Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Presbiterképzés Hódmezővásárhelyen

2010. november 6. - A Csongrádi Református Egyházmegye presbiterképzést tartott Hódmezővásárhelyen. Téma: cigánymisszió.

 

Gondolatok a cigánymisszióról

(Hódmezővásárhely, Ótemplom, 2010. november 6.)

 

Egy év leforgása alatt immár negyedik alkalommal foglalkozik presbiterképzési sorozatunk a MRE különböző missziói területeivel. A börtön-, kórház-, falumisszió után most a cigánymisszióra kerül sor. Nem véletlenül Vásárhelyen: itt is „terepen" vagyunk, a cigány gyermekek sikeres iskolai integrációja terén a város országos hírnévre tett szert.

A mostani alkalomnak különleges jelentősége van: a cigánymisszió nem egy a missziók sorából, hanem - össztársadalmi szempontból - a legfontosabb missziói terület. Az ún. rendszerváltozás politikai, gazdasági és társadalmi változásaival felszínre hozott egy mindig

is létező kérdést, a cigánykérdést. 1990 előtt nem ismertük ezt a fogalmat. Sajnálatos módon, ez a lappangó kór két irányba fejlődött: a cigányság ellehetetlenülő megélhetési körülményei következtében jelentősen megnövekedett a cigány származású bűnelkövetők száma, és előállt

a joggal kárhoztatott „cigánybűnözés" fogalma; a másik oldalon, a védelmükre kelők, politikai megfontolásokból, túlhajtották a cigányság jogainak követelését, és aztán ennyivel be is érték. A társadalomban egyik irány sem váltott ki szimpátiát, sőt növelte a cigányság befogadásával szembeni ellenérzéseket. Húsz év óta egyetlen kormánynak sem sikerült - bár ígérték - olyan folyamatokat beindítania, amely mélyre ható változásokat indíthatott volna be a cigányság felemelésében. Erre pedig óriási szükség lenne, ezt sürgetik a riogató előrejelzések: a várható társadalmi robbanás veszélye (éhséglázadás) vagy a magyar társadalom demográfiai átrajzolódása (kisebbségbe kerülünk), - de ezt sürgeti a jóérzés, az emberi szolidaritás, esetünkben, a keresztyén szeretet, mely nem viseli el embertársaink kiközösítését, mélynyomorban való tengődését. Nehezíti a helyzetet, hogy a valóság igen kusza képet mutat. Tele vagyunk rossz tapasztalatokkal. A cigányság a média jóvoltából a rendőrségi hírek főszereplőjévé vált - áldozatként vagy bűnelkövetőként - , vagy: nem értjük a cigányságnak a többségtől eltérő életformáját, sokszor antiszociális viselkedésüket (mintha nem is szeretnének részt vállalni a saját boldogulásukban). Ezek az élmények megrögzött előítéletekké váltak bennünk.

Hogy lehet ebből a patthelyzetből kikerülni? Nagyon leegyszerűsítve: a megoldást mindkét oldal gondolkodásának átformálásában látom. Nekünk, többségi nemzetnek - és ez ránk, keresztyénekre is vonatkozik - el kell vetnünk előítéleteinket, és őszinte segítőkészséggel kell cigánytestvéreink, cigány honfitársaink felé fordulnunk, nekik pedig meg kell tanulniuk úgy élni társadalmunk szabályai szerint, hogy önazonosságukat ne adják fel. Ez nagyon nehéz és hosszú tudati átformálást jelent, biztosan több generációnyi időt vesz igénybe. E cél eléréséhez két eszköz áll rendelkezésünkre: a rendszeres, felzárkóztató és nevelő iskola, valamint a cigányság hitre jutásának segítése. Egyedül a Jézushoz való odafordulásból, a megtérésből, az újjászületésből származik olyan erő, amely személyiség formáló lehet. Ezért van óriási szerepe ezen a téren a keresztyén egyházaknak. Ha felvetődik időnként, hogy az egyházunk részt vegyen-e a közéletben, és ha igen, akkor hol és milyen mértékben, - akkor azt kell mondanom, hogy a cigánymisszió az a terület, amelyben bizonyosan részt kell vennie, - és szívvel-lélekkel ki kell vennie a részét.

A most terítékre kerülő kérdéskör szinte beláthatatlan, a mai konferencián csak részek fognak felvillanni ebből a problémahalmazból. Így összejövetelünk elé csak két minimális célt tűzhetünk ki: az egyik a református cigánymisszióval való ismerkedés, a másik pedig a cigánysággal kapcsolatos szemléletünk árnyalása, beidegződéseink lebontásának az elkezdése. Van legalább egy közös pontunk cigánytestvéreinkkel, Pál apostolnál olvastuk ezen a héten: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Jézus Krisztus által." (Róm 3,23-24). Mint ahogyan annak idején a zsidóknak és nem-zsidóknak egyaránt szükségük volt a megváltásra, ugyanúgy ma nekünk, magyaroknak és nem-magyaroknak is szükségünk van erre a kegyelemre.

Dr. Nemes Gábor, területi elnök

Egy kis zenei háttér

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 250, összesen: 2348331

  • 2024. augusztus 22., csütörtök

    Vajon megújulnak-e az iskolák kötelező és ajánlott olvasmánylistái? Személyes kedvencünk a kétkötetes ifjúsági regény, a Gömb. Kortárs. Református. Hi...
  • 2024. augusztus 21., szerda

    Mitől él az Ige? Sorozatunkban személyes válaszokat keresünk a nehezen megfogható kérdésre. Horváth Ádám és Bartha Hajnal fiatal, kisgyermekes házaspá...
  • 2024. augusztus 20., kedd

    John Stott életútja számtalan tanulságot hordoz számunkra arról, hogyan tartsunk ki a szolgálat mellett egy életen át.
  • 2024. augusztus 19., hétfő

    Mi kálvinisták nem szeretjük, ha megmondják nekünk, hogy mikor és mit ünnepeljünk. Valahogy hozzátartozik mindez az identitásunkhoz.
  • 2024. augusztus 18., vasárnap

    Lelkész vagyok, a feleségem is az. Közös pályánk elején aprófalvakban, Baranyában, az Ormánságban szolgáltunk. A statisztika szerint évről évre csökke...
  • 2024. augusztus 17., szombat

    Újra benépesült a szaporcai református templom és udvara.
  • 2024. augusztus 14., szerda

    A lajosmizsei református gyülekezet és a templom melletti madárbarát bibliakert növekedése ugyanarról a Gondviselésről tesz tanúbizonyságot – vallja a...
  • 2024. augusztus 13., kedd

    Mitől él az Ige? Sorozatunkban személyes válaszokat keresünk a nehezen megfogható kérdésre. Ezúttal Irlandáné Nagy Gabriella, hatgyermekes édesanya vá...
  • 2024. augusztus 12., hétfő

    Pintér Brigitta sosem készült papnénak – mégis ízesíti nem csak a férje, hanem a csömöri gyülekezet életét is. A nyári melegben a papné kamrapol...
  • 2024. augusztus 10., szombat

    A versenypálya mint keresztyén életünk metaforája