Igehirdetés 2021. október 24-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Zsolt 43

Textus: Zsolt 43,5

 

Szeretett Testvérek!

 

Magában beszélt. Isten társaságában. Magához beszélt ez a kedves, szomorú zsoltáros, miközben Istent szólítgatta. Istennel beszélgetett, és a saját lelkével egyezkedett.

Mi baja volt? Depresszió - mondaná az orvos. Melankólia - mondaná a pszichológus. Levertség. búbánat, boldogtalanság - mondaná a költő. „Maga alatt volt" - mondaná a köznyelv.

Mi volt az oka? A 42. és 43. zsoltárunk szerint (úgy néz ki, mind a kettőt ugyanaz az imádkozó írta), alattomos, álnok emberek gyalázták. Gúnyolódtak rajta, bosszantották, de olyan szinten, mintha a csontjait tördelték volna.

Ide-oda csapkodnak a gondolatai, ima-foszlányai. Ujjongva örül Istennek. Igazságot kér tőle, és hárfával dicsérné. Ügyvédjének fogadja - „pereld peremet a hűtlen néppel szemben!" -, és oltárához kívánkozik. Mint szarvas a folyóvízhez.

Közben pedig rászól magára. Ha a két zsoltárt egynek tekintjük, akkor háromszor is így fegyelmezi indulatait: „Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem?"

Imádkoztatok már így? Úgy, hogy rászóltok önmagatokra. Rákérdeztek saját állapototokra. Miért is vagyok ilyen? Miért is használok olyan szavakat, amikért másokat megszólok? Miért is jutnak eszembe olyan ijesztő gondolatok, amiktől magam is megrémülök? Mi zökkentett ki a nyugalmamból? Mi tolta az indulatom mögé a hitemet?

„Miért csüggedsz el (שָׁחַח ejtsd: sáchach), lelkem, és miért háborogsz bennem?" Milyen az az elcsüggedt lélek? Dávid úgy írja meg az ő zsoltárában: „mély bánatba merültem (שָׁחַח)." (Zsolt 35,14). A fia, Salamon azt a hasonlatot hozza: „elhalkul(שָׁחַח) minden énekszó." (Préd 12,4) Ézsaiás próféta a megerősített fellegvár ledöntéséhez (שָׁחַח) hasonlítja a csüggedést. (Ézs 25,12) Isten másik szolgája, Habakuk olyan plasztikus képhez használja a „csüggedést", hogy beleborzongunk: „lesüllyednek (שָׁחַח) az ősrégi halmok". Mint ahogy a sírok megsüllyednek. (Hab 3,6)

Ismerős? Meghajol, lekuporodik a lelked, amikor elcsüggedsz. Belemerülsz a bánat iszapjába, ami fogva tart. Elhalkulsz, mint a rossz helyen és időben megszólaló ének. A csüggedés ledönti, felborítja az egészséges önbizalmadat. Magabiztos tekinteted, tartásod, hangod megsüllyed.

Ez szomorú. Nagy baj, ha elborít minket ez a szörnyű hangulat. Kár ezért a zsoltáríróért is. Sajnáljuk, hogy az ellenségei ilyen erős hatást gyakoroltak rá. A Biblia többi, erős hitű emberei biztosan elkerülték ezt a bánatos-erőtlen állapotot.

Tényleg? Nem!

A keresztyének egyik legveszélyesebb tévedése, amikor gyengébb társaikat azzal döngölik a földbe, hogy „ha lenne elég hited, nem engednéd el magad!" A csüggedés legnagyobb hatásfokkal dolgozó gyártója a Sátán, aki minden lehetőséget felhasznál arra, hogy az Isten-közeli embereket elbátortalanítsa, majd akaratgyengítő mélabúba taszítsa.

Ő, Isten első számú ellensége az Édenkert óta három műszakban dolgozik. Jóbot, a családját, vagyonát elvesztett ember lelkét odáig darálta, hogy kénytelen volt kimondani: „Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!" (Jób 6,9) Illés próféta, legsikeresebb tevékenysége után elfutott a helyszínről, és odáig jutott, hogy így imádkozott: „Elég most már, Uram! Vedd el az életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!"

Csüggedés = kimerültség, csalódottság, félelem. Vagy: folyamatos engedetlenség az Úr megértett akaratával szemben. Így járt Saul, Izráel első királya. Ezért lett depressziós, annak minden, egyre fokozódó, ön-, és másokat romboló megnyilvánulásaival megspékelve.

Depresszió? Igen. A Biblia másként nevezi, de ugyanarról beszélünk. Olvasom: „Saultól viszont eltávozott az Úr lelke, és egy gonosz szellem kezdte gyötörni, amelyet az Úr küldött." (1Sám 16,14) Jól hallottátok: Isten engedte rá a rossz szellemet, a romboló hangulatot. Igenis: a depressziót. Az pedig működésbe lépett: „megszállta Sault Istennek az a gonosz szelleme, és révületbe esett a házában". Miért is? Mi történt előtte? Saul elkezdett irigykedni. Összehasonlította magát Dáviddal. Kiderült, hogy Dávid népszerűbb. Miért? Mert azt tette, és mindig annyit tett, amennyire Isten felhatalmazta. Saul ezt nem bírta elviselni. Dárdát dobott Dávidra. Szerencsére a két kísérlet egyike sem járt sikerrel. Mi volt a baj? A depresszió okait vizsgáló kutatások egyik eredménye: az összehasonlítás depressziót okozhat. Saul összehasonlította magát Dáviddal. Ettől kezdve végezni akart vele.

