Istentisztelet 2018. január 1-jén

Hang: kattints a képre!

(Dr. Kereskényiné Nemes Lívia)

 

Lekció: Mt 4,18-22

Textus: Mt 4,19

 

Kedves Testvérek!

 

Négy apostol, Péter, András, Jakab és János elhívásának történetét hallottuk. Minden újévi fogadalomtétel nélkül új életet kezdtek.

 

Jézust követték. Egyelőre nem a tanítását, hiszen még nem hallottak tőle semmit. Őt követték. Nekik ezzel kezdődött a Jézus-követés. Mögötte mentek. Az ő lábnyomába léptek. Az látták, amit Jézus. Azt ették, amit ő. Azt hallották, amit a Mester hallott. Külsőleg attól szenvedtek, amitől ő szenvedett.

Figyelték Jézust. Látták, hogy ördögöket űz ki, és gyógyít. Vakok szemeit nyitja meg, és hozzáér az érinthetetlenekhez, a leprásokhoz.

 

Az apostolok a saját szemükkel látták, hogy mire képes Jézus. Lecsendesíti a vihart. Rászól a hullámokra, a szélre, és azok elülnek, elmúlnak. Az időjárást befolyásolja.

Úgy kezdődött az egész, hogy azt mondta nekik: „Jöjjetek utánam". Az Isten Fia hívta őket maga után.

 

A híres emberek ritkán mondanak ilyet. Nekik önkéntes követőik vannak. Követik őket az interneten. A hírességek követői tudják mik a kedvencük kedvenc étele, színe. Tudják hol nyaral, és mennyit keresett a múlt évben. Ismerik szokásaikat, ruháikat, elhíresült mondásaikat. Aztán lecserélik őket.

 

Azok, akiket Jézus hívott el, senkivel és semmivel sem cserélnének. A tizenkét apostol közül csak egy próbált gazdát cserélni egy kis időre. Júdás. Ő is megbánta. De nem kért bocsánatot. Ezért kellett dolgavégezetlenül meghalnia. Nem lett belőle emberhalász, mert nem Jézus után ment, hanem a saját feje után.

Aki az új életben Jézus után megy, az Őt akarja megismerni. Ez az életcélja. A Jézus mögé beállt ember maga előtt látja azt, ami először mindig a Mesterrel történik meg, utána ővele. Először Jézust szidják, utána őt. Először Jézust látják vendégül, utána őt. Először Jézust rágalmazzák meg, utána őt. Először Jézusnak okoznak örömet, utána neki.

A Jézus mögött járó tanítvány így rövid időn belül megtanulja, mi okoz örömet a Mesternek, és mi szomorítja el.

 

Jézus követői nincsenek egyedül. A Galileai-tenger partján egyszerre négy embert hívott el. A későbbi társaikkal együtt megtanulták, hogy kell egymással beszélni. Megtanultak egymással beszélni. Pedig nem voltak egyformák. A Mestert követve először elsajátították a hallgatás, majd a meghallgatás képességét. Utána kimondták azt, ami bennük élt. Addig elhallgatták és belebetegedtek. Jézus mögött azonban meggyógyultak, és meggyógyították egymást.

 

A Jézus szavának engedelmeskedő ember azóta is azon van, hogy úgy szeressen, ahogy Jézus szeret. Úgy és annyira bocsásson meg, ahogy Jézus. Forduljon el attól, amitől Ő, és még a port is verje le a lábáról, ha ott járt, ahol azok, akiknek Jézus nem kell.

Jézus vallásos emberek közé érkezett. A zsidók az ő Atyját tisztelték. Úgy, ahogy tudták. Úgy, ahogy tanították nekik. Úgy, ahogy emlékeztek rá. Úgy, ahogy a hagyományőrzők diktálták. Az írástudók és a törvényeket faragó farizeusok. Már csak kevesen voltak, akik szívből szerették Istent.

Jézus új évet, új fejezetet nyitott az Isten-szeretet gyakorlatában. Véget vetett az alkalmi imádás kényelmes, ideiglenes korszakának.

„Jöjjetek utánam" - mondta négy halásznak, „és én emberhalászokká teszlek titeket." Nem foglalkozást kell váltanotok, hanem hivatást. Szakképzést kaptok. Speciális tanfolyamon vesztek részt. A végére emberhalászt faragok belőletek.

Ez Jézus célja azokkal, akik beállnak mögé. Ma nem azért ismétli meg, mert új év van, hanem azért, mert amikor ő elhív valakit, és az engedelmeskedik neki, azt felkészíti arra, hogy vége annak, ami tegnap még biztos volt. Becsületes foglalkozás a halászat, de Jézus mögött menetelve profilváltással jár.

