. Isten és a felebarátaink egyaránt tisztességesnek tartják. Egyértelmű, világos volt. Az Istentől kapott világosság járta át. Így aztán gondod volt „a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is".

Mi a következő? „minden jó fa jó gyümölcsöt terem". Milyen a jó gyümölcs? Friss, édes. Gondod van-e arra, hogy a keresztyénséged, a hited ne romoljon, ne keseredjen meg, ne váljon szokássá, ne a hagyományokat lakkozza, hanem napról-napra megújuljon? Hogy azt ne mondjam (de miért ne?): re-formálódjon? Így leszel, így maradsz jó, tisztességes „nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is".

Aztán, Jézus egyik legismertebb példázatában: a magvető szórta a magot. A széles mozdulat miatt potyogtak azok a magok az út szélére, a tövisek közé, és jutott a sziklás talajra is. Ezek előbb utóbb odavesztek. De! - tanítja Jézus: „A többi viszont jó (tisztességes) földbe esett, és termést hozott". Tisztességes, termőtalaja vagy-e az Úr vetésének? Kész vagy-e arra, hogy fogadd az Igét? Olvasod-e? Hallgatod-e? Megtartod-e? Felneveled-e magadban? Igen, igen, igen? Akkor áldott ember vagy, mert tisztességes, fogyasztható terméssel ajándékozod meg a világot. Édes szó jön ki a szádból, ami felfrissíti a fáradtat, erőt ad az elepedtnek, elkeseredettnek.

Légy az, - buzdít Isten Szentlelke -, aki a hallott példát követve, szép, tisztességes, hibátlan, csillogó gyöngyöket keres. Lelki, szellemi értéktárát azzal bővíti, gyarapítja, ami nem elégszik meg a másodosztályúval, a szórakoztatóval, a felejthetővel. Silány, molynak, rozsdának való kincseket nem hord magával Isten országába.

Amikor pedig a világ végén „megtelik (a háló), és az angyalok az évszázadok során mindenféle 'hallal', emberrel teli hálót kivonják a partra, és nekiülve a jókat (tisztességes) (halakat) edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják," a tisztességre gondot viselő ember ott lesz a „begyűjtött", az örök életre választott „tisztességesek" között.

Ezen a héten megkülönböztetett figyelemmel fordulunk a teremtett világ felé. A Teremtés Hetén felelevenítjük magunkban mindazt, amit eddig tanultunk, gyakoroltunk a teremtésvédelem területén. Biztosan nem véletlen, hogy a tőlünk keletre dúló szörnyűségek következményeként az egész világ megérti, mennyire kihasználtuk a Teremtést, amit már régen nem nevezhetünk Édenkertnek. Sok mindent visszafordíthatatlanul elrontottunk, de még mindig nem késő felhagyni a pazarlással, a felesleg felhalmozásával, a szemét-termelő életmóddal, a szennyet ünneplő gondolkodással, életvitellel.

Isten, még mindig élő kegyelmével törekedjünk arra, hogy ne csak a templomban, ne csak vasárnap, ne csak kivételezett társaságokban, hanem bármikor elmondhassuk: „gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is."

Ünneplőben, feldíszített szívvel persze könnyebb megállni Isten előtt, de Ő nem is arra kíváncsi, hogy akkor mit mutogatunk magunkból.

Jézus azt vizsgálja, hogy a szent pillanatok, események után megszabadultunk-e, szabadokká váltunk-e addigi tisztességtelenségeinktől, és megtisztult szívünkkel Vele tartunk e a folytatásban?

Ma újabb esélyt adott a tisztességünk megújítására. Ámen.