Istentisztelet 2017. december 24-én

Hang: kattints a képre!

(Dr. Kereskényi Sándor)

Advent IV.

 

Lekció: Mt 1,18-25

Textus: Mt 1,24

 

Szeretett Testvérek!

 

„Nem úgy van az, ahogy te gondolod!" Hányszor, hányan koppintottak már az orrunkra ezzel a figyelmeztetéssel? Kedvesen mosolyogva, vagy fenyegető tekintettel: „Nem úgy van az, ahogy te gondolod!"

József is így járt. József, a názáreti asztalos minden oldalról megvizsgálta a helyzetet. Itt van ez a remek lány, Mária, akinek a szüleivel már rég egyezséget kötött. Eljegyezte, lefoglalta magának. Názáreti férfi innentől kezdve meg sem közelíthette őt. Jó néhány hete azonban furcsán viselkedik a lány. A szülei is zavarban vannak, amikor József köszönti őket. Mária járása, tekintete megváltozott. Aztán... a bő ruhája sem leplezte már. Kitűnt, hogy áldott állapotban van. Szégyen, gyalázat.

Mit lehet tenni? Egész Názáret Józsefet figyeli. Mózes írása szerint meg kell kövezni Máriát. Ezt érdemli. Ez a Törvény. A jegyben járó lány, aki elkötelezte magát egy férfi mellett, senkinek nem adhatja oda magát. Meg kell halnia.

Egyetlen kiskapu van. Egy kis kapu a sövényen, amin keresztül éjszaka elhagyhatja a biztonságot nyújtó házakat, falakat. Az életesélye minimális lesz, mert senkinek nem kell egy lányanya, de akadhat valaki, aki utolsó szolgának, ágyasnak felfogadhatja.

József, a szégyenbe hozott vőlegény e mellett döntött. Tűnjön el a szeme elől Mária. Ő nem akarja a halálát. Még mindig szereti, nem fogja rádobni az első követ. Pedig, mint sértettnek, joga van rá. Vigye magában Mária azt a magzatot, aztán bánjon velük úgy Izráel Istene, ahogy' jónak látja. Holnap megmondja a családnak. Életben maradhat a lány, de többé nem teheti be a lábát abba a városkába, ahol az ő becsületes, kenyérkereső műhelye van. Higgyék el; ő József talál magának másik, különb menyasszonyt, feleséget!

József kimerült. Ledőlt, álomba merült. Ebben az álmában történt meg vele az, amivel kezdtem. Amire éberen, vagy félálmunkban mi is sokszor összerezzentünk már: „Nem úgy van az, ahogy te gondolod!"

József álmában az Úr angyala jelent meg. Nem tudjuk, kinek mesélte el, de feltehetően Máriának, ő pedig továbbadta annak, aki később leírta az evangéliumot. Ezért olvashatunk róla mi is.

Az álombeli angyal József legérzékenyebb pontjára bökött. Ami a két megoldási lehetőségen kívül kimondatlanul is ott maradt még. A derék, igaz ember nem kívánta Mária halálát. Ne kövezzék meg. Megragadva a lehetőséget, a szokásjogot, adott neki egy esélyt az életre; elhatározta, hogy titokban küldi el. Másnap eljátszák az ilyenkor törvényszerű játékot. Néhányan üldözőbe veszik majd, de gyorsan visszafordulnak, és jelentik, hogy nem találták meg. Ezzel majd véget ér a sajnálatos, szomorú jegyesség.

Ez volt József legérzékenyebb pontja. Ő annyira szereti ezt a lányt, hogy még így is feleségül venné. Megbocsát neki. De: fél. Fél attól, hogy akármikor kiderül, ki tette Máriával ezt a csúfságot. És ha megtudja, ő nekimegy annak a férfinak!

Aztán, itt a másik félelem: hogy fog nézni arra a gyerekre? Mindig figyelgeti majd a vonásait, a mozdulatait; kire hasonlít Názáretben?

Ő, József, igenis szereti ezt a lányt, mégis, fél elvenni Máriát, mert nem tudja, mi lesz a vége ennek a házasságnak! Ez az igaz ember, a tiszteletteljes férfi okos következtetése. Helyes önismeretről tanúskodó érvek után kijelenteni: Nem megyek bele egy kiszámíthatatlan kapcsolatba!

Az álomban azonban eltűnnek az ész érvei. Isten álmot bocsát a názáreti ácsra, aki ébren nem tud elszakadni a szokásoktól, az elvárásoktól, a Törvénytől. Ébren nem képes megszabadulni a „De mi lesz majd, ha...?" - kezdetű félelmektől. Józsefet, ébren annyira lefoglalják az ész érvek, hogy csak önmagából, és a tanult, megfigyelt dolgokból kiindulva tud gondolkozni.

Isten kénytelen „kiütni" Józsefet, mert csak így képes elfogadtatni vele a harmadik, igaz valója szerinti, és Isten akarata szerinti megoldást, amit érthetően megmond neki az angyal: „ne félj feleségül venni Máriát"! Talált. József: valójában ezt szeretné. Az angyal mintha azt kérdezné: Indoklást vársz? Tessék: „ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van."

