Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Istentisztelet 2019. szeptember 22-én

Kattints a képre!

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Mk 7,6-9

Textus: Zsolt 79,8

 

Szeretett Testvérek!

 

Nem azért mondom, mert én is közelebb vagyok a hatvanhoz, mint az ötvenhez, hanem azért, mert olvasmányaimból, de még inkább az utóbbi két-három évtized beszélgetéseiből egy óvatos következtetésre jutottam. Arra, hogy megközelítőleg az ötödik „x" után nehezebben, de legalábbis körültekintőbben fogadunk mindenféle változást. Ezzel párhuzamosan hajlamosabbakká válunk arra, hogy a bejáratott módszerekkel oldjuk meg a problémákat, és ragaszkodjunk ahhoz az állandósághoz, amiből nem lehet baj.

Ezt látom a keresztyén családok, a gyülekezetek, a közegyház életében, a teológiai oktatás, a lelkészképzés, a hittantanárok munkájában is. Jaj, nehogy meginogjon, felboruljon az a struktúra, ami innen-onnan megtámasztva, kívülről támogatva a felszín fölött, levegővételre éppen alkalmas állapotban tartja a hitéletet.

Hitélet? Élni a hitet? Jézus követése sohasem volt könnyű dolog. Az egyház különböző szintű vezetői ezért Jeruzsálemtől kezdve, Antióchián, Bizáncon és Rómán keresztül Wittenbergig, Genfig és Debrecenig, Skóciáig és Dél- Koreáig folyamatosan gondot fordítottak arra, hogy a Bibliába foglalt szép rendet enciklikákba, hitvallásokba, körlevelekbe, törvényekbe és dekrétumokba szorítsák. Így vált fegyelmezhetővé és büntethetővé, megégethetővé, és akár kiközösíthetővé az, aki nem úgy gondolkodott Jézusról, Istenről, ahogyan a nyáj vezetői, a főkolomposok. Húsz évszázad alatt sikerült úgy átszervezni az egyházkormányzást, majd az egyházfegyelmet, és az azt kiszolgáló végrehajtórendszert, hogy a keresztyénség milliós nagyságrenddel több hívet ölt meg saját soraiból, mint az egykori, vagy mai keresztyénüldözés hóhérai. Tette ezt a saját tanításai, hagyományai szigorú megtartása miatt. Jézus egyetlen máglyát sem gyújtott volna meg. Talán még Pál apostol sem.

A bibliaolvasó kalauzunk szerkesztői ki tudja, milyen megfontolásból a Zsoltárok könyve 79. fejezetének olvasására buzdítják azokat, akik az ó-, és újszövetségi szakaszokon túl vasárnap még egy zsoltárból is kikérik Isten véleményét, tanácsát. Este nem olvasnám fel gyerekeknek. A szerző, bizonyos Ászáf, a Jeruzsálem ostromát felidéző véres képeket, az Isten felé kopogtató S.O.S. jelzéseket, és a bosszú utáni leplezetlen vágyat írta bele.

A közepén, a tehetetlen harag és gyűlölet kifakadása közben mintha lélegzetet venne Ászáf, mert eszébe jut valami. Az, hogy mi lehetett az oka a főváros pusztulásának, a nép gyalázatának, az ijesztő méretű nemzethalálnak. „Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit...!"

Szabad ilyet mondani? Az ősökről, az elődökről, akik megőrizték a hagyományokat, életet adtak az utódoknak, a maguk módján tisztelték az Urat, Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét? Nem feszíti túl lantjának és Isten tűrőképességének a húrját Ászáf, amikor megkérdőjelezi az előző nemzedék képviselőinek jó hírét, vallásgyakorlatát?

Nem! Ászáf, szent indulatkitöréseinek lélegzetvételnyi szünetében arra kéri Istent, hogy ne vigye túlzásba a büntetést. Megérdemlik, de az ítélet meghozatalakor ne írja a vádpontokhoz azoknak a bűneit, akik miatt ők, a Jeruzsálem ostromát átélők kerültek abba a helyzetbe, amelyben már lesújtott rájuk; pont' rájuk, az akkor élőkre Isten haragja.

Ászáf fellebbezést nyújt be az Úrhoz. A büntetés enyhítéséért könyörög: „Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit...!"

