Istentisztelet 2020. augusztus 9-én

Hang: kattints a képre!

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Zsolt 119,165-176

Textus: Mt 28,20

Szeretett Testvérek!

Ritkán olvasni olyan hirdetést, hogy: Felvételre keresünk csillagászt! Én például még soha nem láttam ilyet. „Nem is fog!" - mondta nekem évekkel ezelőtt az a fiatalember, aki ezt a hivatást választotta. Itt végzett Szegeden, és nem sokkal a csillagász diplomája átvétele után menyasszonyával együtt házasságkötés előtti jegyes-beszélgetésre jelentkezett. Emlékeim szerint sikerült elhelyezkednie a szegedi obszervatóriumban. Annyira lelkesen beszélt a hivatásáról; még most is a fülembe csengenek a szavai: „A csillagász türelmesen figyel. Előbb-utóbb észrevesz valamit. Ha más még nem fókuszált rá a távcsövével, akkor felfedezett egy álló, vagy mozgó égi jelenséget. Ennek helyét aztán meghatározza, és gondosan megőrzi az adatokat."

Figyel, észrevesz, felfedez, megőriz. Máté evangéliuma görögül így sűrítette össze ezt a négy szót: τηρέω (ejtsd: téreó). Jézus indoklását magyarul így mondjuk: megtartani.

Mit indokol Jézus? A tanítványainak adott parancsát. Széledjenek szét a világban, induljanak annyi irányba ahányan vannak. Adjanak tanítványi kiképzést (μαθητεύω) a népek fiainak és lányainak. Merítsék be őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy Isten közösségébe.

Mindezt miért? Most jön az indoklás! Akiket elérnek, tanítsák, igazítsák útba, figyelmeztessék (διδάσκω) azért, hogy megtartsák mindazt, amit ő, Jézus parancsolt nekik, az apostoloknak. Ne csak hallgassák, ne csak olvassák, ne csak beszéljenek róla, ne csak ismételgessék, hanem: tartsák meg! Olyan legyen számukra - számunkra - Jézus minden szava, mint a csillagász munkája: figyeljük, észrevesszük, felfedezzük, megőrizzük.

Figyelsz-e Jézus mondandójára? Itt, a templomban szokta érthető beszéddé formálni. Először a füled, aztán a lelked, majd valamikor a tested számára. Figyelsz-e Jézusra, amikor a Bibliába nyomtatott betűkből értelmet vés a szemedbe, majd tartalmat az elmédbe, végül cselekvést a végtagjaidba? Figyelsz-e rá, amikor egyedül maradsz vele, Ő pedig emlékezetedbe idézi azt, amit egyszer már olvastál, hallottál, igés kis kártyán hazavittél innen, de akkor semmi hatást nem gyakorolt rád. Vagy csak annyit, hogy: Bizony, bizony!...

Figyelsz-e rá, amikor Szentlelke titokzatosan érthető csatornáján, az előbbiek egyikén, vagy akármilyen módon újra eléd adja azt, ami egykor olyan sokat jelentett számodra? Azzal áldott meg a lelkész a konfirmációd napján. Az van beírva a Bibliád belső oldalára. Azzal eskettek x évvel ezelőtt. Az hangzott el a gyermeked keresztelőjén. Azzal búcsúztál a temetőben attól, akit annyira szerettél.

Figyeled-e? Észreveszed-e? Bibliai csillagokat, isteni fényforrásokat kutatva felfedezed-e; aztán megőrzöd-e, megtartod-e azt, amit Jézus parancsolt? Először tizenegy apostolnak. Nekik, akik továbbadták még tizenegynek és száztíznek, és ezeregyszáznak és tízezernek. Az ő tanítványaik, és azok tanítványai, el egészen a mai napig pedig: millióknak.

Figyelni, észrevenni, újra meg újra felfedezni, és megőrizni. E négy főnévi igenév, egy szóval: megtartani. Megtartani azt, amiért Jézus emberré lett és közénk jött. Amit megmagyarázott, és beteljesített.

Megadod-e az alapfokú kiképzést (μαθητεύω) Jézus szavaival? Például ezekkel: „az Emberfiának sokat kell szenvednie, ... és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia."? (Mk 8,31) Hozzáteszed-e azt, amit szintén rád bízott az Úr: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él" (Jn 11,25)?

Azért ez az „alapfok", mert ebből következik minden. Minden, amiért érdemes megtartani bármit, amit Jézus parancsolt. Jézus szenvedett a bűneink miatt. Jézust megölték a bűneink miatt. És Jézust feltámadt, mert szenvedése és halála miatt az Atya Isten megbocsátotta a bűneinket. Mindet, amire kéred a bocsánatot. Kérheted, mert Jézus hitelesítette a mennyei végzést. Érted, miattad és helyetted történt kereszthalála miatt felsőfokon, a legfelsőbb bíróságon mentettek fel a büntetés alól.

Ha ezt elhiszed, ha meghalsz is élsz. Azon a napon orvosi műszeres bizonyítékkal is alátámasztják majd, hogy ez a tested, amit most ide hoztál a templomba, már nem funkcionál. A mentős, az ügyeletes orvos, vagy a háziorvos megállapítja és feljegyzi a halálod okát, de ez csak egy kis közjáték. Ha hiszel Jézusban, csak mosolyogsz majd ezen a hivatalos bejelentésen, iraton, hiszen te akkor is élsz, miután „hivatalosan" meghaltál!

