Istentisztelet 2018. január 14-én

Hang: kattints a képre!

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Mt 7,13-23

Textus: Mt 7,13.20

.

Szeretett Testvérek!

Ne a Mátrát, ne a Bihari hegységet, ne a Bakony, vagy a Mecsek szép tisztásait képzeljük magunk elé! Jézus Galilea egyik kopár, kavicsos hegyének oldalában üldögélt. Ahogy' nekem mutatták, körülbelül félig mehetett fel az emelkedőn. Néhányan a közvetlen közelében telepedtek le, de sokan, nagyon sokan voltak, ezért a tömeg följebb gyalogolt. Tapasztalatból tudták, hogy a hang fölfelé terjed. Jézus tehát arrafelé fordulva fog beszélni. Nem sajnálták a fáradtságot. A későn indulók a már letelepedett emberek között átvágva, az utolsók mögött, kicsivel még fentebb foglaltak helyet.

A vidék zsinagógáit már végiglátogató tanító elmondta nekik, kik a boldogok. Meglepődtek, hogyan magyarázta nekik az ősi Törvényt. A Tíz Igét, amit Mózes két kőtáblára vésve mutatott meg nekik. Milyen bátor volt Jézus! Nem is egyszer úgy kezdte a mondandóját: „megmondatott a régieknek... Én pedig azt mondom nektek"!  Aztán megtanított nekik egy új imát. Hogy is kezdődik? Igen: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...". És folytatta. A sokaság bizony lesütötte a szemét, amikor Jézus célba vette a fölényes, képmutató ítélkezésüket. Nagy lett a csend, mert mindenki megértette, mit jelent a szálka-gerenda hasonlat.

Mi annál a résznél kapcsolódtunk be; ültünk le a hegyoldalon, amikor Jézus már a befejezéshez közeledik. Arról van szó, hogy akiknek tetszik mindaz, amit addig mondott, azoknak a hegyről leballagva mit kell majd csinálniuk. A gondolataikat már átrendezte. Akik megértették, hogy ezzel most valamit kezdeni kéne, azokat ellátja útravalóval.

Az a hegyen mondott beszéd nekünk már nyomtatásban áll a rendelkezésünkre. Annak az irigylésre méltó sokaságnak a tagjai, akik élőben hallhatták Jézust, hazafelé tartva összerakták azokat a részleteket, amiket meg tudtak jegyezni. Ki erre emlékezett, ki arra. Kinek ezen a ponton vágott az elevenébe, kinek meg a másikon. Ismételgették, mondogatták. Kiegészítették egymás emlékezet-részleteit. Így maradt ránk az, amit Isten, a hegyi beszédből pár évtized után rögzíttetni kívánt az evangélistákkal.

Mit kezdünk ezzel a részlettel mi, akik ma ugyan nem hegyet másztunk, csak néhány lépcsőt, mégis ideérkeztünk, ahol maga Jézus Lelke akar útbaigazítani minket?

A jóval több, mint másfél évezrede összeállított, számunkra a Reformáció idején véglegesített könyvgyűjtemény (görögül: βιβλία = Biblia) negyvenedik darabjából, Máté evangéliumából arra buzdít minket Jézus, amire először a galileai hegyen ülőket: „Menjetek be a szoros kapun!" Azoknak, akik elindulnak, felhívja a figyelmét arra, hogy vigyázzanak, mert mindig lesznek olyanok, akik igyekeznek szoros kapukat mutogatni nekik. Ezek közül sokan báránybőrből vicsorgó farkasok. Az életükre törnek. Nem kell megijedni, mert van egy módszer, amivel leleplezhetőek. A munkájuk eredménye. Élvezhető gyümölcs, vagy élvezhetetlen massza? A szoros kapu a mennyek országa felé nyílik, az oda vezető keskeny útra. A szűk ösvény azonban még mindig nem garancia arra, hogy a végén mindenki bebocsátást nyer. Oda csak az megy be, aki nem a saját ötletei alapján követi Jézust, hanem közben azt csinálja, amit a mennyei Atya akar elvégeztetni, megcselekedni vele, itt a földön. Hit által van üdvösségünk. Ez: Jézus követésének a lehetősége. Egészen a mennyországig. Odaérve azonban csak az lép be, aki Jézus mögött járva, útközben is igyekezett azt csinálni, amit Isten kért tőle. Akarta az tenni, ami az Úr akarata.

