Istentisztelet 2021. november 21-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: 2Tim 3,12-17

Textus: Lk 1,1-4

 

Szeretett Testvérek!

 

Hét nap múlva itt van advent első vasárnapja! A karácsonyi készülődés „egyházi" kezdete. Majd mi is megadjuk a módját.

De miért csak „majd"? Egy héttel advent előtt, ma készüljünk adventre!

Lukács evangéliumában találjuk Jézus születésének bevezetését, adventjét. Aki hallgatott, látott már operaelőadást, az tudja, hogy mielőtt felmenne a függöny, a zenekar eljátszik egy hosszabb-rövidebb előjátékot. Felcsendülnek benne az opera kiemelkedő jeleneteit kísérő dallamok. Az opera előjátéka nem más, mint az opera „adventje". Felkészítés arra, ami jön! És az előtt van valami? Az előjátéknak, az opera adventjének van előjátéka? Igen. Elsötétül a nézőtér, és a szimfonikus zenekar karmestere elfoglalja a helyét. Mielőtt bármi történne, mintegy: bemutatkozik. Ő vállalja a felelősséget mindenért, amit a közönség hallani, látni fog.

Keresztelő János születésének története Lukács evangéliumának „előjátéka", az advent kezdete. De mielőtt elkezdődne, történik valami. Lukács, az író elfoglalja a helyét. Nem vezényel, hanem ír. Nem karmesteri pálcát emel, hanem tollat ragad. Gyakorlatilag levelet ír. Egy bizonyos Teofilosznak. Mindjárt az elején megindokolja, hogy miért: „hogy meggyőződhess annak a megbízhatóságáról, amire tanítottak."

Mire taníthatták ezt a derék Teofiloszt? Jézus történetére. Arra, hogy ki volt Ő, és az Egyetlen Isten Fiaként mit keresett a földön. Halála és feltámadása után 25-30 évvel rengeteg szóbeszéd, megalapozott, és kiszínezett történet keringett Jézusról,. Teofilosz talán hozzájutott Pál apostol leveleihez. Azok többsége előbb keletkezett, mint az evangéliumok.

A kép azonban nehezen állt össze. Pál apostol nem írt sokat Jézus életéről. Erre vállalkozott Lukács. Kutatta, összegyűjtötte, szemtanúkkal hitelesíttette, majd megszerkesztette, végül megírta Isten földre jövetelének, az ember bűneiből történt megváltásának eseményeit. Az volt a célja, hogy a kitalációk, az összemosódott képek és az azokból táplálkozó elméletek között rendet teremtsen. Annak érdekében, hogy barátai, köztük ez a Teofilosz meggyőződjön arról, hogy biztos alapokon áll a hite.

Az igazság az, hogy valójában Isten Szentlelke íratta le Lukáccsal azt, amit Teofilosz kézbe vehetett, és már mi is elolvashatunk. Lukács mondatai Isten szavai. Az Ő feljegyzéseiből erősödhetünk meg abban amit hiszünk, aminek a decemberi ünneplésére készülünk.

Annyit beszéltem már róla! Ki lehetett ez a Teofilosz, akit Lukács, még az előtt megszólít, mielőtt leírná az első, valóban evangéliumi sort? Egyetlen támpontunk az a méltóságjelző, amivel Lukács tisztelettel megszólítja: „nagyra becsült Teofilosz." Ez a jelző csak egészen magas rangú állami hivatalnokoknak járt. Kormányzó, szenátor, de minimum római lovag lehetett.

Az biztos, hogy Teofilosz Jézus iránti vonzalma több volt egyszerű érdeklődésnél. Elindult felé, és biztos akart lenni abban, hogy helyesen követi. Ilyesmit érez az adventi ember. Én. Mi. Ismerjük karácsony történetét. De úgy értjük-e, ahogyan kell? Megtanultuk, hogy második adventben élünk. Jézus újra el fog jönni. Sem az órát, sem a napot nem tudjuk, mikor? Ismerjük-e eléggé? Jól értjük-e azt a keveset, és mégis elégségeset, ami fennmaradt a tanításából? Bizonyosságot akarunk. Ezért újra meg újra kinyitjuk a Bibliát.

Teofilosznak nem volt Bibliája. Ezért írt neki Lukács. Nem Bibliát, hanem Jézus-életrajzot. Eseményekkel, példázatokkal, útmutatásokkal együtt.

Tőled ki kérdezi? Ki az, akiről tudod, hogy már elindult Jézus felé, de elbizonytalanodott? Több érvet, több történetet, több bizonyosságot akar hallani. Te vagy az ő Lukácsa. Evangéliumot, Jézusról szóló híreket írsz, mondasz, viszel neki. Innen, a Bibliából; és innen, a hittel feltöltött lelkedből.

Amit Lukács leírt, az nem került ellentmondásba azzal, amit Teofilosz már tudott Jézusról. Lukács „csak" rendszerezte Teofilosz ismereteit.

Ez a mi dolgunk is. Amit a gyerek, az unoka már felfogott, aztán megértett a karácsonyról, azt okosan, türelemmel, érthetően helyezzük bele egy nagyobb összefüggésbe! Ami a barátodban már letisztult Jézus születéséről, azokat a bibliai történeteket és igazságokat emeld eggyel magasabb szintre! Nem kell kapkodni! Lassan, beszélgetőtársad érzékenységét figyelembe véve, szeme mozgását, arca rezdülését figyelve, az ismereteit átadó tanár szeretetével, és meggyőződésével.

