Nyomtat Elküld Olvasási nézet

A zenés áhítatokról

 

Az SZTE zeneművész hallgatóinak koncertjei a Református Templomban

 

„Legyen a zene mindenkié!" Ez volt Kodály Zoltán művészi és zenepedagógiai programja. Ennek a jelmondatnak a szellemében építette föl birodalmát, mely messze földön híres volt, igazi csoda. Ennek a csodának a megtapasztalására gyermekkoromban külföldi zenepedagógus-csoportok érkeztek nemcsak Budapestre és Kecskemétre, a Kodály-módszer fellegváraiba, hanem a mi vidéki Juhász Gyula Tanárképző Főiskolánk nevezetes „Egyes Gyakorlójába" is. Nekünk, Erdős János tanár úr kórista tanítványainak semmi csodálatos nem volt abban, hogy a vendégek szeme láttára percek alatt összeénekeltük a legnehezebb kórusműveket is, és hogy táboraink vetélkedőin operák és balettek általunk készített átdolgozásait adtuk elő. Ez volt az életünk.

Ma nem divat a Kodály-módszer. Miért legyen a zene mindenkié, amikor a zenecsinálásra ott vannak a profik? Különben is milyen zenéről beszélünk? Arról a divatjamúltról, amit unalmas koncerteken frakkos és hosszú szoknyás emberek játszanak? Vannak, akik úgy gondolják: annak a pár embernek, akiket ez érdekel, elég feltenniük egy CD-lemezt, a többieket meg hagyják a komolyzenével békén.

Az SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskolájának és Zeneművészeti Karának diákjai ezt a véleményt cáfolják meg. Fiatal korukban döntötték el, hogy ők is élni akarják a mindennapi csodát, zeneművészek és zenetanárok lesznek, hogy továbbadhassák a kodályi szellemiséget, mely mélyen gyökerezik az európai zenében, az európai kultúrában. Ők már érzik, tudják, hogy a zene mindenkié lehet, az előadóé és a befogadóé egyaránt, és hogy csak kicsi kell ahhoz, hogy valaki mindkettő lehessen.

Nagy örömünkre szolgál, hogy a Református Templom helyet biztosít az előadók és a befogadók találkozásához. A diákok terveink szerint májusig havonta egyszer fognak itt hangversenyeket adni, és az eddigi két alkalom sikere máris fantasztikus élményben részesítette őket. A szeretetteljes fogadtatás, a meleg tapsok és a koncertek utáni vendéglátás megerősítette őket, hogy számít az, amire az életüket feltették. Nagyon fontos ez manapság: időről időre megbizonyosodni arról, hogy szükségünk van egymásra.

A mi diákjaink még nem kész művészek, akad néha híja a produkcióiknak. De az itteni közönség figyelme valahogy más: nem a szigorú vizsgáztatóé, hanem a bátorító szülőé. Jól esik ez egy versenycentrikus világban, és ígérjük, hogy igyekvő gyermekei leszünk ennek a gondoskodó közösségnek.

Bozóki Andrea gitárművész, az SZTE tanára

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 91, összesen: 1550695

  • 2020. május 26., kedd

    A Baár-Madas Református Gimnázium tanulói színvonalas médiaanyagokat állítottak össze, amelyek hitüket és kreativitásukat is megmutatják.
  • 2020. május 25., hétfő

    A megújulás növekedés, a megújulás kovásszá válás, a megújulás nyájjá alakulás.
  • 2020. május 24., vasárnap

    „Az a félelmem, hogy számvetés nélkül áll vissza minden a régi kerékvágásba. A karantén olyan volt, mint a költözés – muszáj átgondolni, mi az, amit á...
  • 2020. május 21., csütörtök

    „Felelős magatartás az lenne, ha a Nyugattal szembeni kisebbségi komplexusunkkal és a szomszédainkkal szembeni infantilis vádaskodásunkkal végre felha...
  • 2020. május 20., szerda

    „Budapesti lakosok, miért ültök itt a járványhíreket falva?”
  • 2020. május 19., kedd

    Miből élnek gyülekezeteink, és mit tehetünk saját közösségünkért krízishelyzetben?
  • 2020. május 19., kedd

    Miből gazdálkodik az egyház, és mire költi bevételeit? És mit ér az egyszázalékunk?
  • 2020. május 18., hétfő

    2020. május 18-tól a megfelelő szabályok betartásával már az egész országban tudunk istentiszteleteket tartani.
  • 2020. május 17., vasárnap

    „Ha a bátrak nem tudnak eljönni a táborba, akkor a tábort visszük el a bátrakhoz.” Interjúnk Cseh Lindával, a Bátor Tábor Alapítvány kommunikációs vez...
  • 2020. május 15., péntek

    A hétköznapi beszélgetésekben rengetegszer velünk vannak a gondolatok. Összeszedtem néhány mondatot, amelyekről azt gondolom, a legtöbbször hallom őke...