Istentisztelet 2024. augusztus 4-én

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Zsolt 15

Textus: Mt 11,29

Énekek: 167/1, 299/1.4.5.,15/1, 422/3, 771 ú. ék.

Szeretett Testvérek!

Tudjátok, mi a legjobb a nyaralásban? Tudjátok. Az, hogy bár az ember tisztában van vele, hogy a végén ugyanarra a helyre, és ugyanabba a közegbe érkezik vissza ahonnan, és amiből kilépett egy időre, de felfrissül, és bevetésre kész állapotban lesz!

Kérdezték már tőled: Eljössz velem sétálni? Leülünk egy kicsit? Beszélgethetnénk egyet? Kérdezték. És mentünk. Mert jó volt annak a társaságában lenni, aki meghívott. Pihentető volt vele szót váltani. Egyszerűen: a társaságában lenni.

Mondta már neked az Isten Fia, hogy sétálj, ülj le, beszélgess vele egy kicsit? Mondta. Kb. két perce. Hívott téged, engem, hívta őt, és őt, és őt. Mindnyájunkat. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan"!

Tudjátok miért jó engedni Jézus hívásának? Van, aki már tudja, mert tapasztalta. Van, aki naponta gyakorolja. Van, aki még nem tudja, de remélem, hogy ma először elgondolkodik azon, miért jó elfogadni Jézus meghívását. Azért jó odamenni hozzá, - ismétlem magam -, mert „bár az ember tisztában van vele, hogy ugyanoda, és „ugyanabba" érkezik vissza ahonnan, és amiből kilépett egy időre, de felfrissül, és bevetésre kész állapotban lesz!"

„Jöjjetek"! - hívogat Jézus. Kiket? Akik dolgoztak. Jó sokat. Annyira sokat, hogy szellemi, vagy fizikai erőfeszítéseik határához érkeztek (κοπιάω - ejtsd: kopiáó). Hívja azokat, akik lerobbantak, mert túlterheltekké váltak (φορτίζω - ejtsd: fortídzó). Ebben az esetben nem a fizikai, vagy szellemi munka miatt, hanem azért, mert képtelenek a számlálhatatlanul sok vallási előírás betartására. Ezt Jézus az illetékesek szemére is vetette: „Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek (φορτίζω) az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat!" (Lk 11,46)

Ismerjük ezt a fáradságot? A fizikai munka izmokat szaggató, derekat roppantó, lábat görcsbe rándító fáradságát? Ismerjük. És a másikat is? Azt, amikor olyan vallási előírásoknak akarunk megfelelni, miket a Bibliában nem olvasunk, de magukat igaz vezetőknek tartó tanítók, írástudók, törvénykezők ránk kényszerítenek az írásaikban, vagy akár élő szóval is? Ismerjük.

Néha nem is kell hozzá szónok. Magunktól is képesek vagyunk arra, hogy úgy értelmezzük (félre) a Biblia egy-egy igazságát, mint valami életünk összeroppanását, gondolkodásunk szabadságát leláncoló „szent" utasítást. Teherré válik.

Ezekből hív ki Jézus. A jól végzett, megterhelő munka, szolgálat utáni kimerültségből, fáradságból, és abból a rossz vallási rajongásból, amit soha nem kívánt az embertől. Sem ő, sem az Atya Isten! Mindkettőből hív: Gyertek! „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek."             Megnyugvást. Milyen megnyugvást? Hogy is lehetne a legjobban megérteni? Nézzünk körül a Bibliában! Hol találkozunk még ilyenfajta pihenéssel, szünettel, feltöltekezéssel, megnyugvással? Az evangélium szava így hangzik: ἀναπαύω. Ejtsd: anapaűó! Mondjátok ki: anapaűó!

Amikor Jézus hatalommal látta el, majd elküldte tizenkét tanítványát gyógyítani, azok lelkesen, de kimerülve tértek vissza hozzá. Jézus azt ajánlotta nekik: „Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek (ἀναπαύω) meg egy kissé!" (Mk 6,31) Lesz még dolgotok bőven, de most tartsatok szünetet! Elfogadod ezt a meghívást? Megtetted, jó szívvel elvégezted a hivatásodból eredő feladatodat. A végsőkig kimerültél. Jézus pedig megálljt parancsol. Menj el Vele egy lakatlan helyre! Menj ki az emberek közül! Engedd, hogy lecsitítsa izmaidat, még mindig pörgő gondolataidat! Tarts szünetet, hadd adja vissza az erődet, a kedvedet; hadd egyengesse el újra lelkesedésed, tettrekészséged szintjét!

Jézus, elfogatása előtt, a Gecsemáné kertben harmadjára is elpilledve találta három apostolát. Nem tudtak virrasztani. Mit mondott a Mester? „Aludjatok tovább, és pihenjetek (ἀναπαύω)!" Gyűjtsetek erőt, mert hatalmas dolgoknak lesztek részesei! (Mk 14,41) Elfogadod Jézustól? Nem bírtad megtenni, amire kért. A lelked kész volt, de a tested csődöt mondott. Megébredtél, de visszaaludtál. Képtelen voltál nyitva tartani a szemedet. És Jézus jóváhagyta. Engedte, hogy tovább aludj. Adott még időt a pihenésre. Mert szükséged volt rá. Nem is sejtetted, mi minden történik a következő órákban. Álmatlan esték várnak rád. Mint az apostolokra. Szükségük volt a plusz-pihenésre, alvásra. Engedd, hogy altasson, tovább pihentessen Jézus! Ne ijedj meg, de fogadd el! Merj többet aludni!