Lukács olyan precizitással írt, mintha maga előtt tartotta volna a kriminalisztika kézikönyvét, és annak hét, alapvető kérdésére válaszolva állította volna össze a Jézusról szóló beszámolót, bizonyítási anyagot. Nem is csodálkozhatunk a pontosságán, hiszen első kézből, szemtanúk beszámolóiból merített. Közvetlenül nekik tehette fel azt a bizonyos hét kérdést: Ki? Mit? Mikor? Hol? Miért? Hogyan? Kivel?

Én valószínűnek tartom, hogy az angyali látogatás történetét, a Szentlélektől való fogantatás bejelentésének részleteit Lukács magától Máriától kérdezte meg. Azt, hogy a megdicsőülés hegyén mi történt, azt meg Pétertől, Jánostól, vagy Jakabtól. Ellátogathatott Kapernaumba. Felkereshette Jairus lányát. Az akkor már idős századost, aki a Jézust és a két köztörvényes bűnözőt keresztre feszítő római szakaszt vezette. Ezzel magyarázható Lukács evangéliumának részleteket feltáró aprólékossága.

Higgyétek el, nekünk is célravezető lenne időnként így olvasni a Bibliát! Úgy, mintha magunk előtt látnánk azt a kérdésekkel teli gyereket, vagy felnőttet, aki legközelebb rá fog kérdezni a részletekre. A történetekre, amiket Jézusról, Dávidról, Pál apostolról mesélünk. Megvan? Magad elé képzelted az unokádat, a testvéredet, a melletted dolgozó kollegádat? Belevág a szavadba. KI az, akiről beszélsz? MIT is csinált pontosan? MIKOR történt ez az eset? HOL mentek végbe az események? MIÉRT parancsolta, állította meg, hagyta ki ezt vagy azt? HOGYAN volt rá képes? KIVEL találkozott, dolgozott, vitatkozott?

Mielőtt Lukács belevágna a világot felforgató, átrendező és megváltó-megnyugvást kínáló történetébe, Jézus életének leírásába, az első adventi sor betűje előtt arról biztosítja Teofiloszt, hogy „elejétől kezdve mindennek pontosan utánajártam".

Ezt kéri tőlünk a Lukácsot írásra indító Isten. Mielőtt szólsz, mielőtt írsz, pontosan járj utána annak, amit közvetíteni akarsz Isten üzenetéből! Ne fesd színesebbre a karácsonyi történetet annál, amit a Bibliában találsz, mert csak összemázolod azt, ami kiállta két évezred próbáját. Ne keverd a legendákat a tényekkel! Ne magyarázz többet annál, mint amit alátámaszthatsz az írott forrással! És ha már elkezdted, utána se' tapintatból, se' más okból ne hallgasd el azt a részletet, ami nélkül érthetetlenné, majd hamissá válik az igazság! Inkább kevesebbet közvetíts, de azt pontosan! Mint Lukács.

Megfontolt ember volt. Megkereste és legalább a felét felhasználta annak az anyagnak, amit előtte már összeállítottak. Márk evangéliumát, és annak forrásait. Kiegészítette és újra rendezte a saját módszerével. Márk időrendi sorrendet követett, Lukács a még jobb érthetőség kedvéért az összefüggéseket kereste. Mint egy történész. Egyedül ő rajzol történelmi díszletet: „azokban a napokban, ... Augusztusz császár rendeletet adott ki... akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó". Van még ennél több is, és még több a folytatásban, az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvében, amivel együtt Lukács hatvanegy év történetét, történelmét hagyta ránk. (A Teofilosznak szánt lejegyzésekkel ő, Lukács írta az Újszövetség egyharmadát.)

Lukács orvos volt. Nem ő büszkélkedik ezzel, hanem Pál apostol. Levele végén átadja szeretett orvosa, Lukács üdvözletét a Kolosséban élő keresztyéneknek. (Kol 4,14) A tudós Lukács hitét nem befolyásolták a tudomány eredményei. Az igazi tudósokat később sem. Ismert Albert Einstein megállapítása: A vallás nélküli tudomány sánta, a tudomány nélküli vallás pedig vak. Lukács a vallásban, a Krisztusba vetett hitében találta meg tudománya értelmét.

 

Össze tudjuk egyeztetni? Azt, amit tanultunk, azzal, Aki a tanulás képességét adta?

Össze tudjuk egyeztetni? Az Istentől kapott hitet Lukács lelkesedésével?

Össze tudjuk egyeztetni? A Jézus ismeretében és hitében felbuzdult lelkesedésünket a hit átadásának józan kötelességével?

 

Azt, hogy amit mások már megírtak, és ránk hagytak, annak utánajárjunk, majd szép rendben megírjuk, elbeszéljük?

Lukács annak írt, „akit Isten szeret". Ezt jelenti ugyanis Teofilosz neve. Azóta körülbelül nyolcvan nemzedék nőtt fel a világon, akiket Isten szeretett és szeret. Annyira, hogy mind olvashatták az eredetileg Teofilosznak szánt írást: Lukács evangéliumát.

Ki a te Teofiloszod?

Ki az, akinek neked kell elmondanod, leírnod mindazt, amit Isten a te betűiden, a te e-maileden, a te szádon keresztül akar közvetíteni annak, „akit szeret"?

 

Legyen ez kérdés, aztán a válasz az adventet megelőző adventünk, a karácsonyt bevezető örömünk e heti kihívása! Ámen