Istentisztelet 2025. június 8-án

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Pünkösd első napján, délelőtt

 

Lekció: ApCsel 2,1-8.12-17/

Textus: 1Kor 11,27-28; Jn 14,15-17;26; Zsolt 51,3-4; 12.,13.,19.

 

Énekek: 370/1, 370/2-3, 42/1, 178, 438/1, 463-467, Himnusz, 189

 

Szeretett Testvérek!

 

Nem tudom, feltűnt-e? Úgy választottam ki és olvastam fel a bibliai részleteket, hogy visszafelé haladtam az időben. Először Pál apostol intését hallottuk melyek azokhoz szóltak (és szólnak ma is), akik úrvacsorára készülnek. Másodjára Jézus mondatait idéztem, melyekben ígéret hangzik el a Pártfogó, vagyis: a Szentlélek érkezéséről. Harmadjára pedig a Bibliában található legszebb imádságok egyikének részletét hallottuk. Ezt a bűnvallást Dávid király mondta el.

 

Pál apostol körülbelül 1970 évvel ezelőtt írta a levelét Korinthusba. 25 évvel az után, hogy a Szentlélek Jeruzsálemben lángnyelvekhez hasonló formában szállt le a tanítványokra. Azokra a tanítványokra, akik ötven-egynéhány nappal az előtt Jézus saját szájából hallhatták a Szentlélekről érkezését bejelentő örömhírt. Ezt az eseményt pedig durván ezer évvel előzi meg Dávid király imádsága.

 

Ha összeszámoljuk: a mai nap és Dávid könyörgése között eltelt időt: ezek a történetek csaknem 3000 esztendőt ölelnek fel. Még belegondolni is nehéz, mi minden ment végbe ez idő alatt a világon. Népek születtek és tűntek el, városok ragyogtak és omlottak porrá.

 

Egyetlen egy Valaki volt maradandó: Isten Szentlelke. Ő, akinek teremtő ereje már a menny és a föld létrejöttének napján ott lebegett a vizek felett. Ő, aki ma ebben a templomban itt van közöttünk.

 

A Jeruzsálemben oly látványos formában és oly megdöbbentő erővel megjelent Szentlélek Isten ma, mint minden vasárnapi istentiszteleten, mint minden közös alkalmunkon és egyéni csendességünkben, a mennyei Atyát és a Megváltó Krisztust képviseli. Mi több: a Szentlélekben ők vannak itt. Szeretnél találkozni az Atya Istennel? Itt van! Szeretnél találkozni Jézussal? Itt van! Szentlélek Isten egy Velük. Egy Istent hiszünk. Ők azok. Hárman, különböző létformában.

 

Eljött a Lélek, hiszen Jézus megígérte. Eljött, mert nélküle lelki halál lenne a részünk. Közöttünk van, mert nagyon szeret bennünket. Gyülekezeti tagokat, Istent már megtalált, és Istent kereső testvéreket. Szeretete indít be minket, hogy énekeljünk, imádkozzunk. Itt, otthon, és útközben. Bárhová haladva, bárhonnan érkezve. Ő indított engem is. Mire? A Pál apostol által olyan kedvesen megfogalmazott igehirdetés bolondságára. Ő tesz keresztyénné engem is, téged is. Szóval és tettel, bizonyságtétellel és csendes jócselekedetekkel.

 

A csendes, hitvalló tanítványság egyik megmagyarázhatatlanságában is gyönyörű aktusa: az úrvacsora. Erre készülünk ma is. Itt van előttünk a megterített asztal. Vesszük a kenyeret, iszunk egy korty bort. Ebben a közösségben ez a hétköznapi cselekedet azt jelenti, hogy szó nélkül, mégis bátran tudtul adjuk mindenkinek, aki csak lát minket: úgy él bennem Krisztus, mint ahogyan a kenyér és a bor a testem részévé válik!

 

Számtalanszor hallottuk már. Van, aki kívülről tudja, mit szokott felolvasni a lelkész az úrvacsora előtt. Sokan tizenévesen megtanulták, hiszen benne volt a konfirmációs tananyagban. Ma reggel, a megszokott verseket követő, további sorokból olvastam még két tanítást, figyelmeztetést. Hiszem és vallom, hogy Isten Szentlelke indította Pál apostolt e szavak leírására:

 

„... vizsgálja meg azért az ember önmagát,

és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból."