Debrecenben ismertünk egy házaspárt. Elmesélték, ők hogy lettek emberhalászok. A férfi fa-esztergályos volt, a felesége ápolónő. Mindketten megőrizték eredeti szakmájukat, de megváltoztatták az elnevezést. Megtoldották. Ez volt a leghitelesebb bizonyságtételük. Amikor valaki megkérdezte tőlük, mivel foglalkoznak, a férj azt mondta: fa-esztergályos és egy ideje ember-esztergályos. Beszélgetek a megrendelőimmel, és formálom a világlátásukat, a hitüket. A felesége is profilt váltott; azt mondta, kezdetben beteg-ápoló volt, de az után, hogy Jézus „szólt neki", elhívta, ember-ápoló lett. Azóta a kórházi ágyon nem betegek fekszenek, hanem emberek. Őket ápolja. A legnagyobb igyekezettel csinálja azt, amit addig, de aki előtte van, az már nem csak egy beteg, hanem egy ember. Mintha az apja, mintha az édesanyja, mintha a testvére lenne. Beteg anyák, apák, testvérek.

 

Eszembe jut az Apostolok Cselekedeteiből Anániás és Szafira története. Eladták a földjüket, és azt hazudták, hogy a teljes vételárat beadták a közösbe. A vallásos lendületük, a hívő rajongásuk megvolt, de a szívük a régi maradt. A régi ütemre dobbant. A „biztos, ami biztos" ütemre. Péter azt mondta, hogy ilyenekre nincs szüksége.

 

Kedves Testvérek! Az óév ritmusából csak azt tartsuk meg, ami Krisztusért dobban! Jézus mögött járva váltani kell. Lépést kell váltani. Mindent hozzá kell igazítani.

Jézus ritkán maradt egy helyben. Általában nem arra várt, hogy hozzá jöjjenek. Amikor várt, biztosan felkereste valaki. Amikor Jézus „leállt", akkor várt valakire. Nikodémusra. A sikári asszonyra.

A Jézust követő apostolok, majd hívek életéből kevés hiteles írás maradt fenn. Amit kiolvasunk a Bibliából, abból viszont megtudjuk, hogy több volt az úton lévő, mint a híveket helyben váró tanítvány.

Az ember-halászat már csak ilyen hivatás. Ki kell vetni a hálót, amit Jézus készített. Ott, ahol ő mutatja. Nem akkor, amikor idejét látjuk, hanem akkor, amikor azt mondja: most!

 

Jézus egyszer azt mondta Péternek: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!" Péter elkezdte mondani a magáét: „egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit", de aztán megmozdult benne valami. Jézus tekintete, vagy a korábban, pont az ő csónakjából elmondott tanítása megmozdított benne valamit. Ezért aztán így fejezte be: „a te szavadra mégis kivetem a hálókat." (Lk 5,4-5) Annyi halat fogtak, hogy csak segítséggel tudták kihúzni a hálókat. Péter akkor halászott és ott, ahol Jézus mondta.

 

Később is. A többi apostollal együtt oda ment, ahová az Úr Lelke küldte őket. Ők tudták, hogy akkor is Jézus mögött járnak. Akit egyszer elhívott az Úr, aki engedett a „Jöjjetek utánam" hívásnak, annak mindegy, hogy látja-e Jézust, vagy nem. Az irányt és a célt tudja. A benne lévő Szentlélek pedig idejében szól, ha rossz felé lép. Ha mellé lép. Ha kilép. Ha gyorsítani akar. Ha lemaradt.

Új naptárak kerülnek a falra, az asztalra, a zsebünkbe, a táskánkba. Jézus hívása és követésének módja viszont nem változott. Az emberhalászok tiszta szívvel és megújult lélekkel arra eveznek, amerre Jézus kéri.

A fogás mennyiségét nem mi állapítjuk meg. Ha egyvalakit sikerül kihalásznunk a mélyből, akkor annyi volt a dolgunk. Jézus nem azt kéri számon, hogy kevesebb-e vagy több mint tavaly volt. Azzal csak az állami és egyházi statisztikák bíbelődnek.

 

Jézus azt kérdezi: Jártál-e ott, ahol előtted jártam? Azon az ösvényen haladtál-e, amit én tapostam ki neked? Utolérted-e őt, akit én szólítottam meg?

 

Kedves Testvérek! Mi, emberhalászok ne törődjünk a kereskedelmi hajókkal! Ne féljünk a kalózhajóktól! Imádkozzunk a Jézus bárkájából kiugrott gyerekekért, felnőttekért!

 

Végezzük el azt, amire ebben az évben kér minket az Úr! Ő, a kapitány, a vezető, a Mester, a királyok Királya mindennel ellát minket addig, amíg Ő utána megyünk!

Menjünk hát együtt; maradjunk együtt.

Jézus mögött. Ámen