Három munkatársa érkezésekor Pál apostol nem talált szavakat. Örömében azt írta a kikötővárosban élő gyülekezetnek: „felüdítették (ἀναπαύω) mind az én lelkemet, mind a tiéteket." (1Kor 16,18) Helyettesítsük be Jézus felhívásába! „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, ... és én felüdítelek benneteket."

Ez hogy tetszik? Jézus felüdít! Téged mi üdít fel? Megteszitek még azt, amit gyerekkorotokban: nyári esőben kirohantunk, és hagytuk, hogy bőrig áztasson minket a langyos égi áldás. Jézus ilyen felüdülést kínál a társaságában. Mi üdít fel? Friss forrásvíz? Hűtött ital? Jézus ilyen felüdülést is kínál. Mi üdít fel? Olvasás? Zenehallgatás? Testmozgás? Ott van Jézus raktárában. Tölts vele időt, és közben abban lesz részed, arra hív, ami a leginkább felüdít!

Hol találjuk még ezt a szót (ἀναπαύω) a Bibliánkban? Filemonhoz írt levelében Pál apostol egy szökött, megtért, keresztyénné lett rabszolgáért lobbizik. A szintén keresztyén tulajdonos, Filemon bocsánatát, a rabszolga büntetésének elengedését kéri tőle, és reménykedik benne, hogy rendeződik a helyzet: „Nyugtasd meg (ἀναπαύω) az én szívemet Krisztusban!" (20. v.)

Ez is Jézus ajánlata. Engedj a hívásának, hogy megnyugtassa a szívedet! Tarts Vele, hogy kikapcsolhassa az aggodalmaidat működtető, nem Tőle kapott, belülről mardosó kis szerkezetedet. Nyugodj meg, teljesíteni fogja a kérésedet. Bízz benne, és kérésed tárgyát, vágyát úgy kapod meg, ahogy Ő már elkészítette neked. Valójában csak arra várt, hogy kérd el Tőle, hogy végre Tőle kérj megnyugvást!

Pál után lássuk a másik apostolt! Péter azt a csodát fogalmazza meg, amit azok élnek át, akiket Krisztusba vetett hitük miatt csúfolnak, gyaláznak. Hogy tudják visszafojtani haragjukat? Hogyan fékezik meg indulataikat? Mi több: Mitől lesznek boldogok az őket ért gúnyolódások közepette? Olvasom: „Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, Isten Lelke megnyugszik (ἀναπαύω) rajtatok." (1Pét 4,14)

Jézus hívását tekintve ez szinte természetesnek tűnik. Ha Ő hív magához, akkor az Ő Lelke nyugszik meg rajtunk, amikor miatta ér bennünket bántás, csúfolás, lenézés. Átélted már ezt a csodát? Jézussal játszadoztak, belőle űztek csúfot. Már mozdultál, posztoltál, felcsattantál volna, de történt valami. Isten Lelke, Jézus Lelke, a Szentlélek nyugalmat parancsolt rád. Ne menj bele a nem is téged, hanem Jézust provokáló vitákba, mert ezzel elérik a céljukat. Ők, a Jézust kinevetők.

De ha ugrasz a provokációra, mindjárt olyanokká válsz, mint ők! Amikor Péter karddal ugrott a Jézust kereső zsandároknak, Jézus rászólt. Miért? Mert - mondta az izgága Péternek -: „akik kardot fognak, kard által vesznek el." (Mt 26,52) Akik engednek a piszkálásnak, szurkálásnak, azokon nem nyugszik meg Isten Lelke. Azokra valami nehezen levakarható, gonosz Lélek tapad. Azok nem Jézus hívásának engedtek.

És még egy példa. János Jelenéseiben olvassuk, mit is jelent igazán, amikor elhunyt testvéreinknek azt kívánjuk: Nyugodjon békében! Égi hang diktálta Jánosnak: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak (ἀναπαύω) fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket." (Jel 14,13)

Aki teljes hívő életében igyekezett Jézushoz közeledni, mellette maradni, Nála, Vele megnyugvást találni, azok tényleg megnyugszanak fáradozásaiktól, és a boldog, testben való feltámadásra ébrednek majd.

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." Ma együtt jöttünk Jézushoz. Éjszakai pihenés után, mégis: megfáradtan, megterhelten. Fáradtan a hat napon át tartó testi megerőltetés után. Fáradtan a hat napos, szellemi munkavégzés után. Hallottuk a kérését, és el akarjuk fogadni a meghívását.

Miből jöttünk? Mit hoztunk magunkkal? Mit végeztünk nem öt, hanem hat nap alatt? Mert el ne feledjük, a parancsolat így szól: „Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat!" (2Móz 20,9) Mi után kérsz pihenést, nyugalmat, felüdülést? Sorold el, mondd el, sírd el, kacagd el Jézusnak! Köszönd meg Neki, hogy erőt adott Hozzá!             Emlékezzetek vissza együtt a legnehezebb percekre! Aztán figyeljetek, hogyan, miben lesz nyugalmatok! „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű."

A Jézussal töltött időd, pihenésed, töltekezésed, nyugalmad közben fel fogod ismerni, mit kell majd folytatnod, de azt is, mit kell leraknod, abbahagynod.

Azt, amihez Jézus adja magát, vagy sem. Felvenni az Ő igáját azt jelenti: veled együtt dolgozik majd tovább, és Ő mondja meg, mit végezhettek el ketten, és mi az, ami nem a te dolgod, nem a kettőtök dolga!

Tőle kérjünk, várjunk megnyugvást minden dolgainkban! Ámen