Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Presbiterképzés Hódmezővásárhelyen

2010. november 6. - A Csongrádi Református Egyházmegye presbiterképzést tartott Hódmezővásárhelyen. Téma: cigánymisszió.

 

Gondolatok a cigánymisszióról

(Hódmezővásárhely, Ótemplom, 2010. november 6.)

 

Egy év leforgása alatt immár negyedik alkalommal foglalkozik presbiterképzési sorozatunk a MRE különböző missziói területeivel. A börtön-, kórház-, falumisszió után most a cigánymisszióra kerül sor. Nem véletlenül Vásárhelyen: itt is „terepen" vagyunk, a cigány gyermekek sikeres iskolai integrációja terén a város országos hírnévre tett szert.

A mostani alkalomnak különleges jelentősége van: a cigánymisszió nem egy a missziók sorából, hanem - össztársadalmi szempontból - a legfontosabb missziói terület. Az ún. rendszerváltozás politikai, gazdasági és társadalmi változásaival felszínre hozott egy mindig

is létező kérdést, a cigánykérdést. 1990 előtt nem ismertük ezt a fogalmat. Sajnálatos módon, ez a lappangó kór két irányba fejlődött: a cigányság ellehetetlenülő megélhetési körülményei következtében jelentősen megnövekedett a cigány származású bűnelkövetők száma, és előállt

a joggal kárhoztatott „cigánybűnözés" fogalma; a másik oldalon, a védelmükre kelők, politikai megfontolásokból, túlhajtották a cigányság jogainak követelését, és aztán ennyivel be is érték. A társadalomban egyik irány sem váltott ki szimpátiát, sőt növelte a cigányság befogadásával szembeni ellenérzéseket. Húsz év óta egyetlen kormánynak sem sikerült - bár ígérték - olyan folyamatokat beindítania, amely mélyre ható változásokat indíthatott volna be a cigányság felemelésében. Erre pedig óriási szükség lenne, ezt sürgetik a riogató előrejelzések: a várható társadalmi robbanás veszélye (éhséglázadás) vagy a magyar társadalom demográfiai átrajzolódása (kisebbségbe kerülünk), - de ezt sürgeti a jóérzés, az emberi szolidaritás, esetünkben, a keresztyén szeretet, mely nem viseli el embertársaink kiközösítését, mélynyomorban való tengődését. Nehezíti a helyzetet, hogy a valóság igen kusza képet mutat. Tele vagyunk rossz tapasztalatokkal. A cigányság a média jóvoltából a rendőrségi hírek főszereplőjévé vált - áldozatként vagy bűnelkövetőként - , vagy: nem értjük a cigányságnak a többségtől eltérő életformáját, sokszor antiszociális viselkedésüket (mintha nem is szeretnének részt vállalni a saját boldogulásukban). Ezek az élmények megrögzött előítéletekké váltak bennünk.

Hogy lehet ebből a patthelyzetből kikerülni? Nagyon leegyszerűsítve: a megoldást mindkét oldal gondolkodásának átformálásában látom. Nekünk, többségi nemzetnek - és ez ránk, keresztyénekre is vonatkozik - el kell vetnünk előítéleteinket, és őszinte segítőkészséggel kell cigánytestvéreink, cigány honfitársaink felé fordulnunk, nekik pedig meg kell tanulniuk úgy élni társadalmunk szabályai szerint, hogy önazonosságukat ne adják fel. Ez nagyon nehéz és hosszú tudati átformálást jelent, biztosan több generációnyi időt vesz igénybe. E cél eléréséhez két eszköz áll rendelkezésünkre: a rendszeres, felzárkóztató és nevelő iskola, valamint a cigányság hitre jutásának segítése. Egyedül a Jézushoz való odafordulásból, a megtérésből, az újjászületésből származik olyan erő, amely személyiség formáló lehet. Ezért van óriási szerepe ezen a téren a keresztyén egyházaknak. Ha felvetődik időnként, hogy az egyházunk részt vegyen-e a közéletben, és ha igen, akkor hol és milyen mértékben, - akkor azt kell mondanom, hogy a cigánymisszió az a terület, amelyben bizonyosan részt kell vennie, - és szívvel-lélekkel ki kell vennie a részét.

A most terítékre kerülő kérdéskör szinte beláthatatlan, a mai konferencián csak részek fognak felvillanni ebből a problémahalmazból. Így összejövetelünk elé csak két minimális célt tűzhetünk ki: az egyik a református cigánymisszióval való ismerkedés, a másik pedig a cigánysággal kapcsolatos szemléletünk árnyalása, beidegződéseink lebontásának az elkezdése. Van legalább egy közös pontunk cigánytestvéreinkkel, Pál apostolnál olvastuk ezen a héten: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Jézus Krisztus által." (Róm 3,23-24). Mint ahogyan annak idején a zsidóknak és nem-zsidóknak egyaránt szükségük volt a megváltásra, ugyanúgy ma nekünk, magyaroknak és nem-magyaroknak is szükségünk van erre a kegyelemre.

Dr. Nemes Gábor, területi elnök

Egy kis zenei háttér

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 703, összesen: 2564529

  • 2025. augusztus 07., csütörtök

    A Tolnai Református Egyházmegye fiataljai már több mint egy évtizede gyűlnek össze Mórágyon, hogy hangszert ragadva zenéről, hitről, közösségről és pé...
  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.