Isten ismer minket annyira, hogy ez azért nem elég nekünk. Józsefnek sem. Ilyen még nem volt! Mi az, hogy: „ami benne fogant, az a Szentlélektől van."? Bizonyítsa be! Az isteni bizonylat kiadatik. Az Úr angyala közli vele a mennyei terhességvizsgálat nem ultrahangos, hanem angyali-hangos eredményét: „Fiút fog szülni... Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által"

Advent utolsó vasárnapján Isten megtöri a karácsonyi finisben egymáshoz ragadt gondolatainkat. Szentlelke, most, itt a templomban József adventjével kibillent minket az ébrenlét állapotából, és átringat bennünket a mennyei kijelentés világába. Ilyeneket tud a prédikációban megszólaló Isten!

Azt kéri, pakoljuk le előtte az összes „De mi lesz ha...?" aggodalmunkat! Felajánlja, hogy megteszi velünk azt, amit Józseffel. A „törvényszerű", logikus, elvárásokra koncentráló gondolatainkat tapintatosan félretolva mutat még egy szöget. Látószöget. Az övét. Onnan nézve egészen más alakja lesz annak a problémakörnek, amitől most egy kicsit tartasz. Vagy nagyon. Vagy egyenesen: félsz tőle. Mint József.

Akárhogy is kerülgetjük, a félelmünk magja ugyanaz, ami Józsefé lehetett: „De mi lesz ha...?" Az ember ezt szokta végiggondolni. Isten pedig hagyja. Hagyja, hogy elemezgessük a gondjainkat. Hagyja, mert vár arra, amíg saját magunk körül forogva elhatározzuk, mi legyen. És ha nem jut eszünkbe, hogy őt még nem kérdeztük, akkor valahogy „kiüt" minket. Mint Józsefet.

Rengeteg módszere van rá. Leggyakrabban a bibliaolvasást és az igehirdetést használja. Ez történik ezekben a percekben.

„József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki". Itt, ebben a mondatban van a ma bennünket kezelésbe vett kibillentés, kiütés, sokkolás, defibrilláció!

Jézus születése előtt 6-7 hónappal az igaz József hite, idegei, gondolati rángatózni kezdtek. Fibrilláltak. Isten pedig beavatkozott. A mennyei sürgősségin, álomban defibrillálta. Elaltatta, aztán visszaütötte a helyes ritmusba. A hitét, az Isten iránti bizalmába vetett engedelmességét.

Így tesz velünk a mi Atyánk. A Jézus születésének ünneplését, örömét megelőző karácsony közeledtével újraütemezi megsokasodó, beteges lelki rángatózásainkat. „Kiüt" minket, és isteni tempót, isteni mértéket ad ide-oda mozduló gondolatmeneteinknek, félelmeinknek.

Te se félj hát azt tenni, úgy tenni, amit egyszer, vagy oly sokszor megértettél már a Bibliából, a prédikációból! A belső szobában, ahol csak ti voltatok ott, ketten a Szentlélek Istennel!

Emlékezz arra, amikor megszólított az Isten! Ébren, vagy álomban, de mindenképpen abban a megváltozott lélek-állapotban, amiben fogékonnyá váltál arra, amit Isten akart közölni veled. Szeretetből, segítségképpen. Ha nem voltál biztos abban, hogy Őt hallod, akkor nem Őt hallottad! Akkor azt gyorsan felejtsd el!

De, ha igen, akkor nincs mit tenned, csak azt, amit József tett. „József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki".

Azt mondanám, hogy kétezer éve Isten mindent egy lapra tett fel. Józsefre. Úgy tesz-e, ahogyan az Ő angyala parancsolta neki, vagy sem? Mondanám, de nem mondom, mert Isten nem kártyázik. Isten semmit sem kockáztat. Isten kiválasztja azokat, akikkel el akar végeztetni valamit, és ezek a választottak - miután legyőzik magukat -, megteszik azt, amire, amiért életet kaptak.

Te, aki advent utolsó vasárnapján azon töröd a fejed, hogy most ezzel az egésszel mit akar Isten; te, tudd meg, hogy választott vagy! Hiszen hallgatod, majd olvashatod ezt az Igét!

Nyugodj meg, kapsz időt arra, hogy végiggondold a nem kért, és nem várt kihívásokat. Azt is, ami még itt, a templomban sem hagy nyugodni. József is kapott rá időt. Vedd sorra a megoldási lehetőségeket! József megtette. (1) Az elvárásoknak eleget téve kivégzésre ítéli Máriát, vagy (2) titokban elbocsátja, még a környékről is.

Gondold végig, hogy te mit tehetsz! Ott vannak a törvény adta lehetőségek; ott van a családod, a barátaid, a társadalom elvárása. Aztán, ha megvan, tudd meg, hogy Istennek is van mondanivalója!

Mert: „Nem úgy van az, ahogy te gondolod!" Isten idejében megmondta: „a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim... Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál." (Ézs 55,8-9)

A tőled eltérően gondolkodó Isten Jézussal mindent elmondatott azért, hogy az eltérések rései szűkebbek legyenek. Egészen addig, amíg össze nem érnek. Isten gondolatai, és a te gondolataid. Úgy, mint egykor: Isten gondolatai, és a názáreti József gondolatai.

„József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki". Isten akarata és József akarata összetalálkozott. És József Jézus Krisztus nevelőapja lett.

Ha te megteszed azt, amit nem a magad és mások kívánalmai, hanem az Úr parancsol neked, Szentlélek hordozó templom vagy ebben a világban. Isten dicsősége ragyogjon rajtad, rajtunk! Ámen