Istentisztelet 2019. április 28-án

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Gal 1,10-24

Textus: Gal 1,24

Szeretett Testvérek!

Te kitől hallottad először az evangéliumot? Istennek azt az örömteli történetét, hogy rendezte a köztetek lévő tartozást. Úgy szerette a világot, hogy a hozzám, hozzád hasonló milliárdnyi ember kedvéért onnan, ahol Ő van, közénk adta a Fiát. Jézus Krisztusban érthetővé tette az akaratát. Nem azért küldte el, hogy mondja ki az ítéletét rám és rád, hanem azért, hogy üdvözüljünk. Az meg azt jelenti, hogy érzékelhető kapcsolatba kerülünk Istennel. Ez az üdvösség.

Szóval: kitől hallottad először ezt az evangéliumot? Van, aki meg tudja nevezni azt a személyt, van, aki nem. Mert nem hallotta, hanem először olvasta az evangéliumot. Innen, a Bibliából. Jézus Krisztus leírt, tovább adott, lemásolt, megint tovább adott, kinyomtatott, kézbe került, kinyitott kinyilatkoztatásából. Így is lehetséges? Van olyan, hogy közvetlenül Jézustól, és, mióta felment a mennyekbe, azóta is közvetlenül tőle, elküldött, itt lévő, a világon bárhol, azonnal megtalálható Szentlelkétől kapjuk az evangéliumot?  Igen.

Pál apostol azt írja, hogy „az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől való, mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam." Hol? Mikor? Hol találkozott ő Jézussal? A damaszkuszi úton. A jeruzsálemi főpaptól kapott felhatalmazással a kezében igyekezett külföldre. A szíriai Damaszkuszba. Otthon már nem talált több előle bujdosó keresztyént. Magát begerjesztve mit sem törődve a hosszú úttal, képes volt elindulni Damaszkuszba, mert ott, állítólag szabadon hirdethették a Jézusról szóló tanításokat. Amit ő (akkor még Saul néven) ki nem állhatott. Szent zsidó vallása meggyalázásának tartotta. Irány Damaszkusz! Onnan pedig megkötözve hajtja majd a jeruzsálemi bíróság elé ennek a Jézust követő szektának a tagjait!

A damaszkuszi út egyik szakaszán azonban akkora fény veszi körül, hogy a földre esik. Hang hallatszik, de tulajdonosát sem ő, sem a vele utazó kíséret tagjai nem látják. A hang nem félelmetes, inkább érdeklődő: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Mit lehet erre válaszolni? Semmit. Saul-Pál visszakérdez: „Ki vagy, Uram? Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned." (ApCsel 9,4-6) Ennyi. Ez volt a Jézus Krisztustól kapott kinyilatkoztatás? Ennyit kapott Jézustól? Hát, ezt el lehet mesélni, de ebből még senki sem tudja meg, mennyire szerette Isten a világot, és miért küldte el Jézust.

Akkor, mi lehetett az a közvetlen kinyilatkoztatás, amit Jézustól kapott? A Bibliából olvasta valamelyik evangéliumot? Úgy, mint mi? Ugyan! Akkor még egy szót nem írtak le belőle.

A találkozásba belevakult Saul-Pált kézen fogva bevezetik a városba. A damaszkuszi házban imádkozik. Látomásai vannak. Amik hamarosan beteljesednek. Egy helyi keresztyén, bizonyos Anániás közreműködésével. Az ráteszi a kezét. Újra lát. Megkeresztelkedik. Aztán évekre elvonul Arábiába. Ez volt a kinyilatkoztatások ideje! A felkészítő kurzus. Csend, nélkülözés, imádság. Az Istenre fordított, minősített, kiemelt idő. Neked van ilyen? Bármelyik hétköznap, mondjuk: kedden, vagy csütörtökön mikor van a napod fénypontja? Számodra melyik az Istenre fordított, minősített, kiemelt idő?

