Istentisztelet 2010. augusztus 15-én

Lekció: Zsolt 50,1-6;22-23

Textus: Ef 4,26-27

 

Szeretett Testvérek!

 

Szoktatok haragudni? ... Jaj, de jó, hogy többen bólogattatok, és hiszem, hogy akik nem, azok is úgy gondolták magukban: hát persze! Ki az, aki néha ne haragudna?

 

Haragudni kell! A harag hozzátartozik az ember, Istentől kapott, vele született természetéhez. Ne engedjünk magunkban felülkerekedni olyan álkegyes érzéseket, mint pld.: „én soha nem szoktam haragudni." Ha elfojtjuk magunkban a haragot, akkor nélkülözzük azt az érzést, amit Jézus magáénak tudott.

Haraggal, igen, haraggal nézett azokra, akik szombatnapon, a zsinagógában azt figyelgették, vajon meggyógyítja-e a sorvadt kezű embert? (Mk 3,5) Amikor a tanítványai rászóltak azokra a szülőkre, akik odaengedték hozzá, Jézushoz a gyermekeiket, a Mester haragra gerjedt. Igen, haragjában szólt a tanítványokra, haragjában mondta ki a híressé vált szavakat: „Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa." (Mk 10,14)

 

Az előbb azt mondtam. Haragudni kell! Bizony, ha nem engednénk meg magunknak a haragot, ha soha nem gerjednénk haragra, vagyis ha elnéznénk a felett, ami jobb is lehetne, akkor a világ nem lépne előre!

Jézus ismerte a haragot. Ismerte, ezért tudott neki határt szabni! Azt mondta: „mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre." (Mt 5,22) Ugye, figyeltetek? „mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, az méltó az ítéletre." Vagyis: ha van rá okunk, akkor megengedett a harag. Akkor lehet haragudni. Sőt! Az okkal felgerjedt haragnak lehetnek jó következményei. Az „ok-os" harag tanítja, gyógyítja a harag kiváltóját. A nem ok nélküli, hanem „ok-os" harag megelőzheti a bajt. Életet menthet.

Gondoljunk azokra a lelkiismeretes horgászokra, akik megharagusznak a bányatóba ugráló alkalmi turistákra és rájuk kiáltva kiparancsolják őket a vízből. Vajon, az ilyen harag hány családot tartott távol a szerencsétlenségtől, a gyásztól?

 

Mit írt az apostol - és így a Szentlélek -: lelki palatáblánkra? „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek..."! Na, így tudott haragudni Jézus! Haragudott arra, akik ellene voltak Isten ügyének, de nem vétkezett, mert nem verte meg az őt szombaton figyelő ellenségeit és nem dobálta meg kővel a szülőket és gyermekeket hozzá oda nem engedő tanítványait.

Meglehet, tudattalanul, de így haragusznak például a mellett a bizonyos bányatavak mellett üldögélő horgászok. Rákiáltanak a jéghideg vízbe merészkedőkre; felhívják a figyelmüket a „fürdeni tilos" táblákra, de mértéket tartanak és nem verik őket fejbe az evezővel, nem akasztanak a hátukba horgokat...

Mértéket tartanak. Nem tévesztenek célt. Nem lőnek túl a célon! Nem vétkeznek!

„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek..."! - írja az apostol. „... ne vétkezzetek..."! Azt a görög szót használja, ami szó szerint azt jelenti: célt téveszteni. „Ha haragusztok is, ne lőjetek túl a célon..."!

Az indokolt, sőt javító indulattal megtöltött harag tehát: NEM vétek! Az Isten által bennünk megengedett, tért nyert harag az Ő ügyét szolgálja.

Milyen ez a szent, építő harag? Egy másik-; Jakab apostol levele adja meg a választ. Ott azt olvassuk: „Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja." (Jak 1,19.20.) A késedelmes, a késleltetett harag az, amely javít, gyógyít, erősít, tanít, életet ment.

Az „... ember haragja Isten igazságát nem munkálja"! Az ember haragja nem késlekedik. Azonnal üt, ordít, rombol, pusztít. „... ember haragja Isten igazságát nem munkálja." Nem hiába tanítottak minket drága szüleink, nagyszüleink, tanáraink: Mielőtt szólnál, számolj tízig! Aki próbálta, jól tudja, mit jelent tíz másodperc. Csitul a hang, megváltoznak a szavak, segítővé hajlik az öncélú indulat. „... legyen minden ember... késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja." A célt tévesztett harag az ember önfényezésén-, a késedelmes harag Isten dicsőségén munkálkodik.

 

„... a nap ne menjen le a ti haragotokkal" - folytatja a mondatot az Istenre figyelő Pál apostol. Valami gyönyörű feloldozás van ebben a félmondatban. „... a nap ne menjen le a ti haragotokkal" Lehet, hogy rátok haragudni fognak. Talán azért, mert még nem látták be, hogy a harag-megnyilvánulásotokért egyszer majd hálát adnak. Eltelik a nap és sokan neheztelnek rátok azért, mert a Jézustól kapott megbízást teljesítettétek. De a ti haragotokkal ne menjen le a nap!