Itt ülünk a Honvéd téri „hegyen". Azért „másztunk fel" ide, mert kíváncsiak vagyunk, mit mond nekünk Isten azon kívül, amit azok mondanak, akiknek a válaszait még az előtt ismerjük, mielőtt kinyitották volna a szájukat. Szeretjük, tiszteljük őket, de Jézustól mindig várunk valamit, ami előrébb löki az életünket. Ő már csak ilyen. Akiknek gördül az életük, azokét megdicséri, de újraolajozza. A beragadt, beszorult, visszacsúszott kerekeket pedig kiemeli, megjavítja, megerősíti és irányba állítja.

Kíváncsiak vagyunk hát, mi az a „szoros kapu".  Kíváncsiak vagyunk arra, miről ismerhetők fel az álpróféták, és szeretnénk elkerülni a képmutató, „uram-uramozó" Jézus-követést, mert jó lenne bebocsátást nyerni a mennyek országába.

A szoros kapu. Ha Jézus azt mondta menjünk be rajta, akkor szeretnénk tudni, hol van? Hol van az a szent nyílászáró, amin keresztüljutva rá lehet lépni az életre vezető keskeny útra? Nos, ott van minden élethelyzetben. Nem egyszer kell átjutni rajta, hanem mindig, amikor beszűkülnek a továbbhaladás lehetőségei. A lekeskenyedett, nehéz helyzetekről van szó. Jártatok-e már olyan helyen, ahol csak úgy lehetett tovább menni, hogy oldalra fordultatok? Bepréselődtetek valahová. Be kellett húzni a hasat, letenni a hátizsákot, de át lehetett jutni. Voltatok-e már olyan helyzetben, hogy nehéz volt kimondani az igazságot? Nagy levegőt kellett venni, de nem volt más hátra, ki kellett mondani.

Ezek előtt a szoros kapuk előtt állunk. Minden egyes esetben, amikor nem tehetünk mást, csak azt, amire a gondolatainkba, új-emberi tartásunkba ivódott, élő Jézus kíván tőlünk. A szoros kapu előtt állunk minden egyes esetben, amikor nem szólhatunk mást, csak azt, amit, a gondolatainkat, érzéseinket átjáró jézusi tartás ad a szánkba.

A szoros kapu megtöri az utunkat. Néha, a szó szoros értelmében: visítva férünk át rajta. Mégis áthaladunk. Mert a keskeny út azon keresztül vezet. Meglehet, Jézus leveszi rólunk azt, amivel addig együtt haladtunk. A feleslegre nincs szükségünk. Ő tudja jobban, miért nincs. Meglehet, Jézus leveszi rólunk azt, akivel addig együtt haladtunk. Róla majd Ő gondoskodik. Jobban, mint mi. Fáj nélküle, de ha Jézus azt akarja, akkor az a kedves társ előttünk, vagy utánunk lép át az életre vezető kapun, és onnan a mennyországba.

Kedves Túratársam, aki Jézust most ezen a hegyen, ebben a társaságban hallgatod! Figyelj, nagyon figyelj arra, mikor, milyen szoros, leszűkült kapuk kerülnek eléd a továbbiakban! Esetleg azonnal, már innen, a „hegyről" levezető lépcsők alján. Az innen megint induló keskeny úton. A várva várt beszélgetés során. A véleményedet kérő kérdés elhangzását követően. A döntésed előtti pillanatban. Szoros kapuk során kell belépned. Ha Jézustól indultál, ne a tágas kaput válaszd, és ne a széles utat, mert azon áthaladva, azon járva nem fogod jól érezni magad. Hiszen nem ott leszel, ahová, amerre Jézus küldött. Akár egyedül vagy, akár többen: „Menjetek be a szoros kapun!" Menjetek be az életre nyíló kapun. Haladjatok tovább az élet keskeny, de annál biztosabb útján!