Évekre elvonulni azért, hogy Jézus örömhírét vigyük? Kinyilatkoztatást kérni tőle, vele, egyedül az Ő Szentlelkének közösségében? Ezt még a teológusoknak sem ajánlják! Tanulás, vizsgák, képesítés, aztán gyerünk, minél előbb szolgálatba állni! A csak napokra elvonuló, Krisztussal meditáló keresztyéneket sem nézik jó szemmel. Az a „hű" egyháztag, presbiter, lelkész, aki egyfolytában szolgál. Hogy mit, hogyan és miért kell tenni, megírják a dogmatika könyvek, a hitvallások. Oda lehet fordulni a Bibliához is, de az ilyeneket ír, mint ami Pállal történt: a misszió, az örömhír átadása előtt évekre elvonulni. Jézus is ilyeneket csinált; még az őt körülvevő tömeg elől is félrevonult, és magányosan imádkozott. A keresztyénség (különösen a protestáns egyházak) elfelejti a közvetlenül, Jézustól kapott kijelentések idejét, semmivel össze nem hasonlítható értékét, erejét.

Pál apostolnak szüksége volt rá. Később is tartott hosszabb pihenőket; nem egy alkalommal. Neki Jézus volt a példa, nem az emberektől vett tanítás, előírás, igény, elvárás.

Mi lett az eredménye? Ember rá nem vette őt arra, hogy az legyen, aminek ismerjük: keresztyén örömhír-szállító. Pál és Isten között egyetlen közbenjáró volt: a feltámadt Krisztus. Nem emberektől, nem rábeszélés, meggyőzés, még csak nem is kegyes együtt-imádkozás útján, másodkézből kapta az elhívását, hanem közvetlenül a forrástól: Jézustól.

Ma úgy hisszük, hogy az élő, mennyekben ülő Jézus Krisztus személyén kívül a Bibliából és a hirdetett, tovább adott evangéliumból érthetjük meg Isten - soha nem általános, hanem mindig: személyre, közösségre alakított - akaratát. Az emberi közbenjárás csak a nyomdász munkája és az igehirdető hangszálai. Azokon keresztül mindent az Atya és Jézus harmadik létezése, a Szentlélek ad át nekünk. Ha Ő, a Szentlélek nem akarja, akkor csak a betűket faljuk, és a prédikációt hallgatjuk, de kinyilatkoztatást nem kapunk.

Szeretnéd, ha a lányodnak, fiadnak, férjednek, feleségednek, barátaidnak, imáidba foglalt szeretteidnek is része lenne a nem csak hallott, de meghallott, és megértett kijelentésben? Pál azt írja, hogy évekkel később találkozott Péterrel, és Jakabbal, Jézus testvérével. Egyikőjük sem tudta volna rábeszélni Pált arra, hogy legyen keresztyén. Senkit, de senkit nem tudunk rábeszélni arra, hogy szeresse és kövesse Jézust, igyekezzen az Ő tetszése szerint megélni mindennapjait.

A gyerekeid, unokáid hallottak már Jézusról? ... Pál is tudta, ki Ő. István, az első vértanú megkövezésekor Pál vigyázott a nekivetkőzött kivégzőosztag ruháira. Végighallgatta István nem is rövid védőbeszédét, bizonyságtételét Jézusról. Abszolút' nem hatott rá. Más időt, és más alkalmat keresett és talált Isten arra, hogy megszólítsa. Nem templomban, nem tanítványi körben, hanem: országúton. Imádkozz a szeretteidért, de ne aggódj! Jézus ott jelenti ki magát nekik, ahol, és amikor akarja. Nem biztos, hogy megéred. Nem neked kell azt látnod, hanem a kortársaiknak. Azoknak, akik miatta, miattuk fogják dicsőíteni Istent!