Eltelik bő fél évezred. Az emberi ruhában, formában; láthatóan, hallhatóan bolygónkon lépdelő Isten, Jézus Krisztus vitába bonyolódik az Istennél jobban csak a maguk alkotta parancsolatokat szerető, hagyományokat gyártó, gyakorló farizeusokkal és írástudókkal. Nem mond nekik semmi újat. Egykori megbízottját, prófétáját, Ézsaiást idézi: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem." (Mk 7,6)

Több évszázaddal korábban, Ézsaiás aktuális, Istentől kapott sürgönye azt a tragédiát próbálta megelőzni, aminek bekövetkeztéről Ászáfnak már zsoltárt kellett írnia. A hosszú-hosszú fogságból ugyan hazatértek a zsidók, de Jézus korára megint olyanokká váltak, akik miatt ismét megjósolható volt a nemzeti összeomlás. Be is következett; Jézus halála után kevesebb, mint 40 évvel. Megint lerombolták a jeruzsálemi Templomot. Azóta sem áll. Csak a siratófala.

Pedig akkor már nem is egy próféta, hanem maga a Fiú Isten, Jézus nyomta meg a vészjelző gombot: „Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai. Az Isten parancsolatait elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok. ... Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát azért, hogy a helyébe állíthassátok a magatok hagyományait." (Mk 7,7-9)

Akkor, amikor ezt mondta, ott, Genezáretben senkinek sem jutott eszébe, hogy ezt kérje az előtte álló Istentől, a názáreti Jézustól: „Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit...!"

Ma, a családban, ebben és abban és amabban a templomban, budapesti és vatikáni zsinaton, parlamentben, ki mer így imádkozni: „Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit...!"?

Valamilyen oknál fogva ott tart nem csak a magyarországi, hanem az „egységes" (?) Magyar Református Egyház, ahol tart. Egyházi krónikáink nem győznek hálát adni a túlnyomórészt nem a hívek hálaadásából, hanem állami és EU-s pályázatokon elnyert pénzekből épülő templomokért, intézményekért, felújításokért, összejövetelekért, emléktáblákért. Mindegy ki adja, bármit megideologizálunk, csak folyjon az a csap! A hívek meg hadd lebegjenek abban a tudatban, hogy hálaáldozat nélkül is forog az egyház-községek szekere.

A valóság azonban az, amit leginkább a határainkon túl élő testvéregyházak vezetői fogalmaznak meg magukról és rólunk is: fogyunk. számban és hitben egyaránt. Sem a templomok, sem a szülőszobák, sem a stadionok nem telnek meg.

De, mi lehet az oka? Lehet, hogy nekünk is a szemünkbe mondaná, lelkünkbe mondja Jézus: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem... Hiába tisztelnek engem... az emberek hagyományához ragaszkodtok. ... Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát..."?

Szerintem igen. Mi is megkapnánk Jézustól

Akkor? Mi a teendő? Megköszönni Istennek, hogy szegény Ászáffal leíratta: „Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit...!" Megköszönjük, mert nekünk nem lenne bátorságunk ahhoz, hogy így imádkozzunk az őseinkkel kapcsolatban.

Tiszteljük, becsüljük; ha ismertük őket, akkor szeretjük az előttünk járókat, de a jelenlegi helyzet ismeretében kénytelenek vagyunk megvallani, hogy nekik is volt szerepük abban, hogy ilyen a helyzet az iskolában, a családi asztalnál, az országban, a nemzetünkben, a református egyházunkban. Sokkal többen ragaszkodnak a világi és egyházi, emberek eszéből kipattant szokásokhoz, hagyományokhoz, divathoz, múló örömökhöz és javakhoz, mint ahhoz, amit Jézus Krisztus egyértelműsített.

Tisztelettel megkövetjük hát őseinket, de éppen a jövőnk és a következő nemzedék érdekében így fohászkodunk: „Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit...!"

Ez a kiindulópont. Aztán jön a nehezebb! A javítás és az újrakezdés. Nem a foltozgatás és a régi folytatása, hanem: a javítás, és az újrakezdés. A meglévő lelkek gyógyítása, javítása, látásának, gondolkodásának helyrehozatala, és így, valami újnak, a jézusinak a megkezdése. Igen, megint felsorolom: otthon, a gyülekezetben, az egyházkormányzat és az önkormányzat, a közösségeim, a baráti körök és az ország működésében.