Igen, lesznek, akik megmondják, szerintük melyik kapu az, és melyik az a bizonyos keskeny út. Lesznek köztük olyanok (és általában ők vannak többen), akik felöltözik a juhok ruháját. Azt úgy tehetik meg, ha előtte levágnak egyet. Többet. Belül, a megtévesztő köntös alatt ők a ragadozó farkasok. Ügyesek, a maguk szabályait híven követve támadnak. A keskeny úttal párhuzamosan haladnak. Néha belekóstolnak azokba, akik a szoros helyett a tágas kaput választották. Megnyalogatják őket, akik inkább a széles útra tértek, de ők nem olyan érdekesek. A farkasoknak is van önérzete. Csömörük van a kárhozatos partnereiktől, az életet több sávon fogyasztó szövetségeseiktől.

A juhok ruháiba bújó farkasok igazi ínyencek. Azokra fáj a foguk, akik átjutottak a szoros kapun. Ők az igazi prédák. Átkiabálnak hát nekik. A velük kacérkodóknak tovább integetnek. Megállítják őket a választott, keskeny útjukon. Könnyen használható átjárókkal, ideiglenesen épített hidakkal csalogatják magukhoz az addig keskeny útra figyelőket. A legnagyobb fegyvert is bevetik. A hamis próféták Bibliával a kezükben, válogatott idézetekkel a nyelvükön; könnyes szemmel, fölényes stílusban, az érzelmek húrjain játszva, kívánságműsort hirdetnek mindazoknak, akik csak egy picit is engednek nekik. Szóba állnak velük.

Mégis kiderül. Előbb utóbb kiderül, milyen gyümölcsöt teremnek. A szakadékról visszarántó Jézus kegyelméből előbb; a fegyelmező Jézus akaratából később, de kiderül milyen permetekkel mérgezve kínálták gyümölcseiket. Kívül kívánatosra törölt, belül keserű, poshadt gyümölcseiket.

Jézus prófétái nem szorulnak népszerűségre. Azért az álpróféták ácsingóznak. Jézus apostolai a lelki minőséget tartják szem előtt. A farkas-álpróféták a mennyiséget. Jézus tanítványai a szőnyeg széléről nyújtják oda a gyümölcsöt, az álpróféták kofák módjára kínálják saját, és lopott termékeiket. Kóstolót ad Jézus embere, és kóstolóval traktál a juhok ruhájában tetszelgő farkas is. A hatását mindenki felmérheti. Jézus azt mondja, biztosak lehettek benne, hogy jót választotok-e, hiszen „gyümölcseikről ismeritek meg őket." Ha tanításukkal, de még fegyelmezésükkel, és bűnbánatra szólításukkal is Jézushoz kerülnek közelebb a fogyasztók, akkor igaz prófétáktól kaptak lelki táplálékot. Ha bármilyen csomagolásban is, de keserűséget etetnek, akkor Jézus hallgatói óvakodjanak tőlük, mert a felkínált eledelen nincs isteni zárjegy!

A szoros kapun átmenőknek, a keskeny utat választóknak még egyvalamit ajánlatos szem előtt tartaniuk. Mondhatja bármelyikőjük: Uram, Uram! Attól, hogy ebben egyformák, még nem csúsznak át a mennyek országának határellenőrzésén. Mit ajánlatos felhalmozniuk? Azokat a cselekedeteiket, amit Isten akaratát magukénak tudva végeztek el. Ebben az az érdekes, hogy ott, a mennyei kapuban nem is fognak tudni róla. A szoros kapukon bemenők, a keskeny úton járók nem emlékeznek majd, mikor adtak enni, inni Jézusnak. Mikor fogadták be, mikor adtak rá ruhát. Mikor látogatták meg betegségében, vagy a börtönben. (Mt 25,31-46) Nem tudják, mert Isten akaratának a teljesítése természetes volt számukra. Nem találták ki, mit kéne csinálniuk, hogy megszerezzék a mennyi vízumot, hanem mennyei állampolgárokként azt akarták, amit az Atya akart. Ők azok, akik emlékeznek rá, és komolyan veszik a hegyen, Jézustól tanult imát. Annak minden, átgondolt szavában találjunk békességet mi is! Ámen