Az Urat nem ismerő ember, az Isten nélküli, istentelen demokratikus többség haragudhat rátok, de „... a nap ne menjen le a ti haragotokkal" Ti, akik az Úr Jézuséi vagytok, ti, akik Krisztus követőknek, keresztyéneknek valljátok magatokat, ti ne hordozzátok a haragot! Ti ne menjetek neki haraggal a szívetekben az éjszaka, a pihenés, a feltöltekezés az álom idejének!

 

„... a nap ne menjen le a ti haragotokkal" Engedjétek meg testvérek, hogy egy személyes példán keresztül mondja el, milyen sokat jelent eleget tenni ennek a szent, apostoli intésnek! Mint minden házasságban, úgy a miénkben is vannak nézet-eltérések. Azért vannak, hogy tanuljunk belőlük, hogy megtanuljuk a másik szemével látni a világot és adott esetben elfogadni azt, ami tényleg jobb, hasznosabb, mint a saját véleményünk. Nos, amikor elhúzódnak az érveléseink és esetleg olyan szintre emelkedik a dacos igazságérzetünk, hogy már csöndben végezzük a teendőinket, akkor éppen ez az ige nyújt megoldást. Vagy én, vagy a feleségem (Lívia) „véletlenül" odakeveredik a másik közelébe és annyit mond: „Mindjárt lemegy a nap!" És hát tudjuk, a mindkettőnk által mérvadó, további vitát nem tűrő bibliai tanítás az ablakra vagy az órára „mutat": „... a nap ne menjen le a ti haragotokkal". Egy mosoly, egy összenézés - és - Jézus győzedelmeskedik emberi haragvásunk, hiúságunk fölött. És a harag, az indulat, ott marad, azon az elmúló napon, és reggel már nem kell együtt ébredni vele!

 

Az apostol így fejezi be a mondatot: „helyet se adjatok az ördögnek". Az eddigiek szerint tehát aki azonnal és emberi-, mondhatni: ösztönös indulattal, haraggal szól és nem várja be az Isten által ajánlott késleltetést, az helyet ad az ördögnek. A keresztyén kultúra szinte azonnal a sátánra, az ördögre alkalmazta azt a görög szót, amit én is akképpen olvastam fel. „helyet se adjatok az ördögnek". Luther Márton - nagyon bölcsen - visszanézett a szó, görögök által használt hétköznapi jelentésére. Az „ördög"nek, a „diabolosz"-nak a másik jelentése: rágalmazó.

 

Fordítsuk csak így Pál apostol levélrészletét! „helyet se adjatok a rágalmazónak". Hm! Ugye, másképp' hangzik? Ugye, többet mond? Ugye, - velem együtt - találva érzed magad?

Olvassuk össze, amit eddig tanított nekünk a Szentlélek Isten! „Ha haragusztok is, ne lőjetek túl a célon, a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok a rágalmazónak".

A rágalmazónak, aki istentelen, emberi haragot próbál gerjeszteni bennünk. Rágalmat talál ki, eladható pletykává alakítja, elküldi a megfelelő minőséget képviselő sajtóba, neki engedő, őt kiszolgáló, személyes és képernyőn, hangszórón jelentkező hordozóin keresztül a fülünkbe és szívünkbe csempészi azt, ami táplálja, erősíti a haragot. A nem Istentől származó indulatot.

Az igehirdetés elején rábólintottatok: szoktatok haragudni! Tehát van bennünk bújtatott, vagy felszínen működő harag. Milyen haraggal érkeztünk ide? Most melyik él benned? Az építő, vagy a romboló töltettel bíró?

Isten akar bennünk haragot látni! Szent elégedetlenséget, amikor az Ő szép rendjét semmibe vevőkkel találkozunk. Bárhol. Bárkivel. Akár a tükör előtt is!... Haragudjunk magunkra, vagy arra az emberre, akinek nem kell az, amit az őt, minket is annyira szerető Isten kínál, javasol! Haragudjunk, hogy emberré váljunk és tenni, tudjunk azért, amit nem mi, de Jézus ítél megtartásra, szépítésre, növekedésre méltónak!

Kedves Testvérek!

Isten annyira megharagudott reánk, amikor az ÉLET helyett a kárhozat felé vettük az irányt, hogy végső lépésre szánta magát. Hihetetlen mértékűre emelte irántunk érzett szeretetét és „egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Jézus, ma délelőtt megint e szeretetnek akarja kezünkbe fogható, szánkba vehető, velünk eggyé váló bizonyágát adni az úrvacsorai jegyekben. Engedjük meg most neki, hogy beállítsa haragvásaink irányát, mértékét, idejét - az Ő akarata szerint.                                                                                                                                                                                                                                                 ÁMEN