 

Vizsgáljuk hát meg magunkat a Szentlélek segítségével! Ő az, aki a három helyről felolvasott bibliai versekkel először eszünkbe idézte Jézus szavait. Ő az, aki aztán Pál szavait adta elénk és Ő, Szentlélek az, aki Dávid zsoltárával segítséget nyújt az önvizsgálathoz.

 

Kezdjük hát! Az Ige örök mondanivalója miatt akár figyelmen kívül is hagyhatnánk azt a körülményt, hogy miért is írta le Dávid ezeket a sorokat. Jót tesz azonban, ha egy mondat erejéig visszaemlékezünk a csúfos történetre, amikor is a szemének, és nem a szívének engedő király egy előre megfontolt gyilkossággal tetézte parázna bűnét. Ebben az állapotában, az Istent megcsúfoló hívő, kegyes ember lelki tusájában született meg ez az imádság, a Bibliában 51-es számot kapott zsoltár.

 

Mi van benne? Mi ez a zsoltár? Az önvizsgálat, a bűnbánat, Urához forduló imádsága. Az úrvacsoráról szólva, ez az a feltétel, amire Pál emlékezteti a korinthusiakat és rajta keresztül mindannyiunkat. Mielőtt Isten elé járulna a hívő testvér, mielőtt meghallgatná hozzá szóló üzenetét, mielőtt venné a szent jegyeket, mielőtt kinyitná a Szent Írást, vizsgálja meg magát!

 

Csodálatos áldások fakadnak az ilyen Úr elé boruló percekből! Az ember megérzi ki ő, milyen ő és kinek, milyennek kellene lennie. De jó, hogy a Szentlélek Isten arra tanít bennünket: legyen rendje a mi imáinknak! Pünkösdkor, Pünkösd előtt és Pünkösd után!

 

Aki úgy tud Isten elé járulni, mint Dávid és minden hozzá hasonló kegyes ember, az hálaadása után, vagy még azt megelőzően nem is tud mást mondani, mint: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!

Melyikünk az, aki elmondhatná: nincs szüksége erre, vagy ehhez hasonló, a bűnbánatért esedező kiáltásra? Mindnyájan tudjuk, érezzük a választ: egyikőnk sem! Mert Isten jelenlétében ránk árad az Ő világossága aminek egyedülálló átvilágításában alig merünk végignézni magunkon. Miért nem? Mert sokszor még arra is képtelenek vagyunk, hogy eltávolítsuk az életünkből mindazt a csúfságot, amiről tudjuk, mennyire gyalázatos a mi Urunk előtt.

 

Dávid ebben a kétségbeesett helyzetben sírja oda Isten elé: Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!

Cirka huszonöt évvel ezelőtt, amikor a nagyfai börtönben szolgáltam; az istentisztelet után odajött hozzám egy elítélt, és nagyon egyszerű szavakkal, de valami megható őszinteséggel lesütött szemmel azt kérdezte tőlem: Mi lesz velem, tiszteletes úr? Az én lelkem már olyan mocskos, hogy azt senki sem tudja megtisztítani!

 

Eszembe jutott Dávid, a házasságtöréssel és gyilkossággal terhelt király lelkének zsoltára, és azt válaszoltam: „Hát, ha nem lehet megtisztítani, akkor ne is próbálkozzunk! Ne tisztogassuk a lelkét, hanem kérjük a jó Istent úgy, ahogy Dávid: Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!"

Mert ha egyedül javítgatjuk, foltozgatjuk a szíveinket, abból semmi jó nem származik. De aki e kontárkodás közben egyszer meglátja, hogy a szíve selejtes állapotban van, az, de csak az rájön: el kell hajítani! És kérni kell másikat.

 

Bámulatos eredményeket produkál az orvostudomány, de olyan szívet még senki nem tudott előállítani, ami, és itt már átvitt értelemben mondom: Istennek tetsző. Lehetetlen olyat készíteni. Azt teremteni kell. És erre csak a teremtő Isten képes. Alkotni azt jelenti: összeállítani. Teremteni azt jelenti: a semmiből létrehozni.

 

Ezt műveli Isten azzal, aki bevallja, hogy használhatatlan a szíve, és újat kér Tőle. Mindenkinek kész megbocsátani, aki töredelmes lélekkel és megtört szívvel újat kér Tőle.

Testvérek, ez a Pünkösd egyik legnagyobb csodája! A Szentlélek szívünket, gondolatainkat, szavainkat, tetteinket figyelő, segítő ereje! Legyen a mi pünkösdi ünneplésünk a felszabadult, bűneit levető, lecserélt szív beindulása! Ha az elmúlt percekben megérezted a szükségét, kérd az Úrtól! Ámen.