Ismertek mai példákat? A beosztott okosabb, mint a főnök. Azonnal el kell távolítani! A kollégának több fantáziája, kedve van az újításhoz, a haladáshoz. Nem kell! Távozzon az, akinek nem gurul a kocsija a régi, bár egyre döcögősebb, sárosabb kerékvágásban! És aki megmarad a székében, az a győzelem hamis tudatával, de egyre fokozódó idegességgel, mosollyal leplezett depresszióval tölti be hivatalát. József Attila szavaival: „gagyog s ragyog".

A mi zsoltáraink íróját majdnem megtörték a gagyogó-ragyogó ellenfelek. El is sírja az Úrnak: „Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?" (Zsolt 42,4)

Ismerünk még ilyen személyeket a Bibliában? Olyanokat, akiknek szembe kellett nézniük a többség makacsságával? Igen. Mózes, megunva a nyafogó népet kifakadt az Úr előtt: „Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám!" (4Móz 11,14-15) Megölte Isten? Nem. Megoldotta Mózes gondját. Hetven segítőt rendelt mellé. Szóltunk már Jóbról. Őt is nagyon mélyre engedte Isten. Odáig, hogy így sírt: „Vesszen el a nap, amelyen születtem, az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant!" (Jób 3,3) És? Meghalt? Nem. Miután szörnyű testi és lelki kínokat szenvedve is megtartotta hitét: „Az Úr... jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt." (Jób 42,10)

A csüggedést, a depressziót nem kívánjuk. Erőt vesz rajtunk. De nem aza  dolgunk, hogy elviseljük, hanem, hogy harcoljunk ellene. Kérdezzünk rá az elerőtlenedett lelkünkre: „Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem?"

Hogy írnátok le a háborgó lelketeket? A Biblia dörmögéshez (הָמָה ejtsd: hámá) hasonlítja. Mint a medve. Komolyan! Ézsaiás ki is mondja: „Morgunk (הָמָה) mindnyájan, mint a medvék." (Ézs 59,11) Aztán ez a mormogás kiereszti a hangját. A Példabeszédekben ott a mindenkori minta: „A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá (הָמָה)". (Péld 20,1)

Jézus nem dörmögött, nem lármázott. Pedig háborgott a lelke. Úgy, mint senki másé. Küzdött magával. Isteni lelke - emberi akaratával. A kínokkal teli másnap előestéjén, abban a sötét kertben.

Mit csinált? Hogyan kezelte iszonyatos lelki tusáját?

Elvonult imádkozni. Kétségeid vannak? Tusakodsz magaddal, magadban? Imádkozz! Egyedül ment Jézus? Nem. „Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett." (Mt 26,37) Ott, velük. Ott, előttük. Egyedül imádkozol? Nem akarsz imádkozni mással? Akarsz...? Hívj valakit! Péter és a másik kettő csöndben voltak. Jézus „így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!" Mit kér? Semmit sem kell csinálnotok, csak legyetek velem! Kérj meg te is valakit, hogy csak legyen veled, míg imádkozol! És Jézus elkezdte. Elkezdett felfelé mászni a csüggedés árkából. Első lépés: őszinteség. „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár".

Te is kezd el így: Nem akarom, félek tőle, semmi kedvem hozzá! A csüggedésből való kiverekedés többi lépcsőfoka, Jézus imájának folytatása: „mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te. ... Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod."

Ez a te utad, ez az én utam a csüggedésünkből történő kikecmergés során. Úgy legyen, ahogy Isten akarja. Hidd el, hogy az ima után ebben megtalálod a nyugalmadat! A békességedet, Isten akaratában.

Mit kell még tenni? Azt, amire a zsoltáros intette saját lelkét: „Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!" „Bízzál", azt jelenti, hogy „várj" (יָחַל ejtsd: jáchal)! Így, bizalommal, hittel telve várt Noé, amikor kiengedte a galambot bárkából. (1Móz 8,12) Így várt hét napig Saul király Sámuelre. (1Sám 13,8) Így várt Jób türelmesen, míg barátai befejezték a kioktatását. (Jób 32,11)

Várj Isten beavatkozására! Alakítsd ki a várótermedet, hívj lelki társakat, imádkozz velük, de akár egyedül is: várj!

Jézus, a Gecsemáné kertben három menetben győzte le a csüggedést, a kísértést. Amikor visszatért az egyébként álomba süllyedt társaihoz (ezzel is számolnod kell, benne van a pakliban, de nem veszélyezteti a győzelmedet!) már kész volt arra, hogy befejezze azt, amiért jött.

Hidd el, hogy neked is sikerül! Akkor lehetsz biztos a győzelmedben, amikor hálát adsz Istennek azért, amin keresztül mentél. Amin átsegített. Mert végig veled volt. Most is veled van. És veled marad.

Ámen