Nyomtat Elküld Olvasási nézet

A zenés áhítatokról

 

Az SZTE zeneművész hallgatóinak koncertjei a Református Templomban

 

„Legyen a zene mindenkié!" Ez volt Kodály Zoltán művészi és zenepedagógiai programja. Ennek a jelmondatnak a szellemében építette föl birodalmát, mely messze földön híres volt, igazi csoda. Ennek a csodának a megtapasztalására gyermekkoromban külföldi zenepedagógus-csoportok érkeztek nemcsak Budapestre és Kecskemétre, a Kodály-módszer fellegváraiba, hanem a mi vidéki Juhász Gyula Tanárképző Főiskolánk nevezetes „Egyes Gyakorlójába" is. Nekünk, Erdős János tanár úr kórista tanítványainak semmi csodálatos nem volt abban, hogy a vendégek szeme láttára percek alatt összeénekeltük a legnehezebb kórusműveket is, és hogy táboraink vetélkedőin operák és balettek általunk készített átdolgozásait adtuk elő. Ez volt az életünk.

Ma nem divat a Kodály-módszer. Miért legyen a zene mindenkié, amikor a zenecsinálásra ott vannak a profik? Különben is milyen zenéről beszélünk? Arról a divatjamúltról, amit unalmas koncerteken frakkos és hosszú szoknyás emberek játszanak? Vannak, akik úgy gondolják: annak a pár embernek, akiket ez érdekel, elég feltenniük egy CD-lemezt, a többieket meg hagyják a komolyzenével békén.

Az SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskolájának és Zeneművészeti Karának diákjai ezt a véleményt cáfolják meg. Fiatal korukban döntötték el, hogy ők is élni akarják a mindennapi csodát, zeneművészek és zenetanárok lesznek, hogy továbbadhassák a kodályi szellemiséget, mely mélyen gyökerezik az európai zenében, az európai kultúrában. Ők már érzik, tudják, hogy a zene mindenkié lehet, az előadóé és a befogadóé egyaránt, és hogy csak kicsi kell ahhoz, hogy valaki mindkettő lehessen.

Nagy örömünkre szolgál, hogy a Református Templom helyet biztosít az előadók és a befogadók találkozásához. A diákok terveink szerint májusig havonta egyszer fognak itt hangversenyeket adni, és az eddigi két alkalom sikere máris fantasztikus élményben részesítette őket. A szeretetteljes fogadtatás, a meleg tapsok és a koncertek utáni vendéglátás megerősítette őket, hogy számít az, amire az életüket feltették. Nagyon fontos ez manapság: időről időre megbizonyosodni arról, hogy szükségünk van egymásra.

A mi diákjaink még nem kész művészek, akad néha híja a produkcióiknak. De az itteni közönség figyelme valahogy más: nem a szigorú vizsgáztatóé, hanem a bátorító szülőé. Jól esik ez egy versenycentrikus világban, és ígérjük, hogy igyekvő gyermekei leszünk ennek a gondoskodó közösségnek.

Bozóki Andrea gitárművész, az SZTE tanára

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 456, összesen: 1327997

  • 2018. október 23., kedd

    Ma van a születésnapom. Születtem 1989. október 23-án.
  • 2018. október 21., vasárnap

    A legfontosabb lelkészi tulajdonságoknak a kedvességet és a készséget tartja. Bár egyházmegyéjében sokan küzdenek anyagi gondokkal, mégis azt kéri, im...
  • 2018. október 21., vasárnap

    Veres Sándor világi főjegyzőt választották a Dunamelléki Református Egyházkerület új főgondnokának. A választást a korábbi főgondnok, Tőkéczki László ...
  • 2018. október 18., csütörtök

    Hit és értelem – Iskola- és egyházközeli írások címmel jelent meg ifjabb Bibó István könyve. A kötetet Velkey György mutatta be a budapesti Bibliamúze...
  • 2018. október 17., szerda

    Miért engedi Isten a szenvedést? A kérdésről, amely próbára teszi hitünket, Philip Yancey keresztyén író, újságíró, a Hol van Isten, amikor fáj? című,...
  • 2018. október 16., kedd

    „Istennek az az egyik ajándéka, hogy nem vagyunk egyformák" – Orosz Gábor Viktor előadásából megtudhattuk, hogy nem csak a szépségipar formálhatja át ...
  • 2018. október 15., hétfő

    Vallja, hogy a lelkészek vannak a gyülekezetekért, de ezzel senki sem élhet vissza. Hálás tud lenni a bejáratott dolgokért is, nem akar mindig forrada...
  • 2018. október 14., vasárnap

    Mitől érezzük jól magunkat a munkahelyünkön? Hogyan válhatunk jobb vezetővé? Erről gondolkodtak az idei GLS Nemzetközi Vezetői Konferencia résztvevői.
  • 2018. október 12., péntek

    A háborúknál és a népirtásnál kevés szörnyűbb dolog van a világon. A szenvedés univerzális tapasztalat, ahogy az is, hogy minden tragédiára reagálni k...
  • 2018. október 11., csütörtök

    „Nem az számít, hogy hány évvel élek tovább, hanem az, hogy hogyan.” Szubjektív iraki úti beszámolónk második része.