Esti ima (A fényes nap...)

A fényes nap immár elnyugodott,
A föld színe sötétben maradott,
Nappali fény éjjelre változott,
Fáradtaknak nyugodalmat hozott.

Vessünk számot hát, édes Istenem,
Hogy lelkemet ne kelljen féltenem,
Hogy lehessen bátrabban szólanom,
Midőn meg kell előtted állanom.

Ne szólíts ki Uram készületlen,
Vezess előbb az enyhítő kútra,
Hogy juthassak a mennyei jussra,
Úgy bocsáss el engem a nagy útra.