Miért kell javítani és újrakezdeni? Azért, mert, bár mi sem leszünk vétlenek, hibázunk, vétkezünk, a mennyei rendtartás ellen fordulunk, de az utódaink, akiknek mi vagyunk az elődei, hadd gondolkozzanak el hosszabb ideig, miért szükséges nekik is szájukra venni az imát: „Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit...!" Vagyis: a mi bűneinket.

Miért ne lehetnénk jobbak, mint az elődeink? Ők is ezt szerették volna. Mi is ezt kívánjuk a gyermekeinknek, ezt kívánjuk az unokáinknak. Drága utódaink! Mi ilyenek voltunk. Most, az Isten Igéjét hallva talán mégis váltunk. Ötvenen felül is. (Ötvenen alul meg szinte: kötelező!...) De ti, a következő nemzedék legyetek még jobbak! Ismerjétek meg jobban az Urat, mint mi! Kövessétek hűségesebben, szeressétek teljesebb szívvel Jézust, mint mi!

Mi is megtesszük, de őket is felhatalmazzuk arra, hogy vizsgálják meg a megtartott hagyományainkat, szokásainkat! Ha Jézus szűrőjét használva megállják a helyüket, folytassák, adják tovább! Ha nem, ítéljék szemétnek, és nehogy átörökítsék az ő utódaiknak!

Úrvacsora előtt ennek a döntésnek a meghozatalára kér minket Jézus Szentlelke.

Ne csak a szánkkal tiszteljük Őt, hanem adjuk oda neki a tőle mindig távolodni akaró szívünket!

Ne az emberek tanításait tartsuk parancsolatoknak, hanem Jézus szavait - biztos iránytűnek!

Mozdítsuk el, ássuk ki megkövült szokásainkból a bálványozott, Istent helyettesítő hagyományokat, és engedjük, hogy Jézus Igéje, az evangélium töltse meg az így felszabadult időket, tereket!

Döntsünk, és a szerint vegyük magunkhoz a kenyeret és a bort; a Lélek segítségével a minket naponta átformáló, reformáló Jézus Krisztust! Ámen

 

 

Csatolt dokumentumok:

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 129, összesen: 1473969

  • 2019. október 21., hétfő

    Egyszerre küzdenek a magánnyal és az elköteleződéssel, mégis egyre több ember vágyik arra, hogy szorosabb emberi közösséghez tartozzon. Az SDG Reformá...
  • 2019. október 20., vasárnap

    Imádságra, bűnbánatra és böjtre hívja a fővárosban és környékén élő és szolgáló lelkipásztorokat és gyülekezeti tagokat Lovas András református lelkés...
  • 2019. október 19., szombat

    A politikai közbeszéd a maga eszköztárába különösebb fenntartás nélkül emel be kifejezéseket, fogalmakat, amelyeket ideig-óráig használ, majd pedig át...
  • 2019. október 17., csütörtök

    Lehet-e hívő emberként megalkuvás nélkül üzleti sikereket elérni ma Magyarországon? Tíz keresztény vezető ad választ a kérdésre, akik morális dilemmák...
  • 2019. október 16., szerda

    A Református Tananyagfejlesztő Csoport elméleti és gyakorlati segítséget, valamint korszerű segédanyagokat is kíván nyújtani a keresztyén oktatási int...
  • 2019. október 15., kedd

    Október tizenhetedikétől az MTA Könyvtárában indul újra a Ráday Könyvtár kölcsönzőszolgálata. Az együttműködés mindkét intézmény törzsolvasói számára ...
  • 2019. október 14., hétfő

    Református lelkész akart lenni, végül divattervező lett, méghozzá sikeres. Egyedi szabású és kivitelezésű kabátjait Európa-szerte és a Távol-Keleten i...
  • 2019. október 13., vasárnap

    Módszer a függőségben szenvedőknek, találkozás és egymás megismerésének lehetősége a bentlakóknak.
  • 2019. október 12., szombat

    „Szigorúak voltak mindenkihez, maguk iránt engedékenyek; mások iránt kíméletlenek, magukat kényeztetők; nagy hatalom-kritikusok, de a maguk kis hatalm...
  • 2019. október 10., csütörtök

    A Parókia Filmklub következő alkalmán Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmjét, a Kettévált országot vetítjük le. A rendező tíz jobb- és tíz baloldali kö...