Tényleg! Hány emberről tudsz, akik miattad dicsőítik Istent? Csak azért kérdezem, mert visszanyert, igazi, lelki látása után, a véres kezű Saul-Pál ok volt arra, hogy Istent dicsérjék. Őt már születésétől elhívta Isten. Kb. egyidős volt Jézussal. Harminc körül lehetett, amikor keresztyén-üldözőből Krisztus követővé vált. Az a bizonyos damaszkuszi Anániás úgy ismerte, mint aki sok rosszat tett Jézus kiválasztottjaival. Aztán felismerték Pálban a belé költözött Krisztust, ezért érte, benne dicsőítették Istent.

Dicsőítik érted, benned Jézust? Kapaszkodj meg: legnagyobb meglepetésedre könnyen kiderülhet, hogy téged is születésedtől elhívott az Úr! Ez az elhívás-tudat megváltoztatta Pált. Isten megmentette. Mert célja volt vele. Születése óta. Veled is célja van. Születésed óta. Te hány éves korodban jöttél rá? Vagy... még most sem? Még Saulként te jelölted ki a saját céljaidat, vagy Pál apostol-módra kész vagy azt tenni, amire Jézus küld téged?

Pál apostolnak a pogányok (nem zsidók) közé kellett vinni az Igét. Utódai révén így ért el hozzánk, magyarokig is. Az Ige, a Biblia, a nemzeti nyelven hallott igehirdetés elért minket. De, vajon az elhívás is? A nem keresztyén Európában, és a csak papírforma szerinti keresztyén Magyarországon te Krisztus követője vagy? Arra tartasz, amerre Ő? Mögötte jársz, vagy elé vágtál? Felhasználod Jézust, vagy kéred, hogy Ő használjon téged? Ahogy, amikor, amire akar?

Pál apostol elhívását lejegyezte a Biblia. És a tiéd? Neked is megvan a saját történeted. Ha a Jézushoz való odafordulásodról szól, kevésbé sem fontos, csöppet sem jelentéktelenebb, mint Pál apostol története. Leírtad? Vagy, legalább elmesélted? Azt, amikor Jézus Krisztus kinyilatkoztatta magát. Neked. A helyszíne, az alkalma lehetett egy igehirdetés, a Biblia olvasása, de ezek csak keretek. A lényeg: Jézus Krisztus kinyilatkoztatása megtörtént! Nem emberektől kaptad, hanem tőle! Személyesen tőle. A Szentlelke szólt hozzád. Nem hallottad, de összeroskadtál a felismerés alatt: Isten szólt hozzám!

Ha így volt, dicsőítik az Istent érted, benned! Hát: meséld el a történetedet! Azt, hogy egy ideje biztos vagy benne: Isten veled elvégzendő célja az életed célja. Aztán meséld el a világ legnagyszerűbb történetét: Isten hússá, csonttá, vérré vált közöttünk. Úgy hívják: Jézus. Meghalt a kereszten - értünk. Az Atya Isten feltámasztotta a Fiú Istent a halálból. Ő pedig azt akarja, hogy légy az Ő történetének a része!

Mondd el, hogy nem tudod leküzdeni a belülről marcangoló bűneidet. Jézus nélkül elvesztél. Ő viszont megértette veled: ott van a kereszten az ítéleted! Bevallottad, elmondtad, minden nap végén szomorúan felsorolod neki a vétkeidet, és máris ott látod őket, oda szegezve a keresztre! Nem vádolnak tovább! Nincs vád! Nincs mennyei ítélet még akkor, sem ha felemlegetik a bűneidet. Még akkor sem, ha te magad emlegeted őket. Mert nem akarod újra elkövetni őket. Sőt! Ha lehet, bocsánatot kérsz azoktól, akik ellen elkövetted, és próbálod jóvátenni a következményeit.

Szégyelled őket? Túl önérzetes vagy ahhoz, hogy bocsánatot kérj? Félsz jóvátenni a vétkeid hozadékait? Értem. Ez így természetes. Én is így vagyok vele. De az is legalább ennyire igaz, hogy a gondolataidat, vágyaidat, reményeidet, álmaidat átformáló Jézus erőt ad neked a változáshoz, a változtatáshoz! Azok pedig mind-mind Istenre mutatnak majd. És dicsőítik majd Istent - érted, benned! Ámen