Ez az az alap, amihez ragaszkodnod kell; amit mindenképpen meg kell tartanod, és elsődlegesen szükséges tovább adnod, tovább tanítanod. Az emberek azért hajlanak arra, hogy Jézus többi parancsa után érdeklődjenek, majd egyre többet megtartsanak belőlünk, mert kedves lesz számukra az a Jézus, aki megmenti őket a kiszámíthatatlan, kivásárolhatatlan félelmüktől, a haláltól.

Mellesleg, ráadásként: ez a hit a halálhoz vezető út félelmének intenzitását is jelentősen csökkenti. Más úgy elviselni a szenvedést, ha tudom, mire megy ki az egész. Arra, hogy megszűnjenek a fájdalmaim. A fogorvosi székbe is beülünk, a műtőasztalra is felfekszünk, mert tudjuk, hogy utána jobb lesz. Megváltozik az életminőség. Egycsillagosból minimum kettő, de lehet, hogy öt+ csillagossá válik. És ez összehasonlíthatatlan azzal, amit a Jézus, bűnökből kiváltó, örök életre szóló belépőre alapozó halála és feltámadása, az abba vetett hit kínál: „aki hisz én bennem, ha meghal is, él".

Hogyan? Milyen lesz az a földi halál utáni élet? Egyetlen részlet az isteni ajánlatból: „maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé" (Jel 21,3-4) Már megéri, nem?

Szóval ez vár azokra, akik kedvet kapnak hozzá, és bizalommal megtartják Jézus parancsolatait. Melyiket?  Mindet. De ne akard egyszerre, mert úgysem fog sikerülni! Adj időt magadnak, és kérj erőt egyenként, mindig a következőhöz! Az „alapozás" után figyelj, fedezd fel, vedd észre a Jézus következő parancsának hasznát, szépségét, végül döntsd el, hogy megőrzöd!

Melyikkel kezd? Azzal, ami először eszedbe jut. Amit először képes vagy figyelemmel, megtartásra kész odaadással olvasni, hallgatni, őrizni.

Nem tudok ötleteket adni, mert Isten Lelke az, aki emlékeztetni fog. Engem erre a bibliai versre, téged arra, a harmadikat egy harmadikra.

De, hogy mégis legyen valami segítségünk belevágni az egészbe, lássuk, hogyan kellene megőrizni például azt az üzenetet, azt a jézusi parancsolatot, amit két héttel ezelőtt kaptunk tőle. Akkor ezt hallottátok innen, a szószékről: „amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek" (Mt 23,3)!

Hogy kezdünk hozzá? Figyeljük, észrevesszük, felfedezzük, megőrizzük. Keresd vissza ezt az Igét (Máté evangéliuma 23. fejezetének elején), olvasd el, hogy eredetileg mikor, kinek parancsolta ezt Jézus. Figyelj arra, hogy mennyiben vonatkozik rád ez a parancs! Tedd félre az előítéleteidet, és mérd fel, hogy holnap, szeptemberben, akármikor, kinek az utasításait szükséges végrehajtanod.

Egyszerűen azért, mert amit mond, az igaz, és követésre méltó. Tedd meg, és tartsd meg, amit mond! Aztán fedezd fel, mire int a jézusi folytatás: „amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek"! Fedezd fel, járj utána, hogy érdemes-e úgy élni, ahogy a téged tanítók élnek! Mert az biztos, hogy a nálad tanultabb, tapasztaltabb tanárod, munkahelyi elöljáród jó tanácsokkal lát el, de az már egy újabb megfontolást igényel, hogy a magánéletét le kell-e másolnod! Másik példa: ha a Biblia igazságát tekintve megállja a helyét az, amit a lelkésztől hallottál, tedd meg és tartsd meg! De ha olyan dolgot látsz az életében, ami ellentmond annak, ami kijön a száján, azt ne másold le! Folytasd bárkivel: ha a politikus, az újságíró, a költő, a művész a sportoló Istennek tetsző cselekedetre buzdít, ne habozz! De ne istenítsd az embert! Nem kell majmolnod; ha Isten igazságának, és önmaga szavainak ellene mondanak a tettei, eszedbe ne jusson azokat is úgy csinálni, ahogyan ő!

Igaz, milyen izgalmas? Újra előkeresni, újra felidézni azt, amire a Szentlélek Isten buzdít.

És ha sikerül, amikor egyre jobban belejössz ebbe a szent játékba, ráérzel az ízére, akkor majd egyszer soronként, szavanként megfigyeled, észreveszed, felfedezed, és megőrzöd, vagyis: megtartod ezt a mai, minden keresztelés előtt hallott jézusi parancsot is: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

Igen, Jézus velünk van ebben a parancsai megtartására igyekvő játékban is. Emlékezetem szerint Kálvintól olvastam valahol, hogy mi valamennyien az élet színpadára szerződtetett színészek vagyunk, és a közönségünk nem más, mint maga az Isten. Óvatosan, de megengedhetjük magunknak, hogy alkalomadtán Isten még gyönyörködik is a játékunkban. Menjünk hát ki ebből a szent térből keresztyén munkahelyünkre: a világba! Tanuljuk meg, majd tanítsuk felebarátainkat arra, amit Jézus parancsolt nekünk. Ő maga fog emlékeztetni arra, hogy kinek, mit, hogyan kell átadnunk. Legyen így, annak érdekében, hogy - ahogyan majd a záró énekünkben is imádkozzuk - „egy lélekért se érjen vádja téged, hogy temiattad nem látta meg őt". Ámen